Béres János Kossuth-díjas furulyaművészt, zenepedagógust és népzenekutatót a Kulturális és Innovációs Minisztérium saját halottjának tekinti.
Mint arról beszámoltunk, Béres János Kossuth-díjas furulyaművész, zenepedagógus, népzenekutató 92 évesen halt meg felesége tájékoztatása szerint.
1960-ban népi kamarazenekart alapított, amely a mai napig működik. Számtalan felvétel készült vele a Magyar Rádióban és a Magyar Televízióban. A Béres Kamarazenekar kísérte a Magyar Televízió Röpülj, páva! versenyét és az Országos Filharmónia hangversenysorozatait.
A Magyar Rádió munkatársaként 1951 és 2005 között a rádió vidéki népzenei felvételeinek egyik elindítója, valamint 9 országos népzenei fesztivál szervezője volt.
Több mint 5000 alkalommal lépett színpadra furulyával, elsősorban Magyarországon, de hangversenyzett Európa majdnem mindegyik országában, ezenkívül Ausztráliában, Új-Zélandon, Japánban, Törökországban és az Amerikai Egyesült Államokban.
Mind a hazai, mind a külföldi hangversenyeken szenzációként hatott, hogy a különböző létszámú és összetételű zenekarokat karmester nélkül vezette furulyával.
Sokoldalú munkásságáért az OS szerint több kitüntetést kapott: A rádió folklór nagydíja (1971), Földes Ferenc-díj (1986), Apáczai Csere János-díj (1997), a Magyar Kultúra Lovagja (2006), Eötvös József-díj (2010). 2014-ben tevékenységét Kossuth-díjjal ismerték el.
A furulya és tágabb értelemben a fúvós „társadalom”, illetve oktatás számára Béres János etalon. A mai napig az általa írt kottákat használják, és pedagógiai módszerei alapján tanítják a furulyát az alap- és középfokú szakiskolákban.