Bráda Tibor Karcagon született 1941-ben. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán 1967-ben Pap Gyula, Sarkantyu Simon és Szentiványi Lajos tanítványaként kapott diplomát, már ugyanebben az évben oktatni is kezdett az intézményben.

1969–71-ben Derkovits-ösztöndíjasként Szentiványi Lajos tanársegédje, majd a szobrászok alakrajztanára volt. 1971-től a Képzőművészeti Főiskola tanársegédje, majd adjunktusa volt, 1987-ben docens lett.

A dunapART alkotóközösség művészeti vezetője. 1967-től kiállító művész. Figurális képeit határozott színkezelés, a színek finom összhangja jellemzi.

Korai, sötétebb tónusú festmények után a hetvenes évek második felében gazdag koloritú, oldott festésű, kontrasztos színkompozíciókat alkotott. A nyolcvanas évek közepére színvilága a pasztellszínek felé tolódott, a kilencvenes években nagy formátumú festményeket készített.

Bráda Tibor a magyar szakrális képzőművészet meghatározó alkotója, a festészet napja programsorozat megalapítója.

Főbb művei közé tartozik a Budai Gyermekkórház neurózisosztályán található ólomüveg ablak (1968), a mátészalkai színház kazettás famennyezete (1988), a canberrai magyar nagykövetség fogadótermének kazettás famennyezete (1989), a Dunabank tárgyalótermének falkazettái (1991), a tiszaújvárosi római katolikus templom üvegablaka (1994), pannók Budapesten és Debrecenben.

Munkásságát 1984-ben Munkácsy Mihály-díjjal, 1990-ben a nápolyi Italia 2000 festészeti verseny 3. díjával, 2008-ban Pege Aladár-emlékdíjjal ismerték el. 2002-ben  Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült, 2021-ben Pro Cultura Christiana-díjat kapott.

Bráda Tibortól október 11-én a Farkasréti temetőben vesznek végső búcsút.

(Borítókép: Bráda Tibor. Fotó: Komka Péter / MTI)