Szabad élvezni olyan előadást, amelyben az emberi testet tárgyiasítják? Ahol a férfiak szexik és izmosak, a nők gyönyörűek, és mindössze ezt a célt szolgálják, a viccek többsége pedig szexista? Ahol a szereplők lenge öltözetben állnak színpadra, miközben a nézők italukat szürcsölik?
A mai píszi világban ezek releváns kérdések, de talán még nem estünk át a ló B oldalára. Így a válasz egyértelmű igen. Főleg, hogy varieté-előadásról beszélünk, amelynek
a fény, a csillogás és a legális romlottság lételeme.
A Budapest Varieté megálmodói – Richter Szebasztián és Eötvös Krisztina – negyedik alkalommal porolták le ezt a titokzatos műfajt a nagyérdemű szórakoztatására. Az előadást a tavalyi szenvedély és erotika után most a Las Vegas-i show-műsorok ihlették.
Budapesten érdekes élmény volt végigsétálni a XIII. kerületben az utcára ömlő szemeteszsákok sorfala között. Bár a megállapodás már megszületett a Budapesti Közművek és a munkavállalók képviselete között, vagyis a fővárosban újraindul a hulladékszállítási közszolgáltatás, a Vegas, a Show zárt körű bemutatójának estéjén az utcaképet még meglehetősen apokaliptikus hangulat uralta.
Mintha dimenziókapun sétáltunk volna át, amikor betértünk a produkciónak helyet biztosító RaM Színházba. A régi korokat idéző mulató közönsége izgatottan várta, hogy szétnyíljon a vörös bársonyfüggöny.
Az előadásra kétféle jegyet lehet váltani:
Kicsit aggódtam, hogy a tavalyi, kifejezetten minőségi előadás után mi újat tud mutatni a Budapest Varieté, de bizonyították, hogy képesek a megújulásra.
Egyetlen produkciót leszámítva nem ismételték magukat. Új művészeket, új műsorszámokat hoztak. Míg tavaly énekesnővel, idén egy dél-afrikai származású énekessel áldoztak a zene oltárán. Jace Dean stílusosan a Viva, Las Vegas című nótával izzította az estét. Kőhalmi Ferenctől pedig Boldog Péter vette át a konferanszié szerepét.
A bűvész ízlésesen szórakoztatott, néha kifejezetten ötletes vicceket vegyített kicsit prosztóbb humorral, és ez nagyon-nagyon jót tett a műsornak, mert felrázta a nézőket. Legviccesebb számai azok voltak, amelyekben saját hivatását parodizálta, ám mindezt ötletesen, tisztelettel vegyített szarkazmussal tette.
Tetszik a zakóm? Egy swingerclub kanapéjából varrták. De hát a swinger nagyon sok dologban hasonlít a varietéhez. Például mindkettőben akrobaták vannak.
A tánckar vörös és fekete jelmezekben toppant a színpadra, hatalmas fejdíszekkel, tollakkal. Sosem érkeztek kétszer ugyanabban a ruhában, jelenlétük mindig frissítette a színpadképet.
S ha már színpadkép. Arról nem találtam információt, hogy ki volt az este fénytechnikusa, pedig amit a lámpákkal műveltek, az legalább annyi szót érdemel, mint a fellépők produkciói. Szemet gyönyörködtető sziluettek, fény és árnyjáték, a színek... Minden nagyon stílusosan kapott fényt, vagy maradt árnyékban.
A művészek között zseniális magyar és neves külföldi artistákat is köszönthettünk, a közönséget újfent változatos produkciók szórakoztatták. Donnert Ryan és Szécsényi Anna görkorcsolyaszámát korábban már láttuk a Fővárosi Nagycirkusz színpadán, de még mindig ugyanúgy lélegzet-visszafojtva néztük, ahogy egy kis dobogón kétszázzal köröznek körbe.
Romina Micheletty hulahoppkarika-mutatványokat vegyített kézegyensúlyozással. A világhírű francia cirkuszdinasztia ötödik generációjának tagja olyan folyékony mozgással hajtotta végre mutatványait, hogy ezzel emelte művészi szintre előadását.
Nagy sikert aratott Serge Massot hasbeszélő, aki rikító narancs bábjával, Charlie-val provokálta és nevettette a nézőket. Humora és mozdulatai Jeff Dunham korai éveit idézték. Hasbeszélő technikája lenyűgöző, úgy beszél zárt szájjal, mintha semmi köze nem lenne a hanghoz, ami megszületik. Majd megtörtént az, amitől a nézők nagy része szabályosan retteg: Massot nézőket szólított a színpadra.
Szerencsére a három kiválasztott nem szeppent meg, könnyedén rácsatlakoztak a spanyol hasbeszélő humorára, aki azzal szórakoztatta a közönséget, hogy szinkronizálta őket, természetesen mindezt túlzóan vicces hanggal. A szünet előtt ugródeszka-akrobaták hazudtolták meg a gravitációt. Papp Géza, Tari Gergő és Gyarmathy Attila egyedülálló szaltókombinációkkal izgatta a nézőket.
Az előadás egyetlen visszatérő száma Richter Szebasztián és Eötvös Krisztina gyorsöltöző produkciója volt. A páros rutinos könnyedséggel, a másodpercek törtrésze alatt öltözött át egyik ruhából a másikba. Ám a taps, amit kaptak, nem csak ennek szólt. Zárt körű előadás lévén a közönségben rengeteg artista és cirkuszkedvelő foglalt helyet, akik láthatóan és hallhatóan nagyon díjazták, hogy a két művész ennyi energiát fektet a varieté műfajának felélesztésébe.
A táncoskarriert artistapályára cserélő Novákovics Noémi gyönyörű kötélműsorszámot mutatott be. A magasságra és a veszélyre fittyet hányva eleganciát, kecsességet és szépséget csempészett ebbe a hihetetlen erőgyakorlatba, produkciója a szenvedély és erotika tematikáját is felidézte.
Láttak már férfit extrém körülmények között spárgázni?
A White Gothic négy férfi tagja olyan kézegyensúlyozó gyakorlatokat rittyentett a színpadra, amiket nemcsak Jean-Claude Van Damme, de még a reklámban guruló két kamion is megtapsolt volna. Lenyűgöző, mire képes az emberi test, hát még négy. Az ukrán fiúk minden izomrezgésüket összehangolva, kimagasló egyensúlyérzékkel, szinte lehetetlennek tűnő kombinációkat mutattak be. Persze mindezt olyan könnyedséggel, mintha ezzel a tudással születtek volna.
Ez az este összes fellépőjére igaz volt. Az egyik utolsó produkciónak már a neve is biztatóan hatott:
Halálkerék.
A Duo Navas a Cirque du Soleil és a Las Vegas-i WOW show színpada után Budapesten mutatta meg, hogy milyen, ha valakinek a félelem kimarad a szótárából. Az érdekes az volt, hogy mire idáig eljutottunk, a korábbi fellépők már annyira feltornázták az ingerküszöböt, hogy itt szinte izgalom nélkül mint nyugdíjas műkedvelő néztem, ahogyan a két férfi ugrabugrál a forgó kerekeken. Pedig ahhoz képest, amit csináltak, a Jackass ovis foglalkozásnak tűnik.
Az este egy megidézett füstös bárhangulat képével és szűnni nem akaró tapssal ért véget. A Vegas, a Show kifejezetten remek varieté-előadás, és bár itthon megkopott a műfaj közönsége, egyértelműen benne van a magyarok vérében, hogy ilyen produkciókra mulassanak. Aki nem hiszi, október 16-ig még tehet egy próbát.
(Borítókép: Nagy Tamás / Index)