Siófokon született, Bécsben alussza örök álmát Kálmán Imre, a magyar operett ikonikus alakja. Élete, köszönhetően a XX. század történéséinek, kész regény. Születésének napján, (1882) október 24-én ünneplik a magyar operett napját, és érdekes egybeesés, de (1948) október 24-én halt meg egy másik legendás magyar operettszerző, Lehár Ferenc. Élete, köszönhetően a XX. század történéseinek, szintén kész regény.
Bizonyára azok, akik gombolyítják a sors fonalát, jó előre tudták, hogy a két neves, világhírű magyar operettkomponistát, Kálmán Imrét (1882–1953) és Lehár Ferencet (1870–1948) álmában éri a halál. Talán mert mindketten éjjel éltek és alkottak, talán mert mindketten nyitott szemmel is tudtak és mertek álmodni.
Ma ugyan a musicalek hódítanak szerte a világon, de talán ez a tipikusan amerikai párbeszédes, zenés-táncos műfaj sem volna ma, ha az operettek, a szintén párbeszédes, zenés-táncos előadások nem találnak utat a nézők szívéhez. Az operett olyannyira európai zenei zsáner, hogy nevét sokan maga Wolfgang Amadeus Mozartnak tulajdonítják, aki ezt a könnyed, kifejezetten a közönség szórakoztatására írt színpadi művet operácskának hívta.
Elterjedését és népszerűségének emelkedését azonban – modern szóval élve – egy XIX. században élt influenszernek, Jacques Offenbachnak (1819–1880) köszönhetjük. Kánkánja alapjaiban változtatta meg a színpadi látványvilágot, arról nem beszélve, hogy amíg a táncoslányok szoknyájuk szélét markolják, a férfiszívek hevesebben dobognak.
A nyugati világ legnagyobb komponistái az ő zeneművein (Orfeusz az alvilágban, Szép Heléna, Hoffmann meséi) tanulták és szerették meg az operett műfaját, s írtak idővel saját remekműveket.
Az operett sikerét többnyire mindig a történet egyszerűsége adja. A cselekmény lényege – legyen az ármány és szerelem, féltékenység és úri pompa, humor és kacagtatás, pikantéria és erotika – a mindennapi életből vett minták és életsorsok megzenésített változata. Mindehhez dallamos muzsika, megtanulható és énekelhető dalok sora jár, és az elődás végén a nézők lelkileg felfrissülve, könnyű léptekkel távoznak.
Az operettek klasszikus változata éppen a könnyű azonosulás miatt egy viszonylag kötött szereposztás szerint építkeztek. Színre lépett
A szereplők mindig valamilyen konfliktusba keverednek, egymással szerelembe esnek, a cselekmény – köszönhetően annak, hogy az operettek őseit arisztokratáknak játszották fényes udvarokban – gyakran szól hercegnőről, grófról, magas rangú katonáról, gazdag urakról és vágyott hölgyekről, vagy éppen ennek a világnak a kifordításáról, kihasználva a jellemkarikatúra és az édes gúny lehetőségeit.
Ebben a zenei világban alkotott maradandót – a teljesség igénye nélkül – Lehár Ferenc, Kálmán Imre, Huszka Jenő, Jacobi Viktor, Ábrahám Pál vagy éppen Eisemann Mihály. Lehár Ferenc Víg özvegye hatalmas siker volt New Yorkban, a Broadway színpadjain is, Kálmán Imre Marica grófnőjének megfilmesítési jogait a Metro–Goldwyn–Mayer vásárolta meg.
A Magyar Operett Napját 2002 óta minden évben október 24-én ünneplik. A most következő kvízben próbára teheti tudását, vajon mennyire ismeri az operácskát.
A játék lezárult.
(Borítókép: Jelenet Kálmán Imre Cirkuszhercegnő című operettjének előadásán az I. Budapesti Nemzetközi Operett-Musical Fesztiválon a Budapesti Operettszínházban 2013. április 29-én, a Kolozsvári Magyar Opera vendégjátékában. Fotó: Kallos Bea/MTI)