A nyári veszprémi Magyar Mozgókép Fesztivál egyik legsikeresebb alkotását, a Bereményi kalapja című portréfilmet már a mozikban is megnézheti a magyar közönség. A legendás dalszövegíró, filmrendező és szépíró Bereményi Géza ebben az alkotásban színészként debütált, egyéb filmet egyelőre nem tervez, viszont van egy kész lemeze, melynek további sorsáról nem ő dönt, és szerencsére nagyon ír.
Író, rendező és most már színész is, aki persze magát játssza el. Ez új alkotói terület az életében?
Új, de forgatási tapasztalataim alapján, tehát rendezőként már tudtam, milyen lehet színésznek lenni. Fegyelmezettnek kell lenni, és mindent, amit mondanak, meg kell csinálni.
Ez is jól sikerült. Nagyon sok más is szerethető ebben a filmben. Többek között az, ahogyan a fiatal színész, rendező kollégája kérdezgeti. Nagyon jól működik a kapcsolatuk Tóth Barnabással, aki ráadásul a tízéves Bereményit játszotta el az Eldorádó című filmben.
Kisfiú korában én voltam a rendező az életében, úgy is gondolt rám. Később ő maga is rendező lett, úgy kérték fel filmbéli partneremnek. Együtt alakítjuk saját magunkat.
Nagyon jó történeteket piszkált ki magából, időnként meg is hatotta.
Nagyon jó környezetbe kerültem. A stáb minden tagja olyan volt, mintha a barátom vagy családtagom lett volna. Papp Gábor Zsigmond kiváló munkát végzett. Most mindent a rendezővel magyarázok, mint a színészek általában.
Közben ezt a történetet írja nagyon régóta.
Melyiket?
Az életét. Izgalmas és tanulságos, ahogy a Bereményi kalapja című portréfilmben megelevenednek a helyszínek, előkerülnek valódi személyek, akiket rég ismerhetünk a regényei, novellái, dalszövegei által.
Igen, továbbá videóklipben játszhattam, aminek én írtam a dalszövegét. Egy veterán kommunista funkcionáriust alakítani, felvenni az arckifejezést, meg minden, nagyon szép színészi feladat volt.
Vállal további színészi feladatokat más helyeken is, vagy ezen a karrieríven elért a csúcsra?
Nem, nagyon régóta író vagyok, és az írói komolyságomból rángattak ki Papp Gábor Zsigmondék a film kedvéért.
Talán már csak az éneklés maradt ki a repertoárból.
Nagyon hamis vagyok.
Szenzációs eleme a filmnek, amikor kiderül, hogy újra ír dalszövegeket egy tehetséges fiatal zenésszel.
Járai Márkra, a Halott Pénz nevű rockzenekar énekesére úgy figyeltem fel, hogy Cseh Tamás-dalokat is énekelt apai hatásra. Elmentem egy Cseh Tamás-estjére, és felajánlottam neki, hogy írjunk együtt dalokat. Ez film alkotóinak tudomására jutott, akik megbíztak minket azzal, hogy Márk hozzon zenét, aztán leültünk nálam a konyhaasztal mellé, és fel lehetett venni a dal születését. Ott írtam meg a szöveget, ahogy szoktam.
Látni a filmen, ahogy írás közben megváltozik. Hallgatja a zenét, próbálgatja a ritmusokat, és illesztgeti a szavakat, más világba kerül.
Sok száz dalt írtam hasonló módon előzőleg. Ezért nagyon könnyű volt visszaidézni a módszert. Ott nem színészkedtem, hanem dalszövegíróvá változtam vissza.
Lehet ebből egy új lemez?
Ez Járai Márktól függ,
van legalább húsz dalunk.
Tőle függ, mert az ő kezére adtam a dalszövegeket. Én nagyon szeretném, ha lenne, de erről őt kell megkérdezni. Ezennel közzétettem az elégedetlenségemet.
A prózaíró Bereményit miért nem látjuk a filmben?
Azt nem lehetett felvenni, az a része kimaradt.
A beszélgetés előtt újra elolvastam a Vadnai bébi című regényét, és feltűnt benne egy mondat: „Hogy lehet ismeretlen eseményekről írni?” Nekem egyre inkább úgy tűnik, hogy amikor ír, akkor azokat a nagyon pontosan megfigyelt dolgokat értelmezi, rendezgeti, használja, amelyek maga körül történnek.
Ez azért van, mert nagyon sok egymástól eltérő környezetben éltem. Egyik családból a másikba, harmadikba, negyedikbe. Polgári családba kerültem a nagyszüleimtől, akik piaci árusok voltak. Aztán elkerültem kollégiumba meg sok más helyre.
Aztán író lett. Szinte véletlenül?
A barátaim biztatására.
Azt hazudtam nekik, hogy írok, mondták, hogy mutassam meg, így kénytelen voltam írni.
Aztán abbahagytam, mert megjelent az első kötetem, és rájöttem, hogy nem akarok bekerülni az irodalmi életbe, és nem akarom az akkori magyar írók életét élni.
A hetvenes évek legelején történt, amikor „váratlanul” kiadták első novelláskötetét?
Hetvenegy-hetvenkettő körül. Aztán, mint a tékozló fiú, visszatértem.
Döntését tavaly megjelent Magyar Copperfield című életrajzi könyve sikere is igazolja. Hol tart a folytatás?
Egyetemeim ideiglenes címen írok a már nem annyira öntudatlan korszakaimról. Igazából most kaptam el, most kaptam rá a hangra.
Ebben jelennek meg azok a barátai, akiket mestereinek tekint, mint például Bódy Gábor?
És Ajtony Árpád.
Ő volt az a barátja, aki disszidált, mielőtt megjelenhetett volna a már kiadásra elfogadott könyve?
Igen, már kefelevonatban volt a kézirat, tehát közvetlenül a nyomtatás előtti állapotban, amikor visszavonta a kiadótól a jogot, és disszidált. Később a fiával már hazalátogatott, és akkor mégiscsak kiadatta. A birodalom elvesztése című kötetét az ínyencek ma is elismerik, kitűnő novellák vannak benne. De Franciaországban nem írt több szépirodalmat.
Kik voltak még a mesterei?
Mészöly Miklós, Ottlik Géza.
Velük is volt személyes kapcsolata?
Mindkettőjükkel többször is találkoztam, de soha nem kerültem bele semmiféle baráti körbe.
Van valamiféle határidő, amit figyelemben tartva számíthatunk a Magyar Copperfield folytatásának megjelenésére?
Nincs határideje, de nem lustálkodom, csak sokáig nem tudtam feltörni a zárat.
Filmek, forgatókönyvek?
Egy ideig szerettem volna, de, hál’ istennek, nem sikerültek ezek a terveim. Nem kaptak rájuk pénzt.
Milyen tervek voltak?
Írtam egy részt Móricz Zsigmond Tündérkert című regényéből. Azt hosszú időre félretették, aztán elővették, és felhasználták a Megafilm most készülő sorozatához. Így lettem írótárs, de a forgatókönyvet több ember írta. Kádár Jánosról is akartam egy hatrészes sorozatot, utána pedig Petőfiről egy nyolcrészeset.
Egy Petőfi-film forgatását épp most fejezték be.
Ezért nem engedélyezték az enyémet, de nagy kő gördült le a szívemről, amikor kiderült, hogy nem fogadják el ezeket a témákat. Rájöttem, hogy folytatnom kell a könyvemet.
Semmilyen formában nincsenek filmes tervei?
Nincsenek. Amíg ezt a könyvemet be nem fejezem, biztosan. Továbbra is regényt akarok írni. Ha legközelebb írok valamit, akkor az irodalmi mű lesz, tehát nem film, legalábbis amíg le nem vonul ez a hullám. Szeretnék fikciót írni.
Színházi munkák?
Amíg be nem fejezem ezt a könyvem, semmi mással nem szeretnék foglalkozni, de készen állok bármire. Majd meglátom, mi lesz az, ami elém kerül.
Előbb-utóbb csak maga elé kerül valami.
A nagyapámtól tanultam egy mondatot, amikor nagyon magyarázták neki, ki, hogy ki mit miért csinál. Ilyenkor mindig azt mondta: Maga tudja.
Nagyon sok mindent megtudunk Bereményi Gézáról ebből a dokumentumfilmből, a Magyar Copperfieldből, az Eldorádóból, a Vadnai bébiből, a dalszövegekből. A gyerekről, a fiatalemberről, a felnőtt férfiról. Maga szerint miben változott meg?
Arról tudok beszélni, ami nem változott. Soha nem akartam semminek a mesterségbeli szabályait, az életformáját magamra venni. De a könyvírás, a prózaírás miatt mégis szükségessé vált valami ilyesmi. Szabó Magdának volt egy mondata: Ideges volt, mint egy író. Az utóbbi időben magamon is észrevettem, hogy ideges vagyok, mint egy író.
Az milyen?
A nem írás idejére is elkísér az, hogy írok, és nem tudok rendesen másra figyelni. Sajátos módon vagyok ideges. Az emberen elhatalmasodik ez a foglalkozás, mármint az írás. Én most már teljesen átengedtem magam neki. Ha törik, ha szakad, az Egyetemeimet be akarom fejezni.
(Borítókép: Bereményi Géza. Fotó: Papajcsik Péter / Index)