E. M. Lehetne monogram is, a két betű mögött rejtőzhetne egy személy is, de hogy mire is mondja azt Ókovács Szilveszter, hogy „látványosan sokan megkívánják″, arra még várni kell egy kicsit.

Nem sokat, hiszen a beszélgetésben ez is elhangzik, vagyis valóban választ kapunk rá, de addig is muszáj arról beszélni, hogy a Magyar Állami Operaház főigazgatója – ahogyan azt megírtuk – ismét megpályázta direktori székét, ám a Sunday Brunch asztalánál kiderül, hogy ahhoz mégsem ragaszkodik mindenáron. A beszélgetés idején még nem lehetett tudni, mi lesz a döntés, de ettől függetlenül Ókovács Szilveszter abban meglehetősen határozott, hogy

• a két év nem öt,
• s ha őt csak két évre neveznék ki, abból nem kérne.

Nem volna bölcs döntés

A főigazgató azt mondja, hogy nem volna bölcs döntés akárkit az adott ötéves limit alatt kinevezni. Mint fogalmaz,  

Rendkívül szakmaiatlan döntésként élném meg, és nyilván bizalmatlanságként, a probléma iránti hozzá nem értésként. Ez olyan volna, mintha ha egy stoplist adnak a lábra, amelyik csak 75 percig jó, miközben a meccs 90 percig tart.

Ezt azzal magyarázza, hogy egy színház több évre előre tervez, vagyis egy direktornak szüksége van arra, hogy kidolgozott terveit megvalósíthassa. Ő ráadásul 11,5 éve áll az intézmény élén, és szeretne már egy olyan vezetői periódust kifogni, amikor nem kell építkezni, nem kell tervezni,  nem kell késéseket kezelni, nem kell bezárni, nem kell fertőtleníteni.

Ókovács Szilveszter arra a kérdésre is válaszol, hogy mit tenne, ha nem kapná meg a főigazgatói kinevezést. Először summásan fogalmaz, de azért azt is megindokolja:

Lefogynék. Nyilván bántana, lassan 11,5 fél éve csinálnom ezt, előtte is ott dolgoztam, és gyerekkorom óta erre készülök.

Szerinte mindent tud arról, hogy milyen a magyar operajátszás, és azt is, milyennek kellene lennie.  

Nem szólt be senkinek

A főigazgató beszél arról a bizonyos operaházi megnyitó mondatáról is, amelyről azt állítja, hogy az el sem hangzott. Idén márciusban, még az országgyűlési választás előtt a felújított Magyar Állami Operaház megnyitóján arról beszélt, hogy 12 év után már tényleg mindenkinek mennie kell. Erről akkor többen erről azt gondolták, hogy kormánykritikát fogalmazott meg.

A direktor biztos abban is, hogy ha rajta múlna, nem lenne musicalszínház az Erkel Színházból. A teátrumot szerinte csak a Magyar Állami Operaház képes működtetni.

Szóba kerül az Eiffel Műhelyház is, amelyről azt mondja, hogy Európában csodájára járnak. Máshol ugyanis ilyen épületet a város közepén sehol nem tudnak kialakítani. Ókovács Szilveszter itt érdekes hasonlattal él, amikor így fogalmaz – és ezzel feltárul a rejtélyes monogram titka is:

Azt nem mondom, hogy a világ legjobb dolga, ha az ember feleségét látványosan sokan megkívánják.

Ezt persze arra érti, hogy ilyen szépséges épület kevés van a világon is, és ő odavinné a filmbemutatókat is, mert olyan képrendszer és hangtechnika, mint ott, sehol nincsen Magyarországon.

DJ Jeszy kijelentése azért sok volt

Ókovács Szilveszter azt is elárulja, hogy egyvalamire ő sem számított. Hogy ez most a kérdésre vonatkozik, amit Csiby Gergely feltesz neki Jeszenszky Zsolt Baranyi Krisztinára tett kijelentése miatt, vagy az, amit a politikai hobbista a polgármesternek mondott, mindegy is, mert a válasza attól egyértelműen elhatárolódó.

Még akkor is és úgy is, hogy szerinte az sem korrekt, amikor az ellenzék „óegygézik”, hiszen az sem felel meg az akadémiai szóhasználat elvárásainak.

Sajnálom, hogy ez így alakult, nekem ez a szókincsemnek nem része, a polgári szóhasználatba ez egyszerűen nem illik bele.

A beszélgetésben elhangzik még, hogy Ókovács Szilveszter 

• nem gondolja, hogy Magyarország hadszíntérré válik, de azt is elmondja, hogy „a nagyobbik fiunk most lesz tizennyolc éves, és nem szeretném, hogy ha a katonaérettségét rögtön harctéri helyzetben bizonyítaná”;
• s hogy George Gershwin Porgy és Bess című műve az egyik legjobb opera a világon, de képtelenség, hogy ezt csak azért nem lehet itthon játszani, mert bőrszínhez kötik a műsorra tűzését. Párhuzamként azt hozza fel, hogy vajon a világ mit tenne velünk, ha Bartók Béla operáját, A kékszakállú herceg várát „csak levédiai leszármazottak énekelhetik el, bizonyos panton skálán megszabott bőrszín szerint”...

 

Az őszi évadban, vasárnaponként a már két ismerős műsorvezető, Puskás-Dallos Bogi és Csiby Gergely köszönti a Sunday Brunch nézőit. A Zsiráf Buda asztalánál beszélgetnek vendégeikkel a hétvégéhez illő könnyed vagy éppen nagyon is komoly témákról és történetekről.

Ha valaki lemaradt volna az előző heti adásról, amelyben Csiby Gergely vendége Herendi Gábor rendező, az most ide kattintva megnézheti.

(Borítókép: Karip Tímea / Index)