Dicső múlt a jelenünk, legalábbis ez derül ki a Soharóza Keleti blokk című előadásából, amely a kommunista-szocialista korszak szellemét idézte meg.
Ünnepnapra ébredtünk, ugyanis harminckilenc évvel ezelőtt négy különálló ország egyetértő testvériségben összefonódott, és megszületett Kozmicke Kormorán.
A Trafóban járunk a Soharóza kórus legújabb catwalkelőadás-premierjén. Ha esetleg ebből a mondatból több lenne az ismeretlen tényező, mint egy harmadfokú egyenletben, akkor gyorsan tisztázzuk, hogy miről is beszélünk.
A Catwalk Concert Productions Nagy Fruzsina jelmeztervező és a Soharózát vezető Halas Dóra karnagy közösen alapított projektje, ugyanis az előadók nemcsak mint énekesek, színészek vannak jelen, hanem egyszerre kifutómodellek is. Ugyanis amellett, hogy a csapat választ egy rendszerint elég szélsőséges véleményekkel átitatott témát, amelynek megteremtik a zenei világát, hangulatát, és hozzáadják saját mondanivalójukat, mindezt szemet gyönyörködtető és pofátlanul ötletes ruhákban teszik.
Így válik a jelmez egyenértékű szereplővé a történettel és az énekesekkel.
Ebből az egészen új koncepcióból és ötletből eddig több zseniális, nem túlzás azt állítani, hogy világszínvonalú produkció született. Ott volt a Tabu kollekció, Az Ügy, de belevitték egyediségüket Gergye Krisztián egyik előadásába is, és azt is megmutatták, hogy a gasztronómiai élvezeteket hogyan lehet vegyíteni egy standup-előadással.
Most pedig megszületett a Keleti blokk, amely Magyarország, Szlovákia, Csehország és Lengyelország szocialista-kommunista múltját dolgozza fel egy olyan nemzetközi koprodukció keretében, amelyet az említett korszak „társadalmi, esztétikai és mindennapi életének ízei és hangulatai inspiráltak”.
A színpadkép fehér, lekerekített téglalapokból áll össze, ami egyszerre idézi a Kádár-korszak paneljeit és a régi tévéket, mindettől pedig sokaknak beugrik az az életérzés, amikor a családok esténként együtt ültek le a nappaliban, hogy a közszolgálattal búcsúzzanak az aznapi munkától, mielőtt belevágnának a másnapi melóba.
Ez pedig nem véletlen, ugyanis a fehér elemek egyfajta vetítővászonként elevenednek meg a kezdés pillanatában, és a Z generáció tagjait leszámítva a hangyacsatát nézve mindenkit elönt a nosztalgia. Majd besétál Kozmicke Kormorán egyetlen csatornájának, a Tévé Csterinek híradós műsorvezetője, Szlodki Paplanyina, hogy köszöntse a „stúdióban” és a tévéképernyők előtt helyet foglaló nézőket, a tulipánokat és tulipánékat.
Innen pedig egy egész estés műsor veszi kezdetét, a szemünk előtt elevenednek meg a Fózió Napjának ünnepségéről a helyszíni beszámolók, riportok, körbenézhetünk a V4-es országok közös emlékképeiből teremtett jövőben. A Keleti blokk hangulata egyszerre idézi a Twin Peaks harmadik évadát, ahol David Lynch már szabad kezet kapott, Orwell regényeit és az Így jártam anyátokkal című sorozatból Barney Stinson kortárs színházi előadását.
A darab végig a múltból merít, egy disztópikus jövőt mutat, és ezzel reflektál a jelenre.
Viszont mindezt nagyon viccesen, kifejezetten szellemesen és egyszerre ismerősen, mégis egyedien teszi. Nincsenek szájbarágott mondatok, egyértelmű utalások a jelenlegi közéletre. A humora frissítően hat, bőven lehet nevetni, amire szükség is van abban a teremtett világban, ahol nézőként eggyé válunk Kozmicke Kormorán polgáraival.
Van abban valami kicsit fullasztó, amikor az ember el akar menekülni a valóság fojtogató szorításából, de egy előadáson is a hanyatló Motsár ellen vívott ideológiai meggyőződés még inkább szorító ölelésébe érkezik. Ám szerencsére amikor már tényleg sokká válnak a látottak, mindig érkezik egy könnyedebb jelenet. Külön említést érdemel az esti mese, amelyet a technikát jól kihasználva egyszerűen és nagyszerűen prezentáltak.
A jelmezek újfent őrületesek lettek, az előadás szereplői pedig lenyűgöző gyorsasággal és profizmussal alakulnak a színfalak mögött Kádár-kockából a munka ünnepévé, bronz katonaszoborból gyári futószalaggá.
Minden szereplő érezhetően megfeszített energiákkal dolgozott, a premieren mindent beleadtak, hogy az előadás jól sikerüljön. Majdhogynem felidézték a régi, Kifutó című műsort, ugyanis olyan folyékonyan tűntek el és jöttek vissza szinte azonnal új emberként (vagy épületként, esetleg napként, netán tárgyként), mintha varázslat segítené őket. A TV4 műsorvezetőjének szerepét magára vállaló Pető Kata zseniális volt, hangja, arcmimikája, mozdulatai tökéletes pontokon húzták alá a lényeget.
A Catwalk Concert Productions és a Soharóza kórus annak érdekében, hogy valódi párbeszédet tudjon kezdeményezni a visegrádi négyek országainak fiataljaival – akiknek nagyon eltérő emlékei vannak erről az időszakról – ezen országokból hívott meg művészeket, és együtt hozták létre a projektet. A Keleti blokk közös múltunkról szól, utalva a jelen, sőt a jövő társadalmaira is.
A cél nem a szocialista korszak hangulatának nosztalgikus felidézése, hanem párbeszéd kezdeményezése az országok és a különböző generációk között, valamint annak átgondolása, hogy közös örökségünk hogyan él tovább a jelenünkben, és milyen módon vet fel releváns kérdéseket mai életünkre nézve.
Kedves tulipánok és tulipánék, ez a múlt vár a jövőnkre. Addig is álmodjanak – ha nem is szabadon, de szépeket. Vége.
(Borítókép: Szabó Réka / Index)