Sou Fujimoto sztárépítésszel beszélgettünk, a Magyar Zene Háza megálmodójával. Bár az épület már január óta nyitva áll a nagyközönség előtt, a japán építész most láthatta először testközelből művének teljes valóját.
Sou Fujimoto, japán építész, a nemzetközi építész szakma egyik legkiemelkedőbb egyénisége Budapestre látogatott, hogy végre bejárhassa az általa tervezett Magyar Zene Házát. Bár az épület már 2022 januárjában megnyílt, azóta pedig rengeteg koncertnek és rendezvénynek adott otthont, Fujimoto a pandémia utóhatásai miatt csupán most tudott ellátogatni Magyarországra, hogy életnagyságban is megtekinthesse alkotását, bejárva annak csarnokait és termeit.
Alkalmunk nyílt egy rövid beszélgetésre is az építésszel, akivel többek között alkotói hitvallásáról, a mesterséges és természetes környezet kapcsolatáról, a mentális egészségről, valamint az emberi viselkedésjegyekről beszélgettünk.
Ez az első alkalom, hogy látja az elkészült Magyar Zene Házát. Milyen benyomásai vannak az épületről?
Igazán gyönyörű lett, örülök, hogy élőben is láthatom. A harmónia az épület és az azt körülölelő természet között kiváló. Itt, kint ülve a parkban, felettünk a féltető, előttünk növények, remek érzés.
Mit gondol, mennyire fontos a mostani építészetben a mesterséges és természetes környezet ötvözése?
Ez egyre fontosabbá fog válni. Fontos a természeti krízis miatt is, de számunkra, emberek számára leginkább a mentális egészség miatt jelentős. A természet folyton változik, végtelen diverzitást ad nekünk, míg az ember tervezte környezet fix, és sokáig az is marad, aminek építették. A természet adta változatosság és különlegesség sokszor túlmutat az emberek elvárásain, örömet és megnyugvást adva nekünk a mindennapi életben.
Van tervben bármilyen új projektje itt, Magyarországon?
Jelenleg nincs. Remélem, a jövőben még adódik rá lehetőség. Ha mást nem, nyaralni mindenképp visszatérek ide.
Amikor egy új projekttel kezd el foglalkozni, melyek a legfontosabb kezdő lépések?
Ami fontos, hogy lássam a közeget, és hallgassam a környezete hangját. A Zene Háza esetében ez a gyönyörű erdős részek és parkok teremtette összhatás. Ami szintén fontos, az a projektben rejlő vízió. Ebben az esetben ez egy hely volt, ami nyitva áll a nagyközönség előtt, ahová az emberek azért érkeznek, hogy élvezhessék a zenét különféle módon a természet ölelésében. A hely és a vízió a legfontosabb. Ezek adják az inspirációt és a kiindulópontot, ezekre szeretek alapozni.
Azt olvastam, amikor tervez egy épületet, az emberi viselkedést és a funkcionalitást is figyelembe veszi. Milyenek azok az emberi viselkedésminták a magyar zenehallgatás mögött, amire a terveit és az épület funkcióit alapozta?
Pontosan nem tudhatom, mire vágynak a magyar emberek, sem azt, hogyan hallgatnak zenét. Azt azonban tudom, hogy a zene mint művészeti vonal kiemelten fontos az itt élőknek. Ez a hely a zene központja, a Magyar Zene Háza, így nagyon különleges kellett hogy legyen. Ezt vettem alapul.
Nem szerettem volna kőbe vésettként tekinteni a zenehallgatási viselkedésmintákra. Arra gondoltam, hogy ne csupán statikus formában élvezhessük a zenét, hanem akár a kényelmes, mindennapi személyiségünk is átadhassuk – amikor elmerülünk benne. Ez egyfajta interakció az ember és a környezet között. Épp ezért szerettem volna nyitott tereket alkotni, ám különféle módon – mint az amfiteátrum, amelyből átjárókon át jutunk a zöld terekbe, ezután belépünk az épület belsejébe, ahol várnak a nagy, nyitott csarnokok és koncertterek. Van, ahová székek kerültek, másutt lépcsősorok várják, hogy az emberek megtalálják a helyüket a térben. Számomra a tervező építészet nem egy célzott hely megépítése, hanem egy olyan tér létrehozása,
ahol az emberek meglelhetik saját kreativitásukat és egyéniségüket.
Van bármilyen különleges projekt, amit szeretne megvalósítani a jövőben?
Rengeteg különböző projektben vehettem és veszek is részt, amiért nagyon hálás vagyok. Mégis, ha egyet kellene mondanom, akkor talán egy apró falut terveznék meg. A falvak változatossága és sokszínűsége magával ragad, sok különféle tevékenység zajlik szimultán, mégis egy egység részeit képzik. Lenyűgöző lenne.
Hogy fogalmazná meg saját alkotói hitvallását, és mi az, amit a mai építészeknek meg kellene tanulniuk, hogy ki tudják bontani kreativitásukat?
Erre nehéz jól felelni. Nem tudom a tökéletes választ, de az építészetben dolgozóknak érteni kell a hely mögött megbúvó potenciált, a kliens saját vízióját, és a környezet történetiségét. Ez a projekt kezdőpontja, ez adja az alapját. Meg kell próbálni felismerni a potenciált a feladatban, hiszen sokszor ez nem látszik, hanem mélyen az ötlet mögött rejtőzik.
Az apróságok, amelyek különlegessé teszik az elképzeléseimet, kezdetben még nem léteznek.
Ahogyan a történetiség, a környezetben rejlő lehetőségek és a megbízó elképzelései találkoznak, szükség van a folyamatos interakcióra is, egyfajta kommunikációra, amiből megszülethetnek az igazán egyedi gondolatok. Én például nem akarom erőltetetten beletolni saját karakterjegyeimet minden projektbe, csupán annyit teszek, hogy kiveszem a megfelelő stílusjegyeket a projekt egyediségéből. Jelen esetünkben, a Magyar Zene Házánál ezek az elemek a park és a zene kapcsolatának egyediségéből fakadtak. Egy különleges helyet szerettem volna létrehozni, ahol az emberek élvezhetik a zenét, úgy, ahogy másutt nem.
(Borítókép: Sou Fujimoto. Fotó: Kaszás Tamás / Index)