Fájhat-e az ember haja, miért van kedden is Black Friday, és lehet-e ajándékozni avas bonbont? Ilyen és ehhez hasonló fontos kérdéseket boncolt ezen a héten Márkó és Barna ezúttal kettesben, a Márkó és Barna Síkideg podcast ötödik évadának záró részében.
A Hetideges rovatban szó volt arról, hogy verekedés tört ki a Sierra Leone-i parlamentben. Márkó sajnálja, hogy a magyar parlamentben nem történik ilyesmi. El tudja képzelni ugyanis, hogy például Németh Szilárd kard helyett egy darab húst ránt, Kövér László bajszából ostort fon, Orbán Viktor pedig egy láthatatlanná tevő sál mögé bújik.
Az Egyesült Államok NemzetiPark-Szolgálata arra kéri az embereket, hogy fejezzék be Amerika egyik legnagyobb varangyának nyalogatását, ami hallucinogén élményt okoz.
Márkó ugyan békát még nem nyalt, de erről eszébe jut a „levegőzés”, amit ő fiatalon éppen Békásmegyeren próbált ki. Szó van még a KRÉTA-rendszer feltöréséről is, Márkó felsorolja azokat a szavakat, amelyekről kiderül, használatuk tiltva van a rendszerben. Olyan szavak tiltottak, mint például a „dobseggű”, a „lőcsgéza”, a „porbafingó” és a „seggszőr”.
Barna ezen a héten azokon a vendéglátóhelyeken húzza fel magát, ahol pultnál rendelésnél automatikusan szervizdíjat számolnak fel kérdés nélkül. Erre persze már csak hab a tortán, ahol kötelező re-poharat vásárolni. Márkó azt sem érti, beülős helyeken miért kell műanyag palackban árulni az üdítőt. De a fiúknak volt a héten más negatív vásárlásélménye is.
Barna nem érti például a Black Friday-jelenséget. Hetek óta fekete péntek van, kedden is, szerdán is, illetve elő-Black Friday, utó-Black Friday.
Nem beszélve arról, hogy milyen káros ez a novemberi vásárlásdömping, a költekezés, a környezetszennyezés. De nyakunkon a karácsony is. Márkó szerint a szeretet ünnepén lehet a legjobban idegeskedni. A kényszeres ajándékszerzés olyan emberek számára, akikkel évente csupán egyszer találkozunk. Ilyenkor jól jön a csak egyszer olvasott könyv, az avas bonbon vagy a tavalyról eltett ajándékszatyor.
Barnát a csomagolás idegesíti. Hogy otthon a családtól elkért csomagolóanyaggal csomagolja be az ajándékokat arra a néhány percre, amíg ki nem bontják. Az ajándékszatyroknál pedig borzasztó kínos tud lenni, hogy amikor az ember kiveszi az ajándékot belőle, úgy érzi, bele kell néznie, van-e még benne valami. Persze nem akarja azt éreztetni, hogy kevés az az ajándék, amit már kivett belőle.
Szóba kerülnek a nagy családi összejövetelek kellemetlenségei is. Márkóéknál például mindig elhangzik, hogy „Márkókám, ha már állsz, főznél nekem is egy kávét?”
Barna így az ötvenkettedik epizódra úgy dönt, beszól azoknak a kommentelőknek, akik a kinézetükre, öltözködésükre hurrognak. Szerinte ha valaki beszól neki azért, mert van rajta egy gyűrű, vagy kiszőkíti a haját, és ezért a férfiasságát vitatja, annak a maszkulinitása gyenge lábakon áll, és rossz jelzőkhöz köti azt, hogy mitől férfi a férfi.
Márkó szerint a kulcs, hogy nem szólunk be olyan dolgokra, amiken az ember nem tud változtatni.
Márkó ebben az adásban más tabukat is döntöget. Kifejti, szerinte a közhiedelemmel ellentétben a pénznek van szaga, a víznek van íze, a haj pedig tud fájni. De szó van még a rubrikák gyűlöletéről és azokról az emberekről, akik úgy mennek ki filmezés közben, hogy azt mondják, nem kell megállítani. Ez a rész zárja a Márkó és Barna Síkideg ötödik évadát.
(Borítókép: Linczényi Márkó és Turai Barnabás. Fotó: Gerencsér Tamás / Index)