Igen menő fogorvosi praxist hagyott anno maga mögött Herendi Gábor a filmezés kedvéért. Ugyanakkor azt is mondja, hogy az olyan jeletős fordulat volt az életében, amire ma már nem volna képes. A Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró és producer arról is mesél Csiby Gergelynek a Sunday Brunch műsorában, hogy manapság nem sok filmezési lehetőséghez jut.
Egy vasárnap délelőtti beszélgetésnek is lehet érdekes, mondhatni, ütős nyitánya. Herendi Gábor ugyanis azt mondja Csiby Gergelynek, mindjárt a beszélgetés elején, hogy
Nem vagyok egy tökös, bátor ember.
Mindezt, persze, arra feleli, hogy anno igen menő fogorvosi praxisát cserélte – az amúgy igen menő – filmezésre. Utólag ugyan már maga is csodálkozva szemléli azt, hogy ezt meg tudta lépni.
A rendező azt is elárulja, szavaival élve, hogy „Apám sírva fakadt, hogy lehettem ilyen hülye″, de azt csak a szülői aggódás mondatta vele, hiszen csupán arra utalt, hogy a bizonytalan művészi pályáért cserébe hogyan is adhatott fel egy ilyen biztos egzisztenciát. Herendi Gábor azt is elárulja, hogy édesapja a Valami Amerika sikere után azért megbocsátotta neki a pályamódosítást.
A Valami Amerika, a Magyar vándor, a Lora, a Kincsem, a Toxikoma rendezője arról is beszél, hogy az a bizonyos tűz ma már csak akkor lobban fel benne, ha filmezésről van szó, vagyis életének irányán ma már aligha fordítana akkorát, mint anno, amikor reklámfilmesnek, filmrendezőnek állt. Az mondja, azt a tempót már nem kívánja vissza, de arról is mesél, hogy a helyzet manapság az, hogy ha véleményt nyilvánít, nem kap munkát:
Pályázgatok, pályázgatok, de nem tudom áttörni a falakat. Mindegyiket visszautasítják. Nem vagyok kétségbeesve, dolgozom, sorozatokat csinálok.
Mindezt arra érti, hogy manapság nem lehet csak úgy játékfilmeket forgatni. A mecenatúra, a szponzoráció megszűnt, s bár nagyon alacsony költségvetésű filmeket lehetne forgatni, függetleneket, esetében ez nem olyan egyszerű, hiszen más filmes életutat járt be.
Ma egyablakos rendszer van, pénzt játékfilmre a Nemzeti Filmintézettől (NFI) lehet kapni, de ahhoz egyenlőre nem jutok
– mondja Herendi Gábor, aki azt is elmondja, hogy ez nem egyedi jelenség, több, korábban már bizonyított rendező – Pálfi György, Török Ferenc, Hajdu Szabolcs – is hasonló cipőben jár.
A filmrendező szerint művészfilmet valóban lehet kevesebb pénzből is forgatni, de az nála nem érett be. Az ő szívéhez és lelkéhez a játékfilmek, a közönségfilmek állnak közel.
Herendi Gábor arra a kérdésre is válaszol, hogy hol lehet a törés, miért következhetett be az, hogy a forgatókönyveit nem tudja leforgatni:
Lecserélődött az NFI vezetése. Jött egy új csapat, új vezetés, új elvek, nagyon mások kapnak most ott lehetőséget filmkészítésre, ebbe a csapatba én nem férek bele.
Ezzel együtt – mert ahogyan fogalmaz, ők még nem bizonyítottak – kíváncsian várja, mi lesz az eredmény. Ő a filmjeire a pénzt még Andy Vajna filmügyi biztos korszakában kapta, ráadásul úgy, hogy igazából sosem voltak jóban. A Kincsem forgatása előtt össze is vesztek, mert Vajna nem értett egyet azzal, hogy Nagy Ervin legyen a főszereplő. De ezzel együtt, mint mondja Herendi Gábor, „elismerte azt a készséget, hogy meg tudom szólítani a közönséget.″
Herendi Gábor az utóbbi évek magyar filmgyártásának helyzetéről azt mondja, hogy úgy látja, elveszítjük a nemzetközi nimbuszt. Szerinte alig van magyar film, amelyik meg tudja mutatni magát. Az inkubátor filmek esetében ugyanakkor lát lehetőséget a minőségi filmgyártásra.
Kitér arra is, hogy manapság számos nagy büdzséjű, történelmi, kosztümös történelmi film forog, de azt még nem látta, hogy valamelyik nagyot ütött volna. Ezzel együtt kíváncsian várja mindet, mert azt mondja, meg kell nézni, milyenek lesznek.
Herendi Gábor arról is beszél, hogy a nemzetközi piacon nagyon nehéz eladni a magyar nyelven készített filmeket. Mint mondja, a Hunyadi-sorozatot talán.
Az benne is felmerült, hogy ha valami nem működik Magyarországon, akkor azt meg lehetne próbálni külföldön. De ahhoz meg ügynököt kell találni. Meg is próbálta, de kiderült, hogy az ő útja más. Sokat próbálkozott, eljutott Hollywoodba is, ahol azt mondták, hogy ő vígjátékokat rendez, az viszont igényes műfaj: a nyelvi humor miatt azokat a helyi rendezők tudják jól csinálni.
Hiába mondtam, hogy isteni horrort is tudnék, nem kaptam lehetőséget.
Herendi Gábor beszél arról is, hogy a mai magyar rendezők közül talán csak Antal Nimród az, akinek ez sikerült, de a Saul fia című filmmel Oscar-díjat nyert Nemes Jeles Lászlónak például még mindig nem. Herendi Gábor szerint a nemzetközi filmgyártáshoz vezető úthoz szükség van egy nemzetközi díjakat nyert művészfilmre, valamint egy ügynökre, de a siker még így sem biztos.
Herendi Gábor úgy látja, hogy az ő életében későn érkezett a Toxikoma és annak sikere, az ügynökök benne már nem látják azt, hogy még le tudna forgatni 10-15 filmet.
A Sunday Brunch műsorában az is elhangzik még, hogy Herendi Gábor
Az őszi évadban, vasárnaponként a már két ismerős műsorvezető, Puskás-Dallos Bogi és Csiby Gergely köszönti a Sunday Brunch nézőit. A Zsiráf Buda asztalánál beszélgetnek vendégeikkel a hétvégéhez illő könnyed vagy éppen nagyon is komoly témákról és történetekről. Ha valaki lemaradt volna az előző heti adásról, amelyben Puskás-Dallos Bogi vendége Ördög Nóra műsorvezető volt, az most ide kattintva megnézheti.
(Borítókép: Herendi Gábor és Csiby Gergely. Fotó: Németh Kata / Index)