A Valami madarak című film forgatásán jártunk, ami egy idős férfi és egy fiatal lány különleges barátságáról szól, akik a magányban találtak egymásra. A produkciót október 25-ig forgatják, többek között Csillebércen.
Tartunk az öregedéstől, és félünk a haláltól. Van is rá okunk. Nem is olyan régen, nagyjából másfél emberöltővel ezelőtt, amikor a családok még együtt éltek, és nem kezdett mindenki külön életet, generációk laktak egymás mellett; az idősebbek segítettek a gyermekek nevelésében, majd amikor nekik volt szükségük támogatásra, a fiatalabbak gondozták az öregeket. Pont ezért az elmúlás az élet természetes velejárójának számított,
a halál nem volt tabusítva.
Az öregedéstől is kevésbé tartottak, hiszen abban szocializálódtak, hogy az idősek nincsenek magukra hagyva, tehát ők sem maradnak majd egyedül. Igen ám, de a mai társadalmi berendezkedésünk egészen másképp néz ki. A nagy családokat kis családok váltották fel, minden gyerek, amint felnő és teheti, külön életet kezd. A nyelvi korlátok leküzdésének és a mobilitásnak köszönhetően pedig már nemcsak pár utcára költözhetünk a családi fészektől, más várost, országot, akár földrészt is választhatunk.
A Valami madarak című film forgatásán jártunk, amelynek egyik főszereplője Szacsvay László. Bélát alakítja, aki egyedül él, felesége elhagyta, a fia külföldön dolgozik, ám mivel ápolásra szorul, idősek otthonába kerül.
Egyidős vagyok a figurával, bár nem érzem magam annyinak, és remélem, még messze van, hogy olyan állapotba kerüljek, mint Béla, aki öregek otthonába kerül, ami ellen kézzel-lábbal tiltakozik. Ragaszkodik az egyedülléthez, mert azt szokta meg. Van, akinek idős korára a magány marad. Nagyon sok ember él egyedül, amíg tud. Amíg egyszer kicsúszik a szappan a kezéből, lehajol érte, elszédül, elesik, és beveri a fejét. És sajnos nem minden család tudja megengedni magának, hogy el tudja látni az idős, beteg rokonokat
– nyilatkozta a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Jászai Mari-díjas magyar színművész.
Bár a felütés láthatatlan kövek súlyát helyezi el a gyomorban, a film nem szeretne nyomasztó lenni, az alkotók egy humoros, kedves és szeretettel teli produkciót szeretnének létrehozni.
A történet szerint a 17 éves Zoé közmunkaprogramon keresztül kerül abba az idősotthonba, ahol Béla is lakik.
Gyakran megesik, hogy egy rossz családi háttérben nevelkedő gyerek,
aki nem kap megfelelő figyelmet és elég szeretet, rossz dolgokba
keveredik. Zoé egy, a rendszerből kitagadott lány, akinek az apja
lelépett, és az anyjával sem jó a kapcsolata. Bélával mindketten
másképp, de elképesztően elmagányosodtak a saját kis
mikrobuborékjukban, de a barátságuk képes enyhíteni ezt azt érzést
– meséli nekünk a Zoét alakító Kizlinger Lilla, aki szerint nem csak az időseknek van szükségük a fiatalok társaságára, mert az utóbbiak nagyon sok tapasztalatot és tudást kaphatnak az idősebb emberektől, akik másfajta szemlélettel világíthatnak meg dolgokat.
A film alapfelvetése azért is érdekes, mert a modern társadalomban nagyon kevés az olyan élethelyzet, ahol a bemutatott két generáció huzamosabb időt tölt el egymással, persze – jó esetben – kivétel a nagyszülő-unoka viszony. Szacsvay Lászlót arról is kérdeztük, hogy a színházi közegben ez hogy működik.
A mai fiatalokkal a színházban jóban vagyok, de egyik sem hívott meg még magához, ahogy én sem hívtam meg még őket. A színházi élet a bemutatandó feladatra korlátozódik. A generációs különbségekből adódó problémák olyan esetekben tetten érhetők, amikor a fiatalabbak beszélnek valamiről, és én azt már sokszor nem is értem. Ha pedig én kezdek bele egy történetbe, lehet, úgy gondolják, hogy még nem is éltek akkor, miért érdekelje őket. Nincs meg az oda-vissza hang. Persze lehet, hogy ezek csak az én tapasztalataim.
A forgatás 25 napig tart, ebből tizenkettőt Csillebércen forgat a stáb, mi is itt látogattuk meg őket. A magára hagyott épületben alakították ki az idősotthon menzáját, statiszták és színészek ülnek az asztaloknál, próbálnak. A jelenetben az egyik lakó körbevezeti Bélát, és nagyjából elmondja neki, ki kicsoda. Kizlinger Lilla a jelenet kezdéséig egy kutyát ölelget, a színészek kabátokba burkolózva várják a felvételt. A hangulat családias.
Nagyon különös büntetés ez; berakni a fiatalt az idősek közé. Nem is tudom, kinek nagyobb kínzás ez: nekünk vagy nekik?
Ezt a mondatot Barbinek Péter szájából kaptam el, amikor karaktere Bélának magyaráz a közmunkásokról. Rajta kívül még többek között Újréti László, Erdélyi Mária és Andai Katalin erősíti a színészek táborát.
A családias hangulatot Dreissiger László producer is megjegyzi, aki hatalmas mosollyal az arcán figyeli a forgatást. Láthatóan nagyon örül, hogy már nem csupán a háttérben zajlanak a munkálatok, hanem végre kamera elé kerül az, amin 2018 óta dolgoznak.
Ugyanis a film rendezője, Hevér Dániel és a forgatókönyvíró, Kertész Zsanett akkor találkozott. Hevér Dániel itthon HBO- és Netflix-produkciókban dolgozott, majd első kisjátékfilmjével felvételt nyert a Los Angeles-i AFI Conservatory filmrendező szakára. A mesterdiploma elvégzése után hollywoodi gyártó cégek forgatókönyv-olvasójaként dolgozott, majd 2017-ben hazatért, hogy előkészítse első nagyjátékfilmjét.
Kertész Zsanett elmesélte nekünk, hogy Hevér Dánielnek volt egy egyoldalas szinopszisa, ami bár másról szólt, nyomaiban tartalmazta Bélát és Zoét is. Majd elkezdtek gondolkodni, hogy őket mi is érdekli igazán a témával kapcsolatban.
Mindketten iszonyatosan félünk az öregedéstől, pedig, jó esetben, mindenki átmegy ezen. Egyikőnk nagyszülei sem kerültek idősotthonba, de mindkettőnk családjában kérdés volt, hogy mi legyen a sorsuk, ha már olyan állapotba kerülnek, ami nem feltétlenül beszámítható. Emellett kifejezetten érdekesnek találjuk, hogy ez a két generáció nagyon távol van egymástól, semmi kapcsolat nincs köztük. Az első forgatási napok egyikén, amikor Zoé közegéről forgattunk, az egyik lány azt mondta, hogy miután elolvasta a forgatókönyvet, ment megölelgetni a nagyszüleit. Az idősebb színészekkel beszéltünk, akik fájlalják, hogy már csak úgy hivatkoznak rájuk: az öregek. Mintha lenne egy életszakasz a felnőttkor és a halál között, ami el lenne felejtve, pedig jó esetben évtizedekig vagyunk vagy leszünk benne.
A forgatókönyvíró azt is kiemeli, fontosnak tarják, hogy beszéljenek az idősek helyzetéről, de mindezt nem egy nyomasztó történeten keresztül szeretnék megtenni. Illetve azt az üzenetet is céljuk volt átadni a filmmel, hogy úgy is „csinálhatsz” magadnak egy kis családot, hogy a sajátod nincs melletted.
A Valami madarak filmterve nyerte 2019-ben a MIDPOINT Feature Launch nagyjátékfilm-fejlesztő pitchfórum fődíját. A tervet három állomáson fejlesztették, és mutatták be végül Karlovy Varyban, ahol elnyerték a 10 ezer eurós fődíjat. A Nemzeti Filmintézet Inkubátor Programjában készülő filmet október 26-ig forgatják, és az előzetes tervek szerint jövőre kerülhet a közönség elé.
(Borítókép: Szacsvay László. Fotó: Németh Kata / Index)