Vanessa Axente világhírű divatmodell. A zalai dombok között nőtt fel, szíve ma is visszahúzza Nagylengyelbe, csak az élete úgy alakult, hogy a világ szinte minden nagyvárosába eljutott, arcát milliók ismerik, láthatták címlapokon, divatmárkák plakátjain. A Sunday Brunch vendégeként azt mondja, hogy ez ugyan magányos szakma, de ma már nem cserélné el semmiért. Sikeréért keményen megdolgozott.
Ahhoz, hogy sikeres modell legyél, a genetikai lottó nem elegendő – ezt mondja Vanessa Axente a Sunday Brunch műsorában, és Puskás-Dallos Bogi kérdésére ki is fejti, mire gondol. Merthogy ma már ugyan egyre kevésbé él az a sztereotípia, hogy a modellek szépek, szépek, de megközelíthetetlenek, és bizonyára beképzeltek, de voltak évek, amikor még Vanessa Axente is inkább kikerülte a választ, amikor azt kérdezték tőle, mivel is foglalkozik, és legfeljebb azt mondta:
a divatszakmában.
Miközben egy lány, különösen az, akit kamaszként a világ leghíresebb divatmoguljai választanak ki maguknak, mert tudják, hogy a modell tökéletesen alkalmas arra, hogy megjelenítsen és képviseljen egy divatmárkát, semmi másra nem vágyik, mint bárki más: szeretetre, figyelemre, elismerésre, érezni és megélni akarja a siker ízét.
Csak a világ, amiben él és dolgozik, sokak számára elérhetetlennek tűnik, és többen hiszik azt, hogy a modellek megközelíthetetlenek. Vanessa Axente beszél azokról az időkről is, hogy az iskolában a kortársai az utolsók között volt, akinek párkapcsolata lett. Magassága és szépsége miatt nem mertek hozzá közeledni:
A tornasorban mindig a fiúk előtt álltam. Inkább össze is húztam magam. A modellkedés tanított meg arra, hogy legyek büszke magamra és az adottságaimra.
Vanessa Axente ma már világhírű divatmodell és vállalkozó, tizennégy éves kora óta folyamatosan dolgozik. Azt mondja, hogy egy modell attól jó, ha a munkájába 120 százalékot beletesz, figyel arra, hogyan bánik másokkal, alázatos és kitartó. Merthogy a modellkedés nem csak pózolás a kamerák előtt.
Miközben a beszélgetésből az is kiderül, hogy ez egy magányos szakma. Sokan menet közben jönnek rá arra, hogy nem bírják. Ahhoz ugyanis, hogy valakiből sikeres modell legyen, fel kell adni olyan dolgokat, amelyek amúgy minden kamasz életében fontosak és meghatározóak. Kimaradnak baráti összejövetelek, gólyatáborok, szalagavatók, és egy modell a családjától távol él és dolgozik. Vanessa Axente mégis azt mondja, hogy ezt az életet nem cserélné el semmiért.
A beszélgetésben bepillantást nyerhetünk abba is, hogy a modellvilágban a legnehezebb felismerés az, hogy kiszámíthatatlan. Egyszer ugyanis te vagy a legfelkapottabb új arc, a másik pillanatban pedig már nem te vagy. Ráadásul nem tudod, hogy miért.
Miközben minden modell élete arról szól, hogy ügyel a bőrére, az egészségére, odafigyel arra, hogy minőségi, tápláló ételeket egyen, és mégis eljön a pillanat, amikor szembe kell néznie saját démonjaival. Vanessa Axenete ezekről is mesél, és arról, hogy ma már kezdi megérteni azt is, hogy ő például miket nyomott el magában, mert úgy hitte, csakis így válhat sikeressé.
Ma már, persze, a divatvilág is változott. A változás szükségszerűsége pedig olyan területről érkezett, amelyre kezdetben még kevesen gondoltak volna. A social média térhódítása új szerepkörhöz juttatta a modelleket is.
A social médiával minden megváltozott. Ott ugyanis átjöhet a személyiséged, és a divatszakma is felismerte, hogy egy influenszernek egyénisége van, az emberek tudnak kötődni hozzá, és ez egy márkának nagyon fontos szempont
– mondja, mert így derülhet ki, hogy kik legyenek az arcok, akikre sokan felfigyelnek. A divatszakma ugyan a social média megjelenésére lassan reagált, de ez abból adódott, hogy jól kidolgozott, meghatározott keretek között működik. A modellek egykor még csupán modellek voltak, végezték a munkájukat, exkluzív szerződéseket kaptak, semmiről nem beszélhettek. Mára, köszönhetően az influenszerek megjelenésének, szerepük és munkájuk nyitottabbá vált.
Vanessa Axente arról is beszél, hogy ha visszagondol eddigi életére, talán Nagylengyelben érezte magát leginkább biztonságban, de ez érthető is, hiszen ott élt 15-16 éves koráig. Utána Győrbe költözött, és a modellkedéssel az élete teljesen megváltozott. Magántanuló lett, sokat utazott. Első útja Japánba vezetett, és két éven át, vagyis 16 éves koráig Szingapúr és Japán volt számára a világ. Európa és Amerika csak ezt követően nyílt meg előtte.
Azt mondja, hogy családi támogatás nélkül ez a szakma nehezen viselhető el, főként a kezdetek kezdetén, amikor kamaszként kerülsz a felnőttek közé. Őt például az első útjaira, az első ügynökségi találkozásokra mindig elkísérték a szülei, hogy lássák, biztonságban van.
Gyerekként még nem éreztem a siker ízét
– mondja, ám ma már tudja, hogy minden sikeréért kőkeményen megdolgozott. Vanessa Axente jelenleg a modellkedés mellett saját üzleti vállalkozásba is fogott, ennek profilja szorosan kapcsolódik a munkájához.
És férjhez is ment, ráadásul kétszer is. Ennek oka a Covid-járvány, az első esküvőt ugyanis csak nagyon szűk családi körben tartották, idén viszont meghívták a barátokat is, akik a világ minden tájáról eljöttek Magyarországra, hogy együtt lehessenek, és örüljenek boldogságuknak.
S bár Vanessa Axente idejének jelentős részét a világ másik felén tölti, hamarosan Magyarországon is kialakítanak egy otthont maguknak, ha bármikor haza tudjanak jönni.
Az őszi évadban, vasárnaponként az Index olvasóinak a már két ismerős műsorvezető, Puskás-Dallos Bogi és Csiby Gergely köszönti a Sunday Brunch nézőit. A Zsiráf Buda asztalánál beszélgetnek vendégeikkel a hétvégéhez illő könnyed, vagy éppen nagyon is komoly témákról és történetekről.
Ha valaki lemaradt volna az előző heti adásról, amelyben Csiby Gergely vendége, Őze Áron azt mondja, hogy az volna a jó, ha politika békén hagyná a színészeket, az most ide kattintva megnézheti.
(Borítókép: Vanessa Axente. Fotó: Papajcsik Péter / Index)