Kiss Tibor Noé író július elején elköltözött Magyarországról, ugyanis transzneműsége miatt nagyon sok támadás érte, és már évek óta gyűltek benne a negatív érzések. Úgy érezte, próbálta a lehető legtöbbet megtenni az elfogadásért, de ennyit nem lehet. A Literán közzétett írásában az elköltözése okairól és az új életéről számolt be.
Kiss Tibor Noé kortárs magyar újságíró, prózaíró nemrég Szlovéniába költözött. Transzneműsége miatt nagyon sok támadás érte az utóbbi években Magyarországon, és egyre nyomasztóbbá kezdett válni számára az a kontraszt, amiben élt: az ismerősei és a barátai az „elismert írót” látták benne, miközben elemi egzisztenciális problémákkal és félelmekkel küzdött – többek között erről számolt be az író a Literán közzétett írásában.
Mint írja, próbálta a lehető legtöbbet megtenni az elfogadásért, ám egy idő után a mindennapjaiban is kezdte azt érezni, hogy bizonyos értelemben megszűnt létezni. Úgy érezte, céltáblává vált: rászálltak, kiforgatták bizonyos megszólalásait, transzpropagandistaként állították be.
Hónapokig rágódtam azon, hogyan tudnám eltávolítani magamtól a képeket, amelyek közellenségként állítanak be, és lealacsonyítanak. Belefáradtam abba, hogy az erőfeszítéseim legnagyobb része a normalitás látszatának fenntartására ment el, miközben mélypontra jutottam
– írta Kiss Tibor Noé.
„Mindig azt az álláspontot képviseltem, hogy erősnek, türelmesnek és méltányosnak kell lennünk, hogy újra és újra beszélnünk kell mindenkivel, még azokkal is, akik elutasítanak bennünket, vagy egyszerűen csak félnek tőlünk, félnek az ismeretlentől. Most mintha fényévekre lennék ettől, sehol sincs helyük ezeknek a szavaknak, minden hamisan cseng” – tette hozzá.
Számomra ennek az egész történetnek a másik félelmetes tapasztalata az, hogy lényegében bármit el lehet hitetni az emberről. Hogy egy gépezet áll veled szemben, de neked nincsenek eszközeid, és bármit teszel, valószínűleg csak ront a helyzeteden
– írta Kiss Tibor Noé, aki azt is elmondta, hogy folyamatos szorongást okozott számára az is, ahogyan a transzneműség kérdése megjelenik a magyar nyilvánosságban. Számára úgy tűnik, mintha az elmúlt években kialakult volna egy szinte teljes közmegegyezés arról, hogy a világot fenyegető legnagyobb veszélyek egyike a transzmozgalom.
Kiss lassan öt hónapja él Szlovéniában, de gyakran hazajár: „Hazadolgozom, folytatom a megmaradt magyarországi munkáimat, írói felkéréseket, interjúkat, fellépéseket vállalok”. Mégis önkéntes száműzetésnek érzi, ami történt vele, de „el kellett jönnöm ahhoz, hogy mindezt végre végiggondolhassam, a helyére tegyem, és megírjam”.
És igen, a határtól ötven kilométerre is lehet honvágyat érezni, Szlovénia – ezt régóta tudom – sok szempontból fantasztikus, ami nem változtat azon, hogy amikor hazamegyek, már az első somogyi faluban otthonosságot érzek
– fejtette ki az író.