A színészt, rendezőt 70. születésnapja előtt érte a halál.
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Korcsmáros György a mai napon, október 25-én, este fél nyolckor – négy és fél órával a 70. születésnapja előtt – több hónapos küzdelem után örökre elment.
Ez a rövid hír jelent meg a színész, rendező közösségi oldalán. A Jászai Mari-díjas színész, rendező, érdemes művész 1952. október 26-án született Budapesten. Színművészetet a legendás Várkonyi Zoltántól tanult a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd négy évre rá, 1982-ben Zsámbéki Gábor tanítványaként a rendezői diplomát is átvehette.
Az egyik legsokoldalúbb színművész és rendező volt, aki tényleg szinte minden területen játszott, alkotott – legyen az dráma, vígjáték vagy könnyed, szórakoztató műfaj. Operát (Turandot, Rigoletto), operettet (A montmartre-i ibolya) és musicalt (West Side Story, Hegedűs a háztetőn, Nyomorultak, Hotel Menthol, Rongyláb, Miss Saigon) is rendezett.
Íróként részt vett a Valahol Európában, a Szép nyári nap, a Kőszívű ember fiai című produkcióban is.
Színészként, 1978–1979 között a Vígszínházban kezdte pályafutását, majd 1981–1982 között a Budapesti Gyermekszínházban dolgozott, 1982–1985 között következett a Madách Színház, 1985–1989 között pedig az Arany János Színház. A rendszerváltás idején, 1989–1990 között a Rock Színház főrendezője volt, 1990-ben két évre a Szegedi Nemzeti Színházhoz került, a prózai tagozatot vezette, 1992-től 2007-ig pedig a Győri Nemzeti Színház igazgatója volt.
Egyik legutóbbi rendezése a dunaújvárosi Bartók Színházhoz köthető. A teátrum így búcsúzik tőle:
Megrendültünk. Nemrég kaptuk a fájó hírt, hogy Barátunk, Korcsmáros György rendező ma este örökre elment... Tisztelettel és szeretettel gondolunk az együtt töltött alkotói hónapokra, a Hja, kérem, a nő – az NŐ előadás csodálatos próbaidőszakára Vele. Drága Gyuri, nyugodj békében! A Bartók Színház mély együttérzését fejezi ki Korcsmáros György családjának.
Korcsmáros György néhány évvel ezelőtt, 2017-ben a Lillásreggeli című műsorban arról is beszélt, hogy ő azért korán átváltott a színészetről a rendezésre, de ez volt az ő útja, és nem okozott neki gondot, ha néhány rendezésében színészként is be kellett ugrania. Rendezőként pedig azt az elvet vallotta, hogy meg kell teremteni a hangulatot ahhoz, hogy a színész jól érezze magát a színpadon – hiszen egy színésznek nem csupán a szerep szövegét kell megtanulnia, hanem – mintegy bőrként – magára húzza a karakter egészét.
Ungvári István, a Győri Nemzeti Színház színművésze ezekkel a szavakkal búcsúzik közösségi oldalán:
Drága Bátyámuram, Gyuri! Ez most nagyon fáj....
A Miskolci Színészmúzeum – Thália-Ház egyik miskolci rendezésével, A muzsika hangja stábfotójával emlékezik rá.
(Borítókép: Korcsmáros György 2017. március 1-jén. Fotó: Zih Zsolt / MTI )