Az a dráma foglalkoztatta Köbli Norbertet, hogy itt van egy ember, aki egész életében arra várt, hogy politizálhasson és elindulhasson egy szabad választáson. Sikerrel jár, miniszterelnök lesz, de a győzelme után fél évvel megtudja, hogy halálos beteg.
Köbli Norbert szerint – aki az Örök tél és a málenkij robot után újabb kibeszéletlen témát keresett, ami ott van a kollektív tudattalanban – a taxisblokád egy elfojtott, feldolgozatlan közös emlék. „Ideje szembenéznünk vele. Eltelt már annyi idő, hogy indulat- és előítélet-mentesen beszéljünk 1990-ről” – nyilatkozta a forgatókönyvíró, akit a Blokád című filmről kérdezett a Mandiner.
Első nekifutásra az a dráma foglalkoztatott, hogy itt van egy ember, aki egész életében arra várt, hogy politizálhasson és elindulhasson egy szabad választáson. Sikerrel jár, miniszterelnök lesz, de a győzelme után fél évvel megtudja, hogy halálos beteg. Miért történik ez? Mit akar tőle a sors? Mi a dolga, feladata erre a maradék időre? Ki volt Antall József? Mit példáz a sorsa? Ennek a rejtélynek eredtem a nyomába
– mondta Köbli Norbert.
A forgatókönyv írója minden létező dokumentumot elolvasott a néhai miniszterelnökről, és ezután alakította ki a róla alkotott képet.
„Minél többet tudtam meg Antallról, annál inkább úgy éreztem, és ma már ez a teljes meggyőződésem, hogy nem volt báb, nem volt balek, pláne nem volt hazaáruló” – fogalmazott Köbli Norbert.
Azt szerette volna megmutatni, hogy a közhelyeken, előítéleteken túl milyen tökös, szellemes, becsületes ember volt a rendszerváltoztatás miniszterelnöke. A kívülről vezérelt emberek közt egy belülről vezérelt ember.
A film két idősíkon játszódik, megmutatja a fiatal Antall Józsefet is. „Tudtam, hogy sokkal könnyebb lesz Antall-lal azonosulni, ha megmutatjuk, milyen volt huszonhárom éves, szenvedélyes pályakezdőként, az Eötvös-gimnázium fiúosztályának osztályfőnökeként – mondta Köbli a Mandinernek.
Alig néhány évvel idősebben a tanítványainál. A szabadságharc idején kint volt az utcákon, megszervezte a Független Kisgazdapárt fegyveres őrzését. Ebből rendőrségi ügye lett, és eltiltották a tanítástól.
Külön öröm, hogy ifjabb Vidnyánszky Attila, aki az első gondolatom volt rá, elvállalta a fiatal Antall József szerepét. Nem csupán azért, mert ma ő az ország egyik legjobb színésze, hanem azért is, mert csak ritkán játszik filmben. A lelkesedése még jobban feltüzelt minket is.”
A filmben az idősebb Antall Józsefet Seress Zoltán játssza, az ő szerepére elég sokáig keresték a megfelelő színészt. „Olyan emberre vártunk, aki nem csupán eljátssza, hanem eleve magában hordoz egyfajta természetes vezetői karizmával párosuló, finom intelligenciát, és persze azt is szerettük volna, ha legalább alkatában valamennyire hasonlít Antallra.
Seress Zoli ugyan jóval magasabb, nem hiszem, hogy ez a nézőnek problémát okozna. Olyan átéléssel van jelen, az első pillanattól kezdve annyira magáévá tette a figurát, hogy szemernyi kételyünk sem lesz, Antallt látjuk-e a vásznon. Csakúgy, mint Vidnyánszkynál: elhisszük, hogy ők egymás fiatal- és idősebb kori énjei.”
Köbli szerint a magyar filmtörténetben a politikus jellemzően cinikus, korrupt, groteszk, balfék alak. „Ez érthető: voltak jó páran az utóbbi százötven-kétszáz évben, akik rászolgáltak erre az ábrázolásra. A filmalkotók és a közönség politikusokkal szembeni általános iszonyodását is szerettem volna kicsit árnyalni azzal, hogy a Blokádban a politikát mint szakmát is igyekszünk bemutatni: hogyan élnek a politikusok, hogyan tárgyalnak, működnek, viselkednek. Nem a rózsaszínre festés szándékával, hanem hogy közelebb jussunk a valósághoz.
És van még egy fontos dolog, amire mindezeken felül, a Blokád sokadik rétegeként rá akartam világítani: hogy a taxisblokád időszaka médiatörténeti mérföldkő is volt. [...]
A média nemcsak közvetítője, hanem alakítója is volt az eseményeknek.
Antall számára ezért a legnagyobb tanulsága az volt ezeknek a napoknak, hogy csak annyira vagy jó, amennyi ebből a tévében látszik.”
Arra a kérdésre, hogy nem tart attól, hogy aktuálpolitikai össztűz zúdul majd a filmre minden oldalról, számonkérve a történelmi hitelességet, a vélt vagy valós saját igazságokat, így válaszolt: „Mit mondjak erre? Mindenkinek szíve joga reagálni. Aki kommunikál valamit egy filmben, annak fel kell készülnie, hogy ez másokat is kommunikációra fog sarkallani. A Blokád
két olyan emberről szól, Antall Józsefről és Göncz Árpádról, aki már nem él. És két halott pártról, az MDF-ről és az SZDSZ-ről. Ha élő emberekről, élő pártokról lenne szó, nem írtam volna meg a forgatókönyvet.”
(Borítókép: Jelenet a Blokád című filmből. Fotó: InterCom)