Index Vakbarát Hírportál

Lehet bűvész, boszorkány vagy Harry Potter, erre a varázslatra nincs ellenszer

2022. november 29., kedd 10:01

Advent első vasárnapjának előestéjén tartottak jótékonysági eseményt a Zeneakadémia nagytermében. A 2022. november 26-án rendezett koncerten ifjú tehetségeknek adtak lehetőséget a bemutatkozásra széles közönség előtt, valamint elárvereztek egy festményt is, az árából pedig a rászoruló gyermekeket segítik.

Klasszikus zene és karácsonyi történetek bűvkörében gyűlt össze a közönség advent első vasárnapjának előestéjén a Zeneakadémia nagytermében. Az ódon falakon és oszlopokon díszelgő istenek és félistenek szobrai mélán figyelték, ahogy a közönség lassan elfoglalja a helyét, majd a lámpák fénye elhalványult, kezdetét vette a koncert. 

Boldog szólisták szomorú világban

A színpad közepére besétált egy férfi és két nő. Míg a hölgyek helyet foglaltak a zongora mögött, az úr a mikrofonhoz lépett: Rajkai Zoltán színművész köszöntötte a nézőket, és a koncert felütéseként egy karácsonyi regét mesélt el. Történetének főszereplője egy ifjú lány, aki mindenét odaadja a nélkülözőknek, majd a csillagok ezért megjutalmazzák.

A keserédes mese, amely az adakozás lelki békéjét mutatja be, alakuljon bárhogy is a végkifejlet, fájdalmas és finom összhangba került a zenei aláfestéssel. Várnagy Andrea Liszt-díjas zongoraművész lányával, Farkas Lilivel közösen adta elő hozzá Maurice Ravel Pavane egy infánsnő halálára című darabját, ami kiemelte a történet szépségét és komorságát egyaránt.

Az est egyik különlegességeként fiatal művészek, tehetséges szólisták kaptak lehetőséget arra, hogy megmutassák a közönségnek, miben is rejlik az ő művészetük. Egy gyors térrendezést követően a színpadra lépett a zenekar, amelyet Kovács László Liszt Ferenc-díjas karmester vezényelt.

Miután a zenekar elfoglalta a helyét, oldalról bejött az est első szólistája, Réti Boglárka Eszter.

A tehetséges fuvolista Carl Philipp Emanuel Bach, a legendás és közismert Johann Sebastian Bach második fiának d-moll fuvolaversenyéből adott elő. Az izgalom, amely az első pillanattól kiült a fiatal művésznő arcára, nem gátolta benne, hogy egy technikailag káprázatos, hangulatában érzéki produkcióval ajándékozza meg a nézőket.

Őt követte Rozsonits Ildikó, az este második szólistája, akit tízévesen vettek fel a Liszt Ferenc Zeneakadémiára, ezzel pedig az intézmény valaha volt legfiatalabb növendéke lett. A most 16 esztendős zongorista Ludwig van Beethoven esz-dúr zongoraversenyének első tételét mutatta be a közönség előtt. Olyan lágyan érintette a hangszert, mint aki pusztán vízbe mártja a tenyerét, miközben ujjai finoman suhantak a fekete és fehér billentyűk tucatjain át, akár szellő a rét fölött. Látni és hallani is lenyűgöző élmény.

Tehetség és útkeresés

Egy röpke szünetet követően a Városmajori Kós Károly Általános Iskola Fesztivál Kórusa jelent meg a színpad feletti karzaton. Barabás Edina és Farkasházi Dávid vezényletével hallhattuk, ahogy az Ave Maria betölti a teret, majd őket követően visszatért a zenekar, velük együtt pedig az est utolsó szólistája, Simic Aleksander. Edward Elgar e-moll csellóversenyéből adott elő több tételt is, amelyek keserűen és katartikusan hatottak a közönségre, a fiatal zenész elmondása szerint „nehéz megszokni… teljesen szabad, de a szívhez szól”.

Ahogy Aleksandert megfogta a zene lendülete, úgy lépett ki a zenekarból és közülünk is. Kicsit olyan volt, mintha már nem is a Zeneakadémia nagytermében lenne, gondolatban messze járt, egy világ választotta el tőlünk, mégis apró réseken át vissza-visszaküldött néhány szekvenciát ebből a másik valóságból.

Koncert után alkalmunk is nyílt beszélni pár mondatot Aleksanderrel, aki többek között a Virtuózok harmadik évadának döntőse is volt. Elmesélte, hogy hálás a versenynek:

A Virtuózoknak köszönhetően rengeteg koncerten játszhattam. Azután talán már át is estem a ló túloldalára, már túl sok volt, így nem nagyon tudtam gyakorolni, és továbbmenni az életben.

Jelenleg Bécsben tanul, szeretne versenyeken és még számos koncerten fellépni ez idő alatt, az egyetem után pedig arra a szintre eljutni, hogy szólistaként képes legyen megállni a helyét, „nem zenekarban, hanem zenekarral szeretnék játszani”, ahogy ő fogalmaz.

A bal szem meg a jobb kéz

Az utolsó zenei felvonás előtt rendhagyó volt, ami történt: nyílt színi aukciót rendeztek a Zeneakadémia nagytermében. Talán még sosem volt ilyen korábban, de a szervezők célkitűzésének hála az ötlet cseppet sem rontott az est hangulatán, sőt inkább egy kis feloldás, derű és önfeledt nevetés forrása lett. Horváth Zsófia festőművész Keresni és találni című alkotása került kalapács alá, amelyet kimondottan erre az estére készített. Ahogy a művésznő elmondta az Indexnek, kimondottan nehéz dolga volt, mert ez volt az első alkalom, hogy ilyen módon, megbízásra készített egy művet.

Olyan, mintha a festés elején megkötnék az ember kezét, van egy szabadulóművészeti fázis. Valahogy le kell tudni rázni, hogy a végén ettől megszabadulva, mégis hátul emlékezve, hogy mit kért a megrendelő, a saját gondolataidat tudd a vászonra vinni, felszabadultan tudj alkotni.

A technika, amellyel a kép készült, speciális. Úgy áll neki a művész, hogy az elején még nincs konkrét elképzelése, miként néz majd ki a mű, absztrakt színfoltokat visz fel a vászonra egészen addig, míg megtalálja benne a formákat és a motívumokat. A jelen kép meghatározása az volt, hogy a felfedezésre váró mintákban a művésznőnek az advent motívumait kell felidéznie.

Az aukciót Rajkai Zoltán vezette le, ami csodásan megmosolyogtatta a közönséget. A színész elmondása szerint még sosem csinált ilyet korábban, a YouTube-on keresett videókat, miként is érdemes végezni ezt a mesterséget, aztán úgy döntött, „ez is egy szerep”, így elkezdte a saját karakterét megtalálni benne, önmagát adni.

A siker nem maradt el, sorra dőltek a poénok, egészen addig, amíg az egyik leglelkesebb licitáló mindenre rákontrázva nagyjából 250 ezer forintnál azt mondta, hogy ő szívesen ajánl nagyobb összeget, de legyenek olyan kedvesek, fordítsák úgy a képet, hogy ő is lássa. Ekkor kitört a nevetés a közönségből, mire Rajkai Zoltán még azt is megjegyezte, hogy ilyen az, amikor

nem tudja a bal szem, hogy mit csinál a jobb kéz.

Végül az említett úriember vitte el a festményt 350 ezer forintért, ami a kikiáltási ár több mint kétszerese volt. Azért a végén kicsit még a színészt is megizzasztotta, amikor nyílt színi elemzésbe kezdtek a képen található rókamotívumról, amelyet elsőre senki sem talált meg. A jókedv mindenkit magával ragadott, a festmény árát pedig fele-fele arányban juttatják el a szervezők az Autistic Art és a Csodalámpa Alapítvány részére.

Az aukció után jött az est záróakkordja, amikor minden résztvevő, a zenekar, a karmester, a gyermekkórus és a szólisták is megjelentek, hogy közösen előadják a Karácsonynak éjszakáján című szerzemény

erre az alkalomra készült átiratát, amelyet Bucz Magor fiatal komponista készített.

Az ősbemutató után a rendezvényt megálmodó Jádi Németh Andrea elmesélte, hogy az ünnepek közeledtével úgy gondolta, szükség lenne egy olyan felemelő zenei eseményre, amely a mostani, borús világból egy kis időre kiragadja az embereket. Ebben partnerre talált Várnagy Andrea zongoraművész személyében, aki a ZeneVarázslat Mozgalom alapítójaként örömmel vett részt az este lebonyolításában.

Az Adventi ZeneVarázslat esemény keretén belül nemcsak három kiemelkedően tehetséges szólistának adtak lehetőséget, hogy megmutassák magukat a közönségnek, hanem egy ifjú komponista és egy festőművész munkásságát is szerették volna közelebb hozni az emberekhez. Az estét közös énekléssel zárták, amelybe a közönséget is bevonták, a Zeneakadémia nagytermében együtt énekelték el a Karácsonynak éjszakáján című dalt a kórussal és a zenészekkel.

(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)

Rovatok