A Déryné Programot a Vidnyánszky Attila vezette Nemzeti Színház hívta életre, ennek van egy alprogramja, a Déryné Társulat által létrehozott előadások bemutatása és ezek utaztatása. Első előadásukból, a Déryné ifjasszonyból most tévéfilm is született, mindkettőt Vidnyánszky rendezte. A filmet az Uránia Nemzeti Filmszínházban mutatták be, és szintén utaztatni fogják.
Egyáltalán nem rossz film a Déryné ifjasszony, pedig sok buktatója lehetett volna. Először is a történet az 1800-as évek elejére visz minket vissza, a főszereplője pedig Déryné Széppataki Róza (1793–1872), aki enyhén szóval sincs a köztudatban. Róla is egy olyan darabot választottak, amelyet Herczeg Ferenc írt 1925-ben, és a Horthy-korszak legnépszerűbb írója már a saját korában is a konzervatívabb ízlést képviselte.
Modern elgondolásnak azt sem nevezhetjük, hogy a film gyakorlatilag egy színielőadást rögzített, még a nézőknek szóló kikacsintások is megmaradtak, amelyek moziban nehézkesen érvényesülnek. Hiába mondta Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója a Déryné ifjasszony rendezőjeként a díszbemutató előtt az Urániában, hogy a mű a film és a színház között helyezkedik el – a koronavírus-járvány okozta kényszerű leállást használták ki arra, hogy megfilmesítésre alkalmas művet keressenek, így esett a választás erre a darabra –, mégis szokatlan megoldásnak tűnik a korabeli ruhákba bújtatott színészeket festett háttér előtt játszatni mozgóképen.
A film összesen három helyszínen játszódik, és minden nagyon minimál, a vándorszínészek ekhós szekere is csupán egy fakeret, ahova időnként beülnek, a kutya félig festett, félig sűrű, fehér madzagokból álló „báb”, és amikor a szereplők a végén kiszabadulnak a természetbe, a vácrátóti Nemzeti Botanikus Kertbe, akkor is marad a dobozszerű képi beállítás – a háttérben settenkedő, kíváncsiskodó civil ruhás szereplők is elég sután kerülnek a képbe.
Ennek ellenére a film kimondottan élvezetes. Ahogy a színészek a festett drapériát félrelibbentve kilépnek a térből, ahogy időnként mai szavakat kevernek a szándékosan viccesen előadott régimódi szövegbe – interaktív előadást emlegetve például –, és amilyen kedves iróniával viszonyulnak az egész történethez, gyakran idézőjelbe téve az egyébként patetikusnak ható mondatokat, az kezdettől a film mellé állítja a nézőt.
Amellett persze, hogy már az elején jelzik – mint a Jézus Krisztus Szupersztár című film óta sok helyen –, hogy mai színészek fognak előadni egy korabeli történetet: hozzák a ruhákat, a mini kordét, viccesen bedugják a fejüket a csoportkép kivágott arcaiba. Ez a megértő és azonosulással teli távolságtartás természetesen a rendező érdeme is, de az ember csak ámul, hogy hol rejtegették eddig ezt sok érdekes karaktert, szerethető arcot.
Ott van mindjárt a Thuretzky táblabírót alakító Széplaky Géza, akinek a szeme akkor is mosolyog, amikor éppen kidobni készül a vándorszínészeket. A feleségét, Etelkát játszó Fabók Mariann, a Fabók Marcsi Bábszínháza megalapítója vérbeli komika, olyan jó ritmusban lép be minden szituációba és olyan arckifejezéseket vág, hogy egyszerűen nem tud hibázni.
A címszereplőt alakító Tarpai Viktória pedig ragyog a filmvásznon, és mivel a beregszászi társulatból érkezett, igazán hiteles a magyar nyelvű színjátszást szívén viselő Déryné bőrében.
De jó gróf Szepessy Teodor szerepében Janka Barnabás és a feleségét alakító Szemerédi Bernadett, ahogy a darabbeli társulat vezetőjét alakító Ivaskovics Viktor is. A trupp madárhangokkal tűzdelt zenekari próbája igazi örömjáték mindenkinek, látszik, hogy élvezik a közös munkát.
Nehézség azonban még így is akad. Mint megtudtuk, a filmet is utaztatni akarják, közönségtalálkozóval egybekötve havonta legalább két alkalommal elvinni oda, ahol színházi előadás nem fér el, vagy más technikai ok miatt nem megoldható. És tárgyalások folynak az MTVA-val is, hogy a Duna Televízióban látni lehessen az alkotást.
Kérdés azonban, hogy tévéképernyőn – a Netflixhez szokott szemünknek – mennyire jön át egy alapvetően statikus előadás és egy nem olyan könnyen befogadható szöveg. Ha pedig filmvásznon nézi majd a közönség, akkor a kétrészes tévéfilmhez két alkalmat kell szervezni, mert a két és fél óra egyben elég sok.
Az alkotók a filmmel a magyar nyelvű színjátszás kezdeteinek nagy alakjai előtt is tisztelegni kívántak. Azt persze nem tudhatjuk, hogy a magyar nyelvű színjátszás úttörői – akiket a mű végén már úgy védelmez Thuretzky táblabíró, hogy „ők a múlt idők hírhordói, a jelen sötétség lámpagyújtogatói, a jövendő szántóvetői” – iránt széles néptömegek érdeklődnek-e, de szép és kifejezetten szórakoztató film született a Déryné Program első saját előadásából a rendelkezésre álló nyolc nap alatt, 73 millió forintból.
A díszbemutatón jelen volt Orbán Viktor miniszterelnök is, akinek szemmel láthatón tetszett a film.
Jövőre Kárpát-medencei hatókörűvé válik a Déryné Program – mondta a Déryné ifjasszony díszbemutatója előtt tartott sajtótájékoztatón a Kulturális és Innovációs Minisztérium művészetért és közösségi művelődésért felelős helyettes államtitkára. Pataki András kiemelte: a Déryné Program azokat a térségeket is minőségi színházi élményekkel gazdagítja, amelyekben a kultúrához való hozzáférés kevésbé biztosított, a „kőszínházak által el nem látott” területekre juttat el értékes kulturális javakat.
A Déryné Program 2023-tól úgy válik Kárpát-medencei hatókörűvé, hogy a Ferenczy István-alprogram Erdélyt és Kárpátalját célozza majd, a Kaszás Attila-alprogram a Felvidék és Ausztria településeit fedi le, míg a Soltis Lajos-alprogram a Délvidék, Horvátország és a Muraköz régióiba juttat el színházi élményeket.
Kis Domonkos Márk, a Déryné Program igazgatója és a tévéjáték producere emlékeztetett arra, hogy szeptember 27-én lesz Déryné Széppataki Róza halálának 150. évfordulója, ebből az alkalomból számos programmal tisztelegnek a 19. századi színművész emléke előtt. A film pedig egyben „megkoronázása” annak a munkának, amelyet a Déryné Program résztvevői végeznek: idén csaknem 900 előadást valósítottak meg, ami 400-500 ezer kilométernyi utazást jelent.
A darabból készült tévéjátékot tavaly áprilisban kezdték forgatni a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadján és a vácrátóti Nemzeti Botanikus Kertben, a Déryné Társulat színészeivel. A tévéjátékban a színpadi adaptációhoz hasonlóan a főszerepet Tarpai Viktória alakítja, partnerei Janka Barnabás, Szemerédi Bernadett, Széplaky Géza, Fabók Mariann, Horváth Márk, Dánielfy Gergő, Vas Judit Gigi, Havasi Péter, Turi Bálint, Losonczi Kata, Dányi Krisztián, Ivaskovics Viktor, Habodász István, Kárpáti Barnabás és Gulyás Gabriella. A színházi előadás és a tévéjáték díszleteit Csiki Csaba, a jelmezeket Kiss Zsuzsanna tervezte.
(Borítókép: Gádoros Márk/Déryné program)