Magyar ismeretterjesztés és média kategóriában idén a Bartók Rádió nyert Prima Primissima-díjat. Az elismeréssel kapcsolatban Bősze Ádám zenetörténészt, zenei antikváriust, a Bartók Rádió műsorvezetőjét kérdeztük.
Bősze Ádám az arútluK podcastban elmeséli, hogy a Bartók Rádió munkatársai közösen, a díjátadót követő hétfői értekezleten ünnepelték meg a sikert. „Devich Márton csatornaigazgató behozta a díjat, amelyet mindenki megsimogathatott. Közös fotó is készült.”
Elárulta, személy szerint biztos volt a Bartók Rádió sikerében. Hadas Krisztina és Juhász Anna munkásságát is nagyra értékeli, és bár a rádió csak egy bizonyos rétegnek szól, mégiscsak olyan intézmény, amely megőrizte az értékközpontúságát.
Az alapítvány kuratóriumának tagjai titkos szavazással – kategóriánként három, tehát összesen harminc jelölt közül – választották ki a Primissimákat, akik 15 millió forintos elismerésben részesülnek. A Primákat 5 millió forinttal támogatja az alapítvány.
A zene illékony dolog, mondja Bősze. Amikor elhangzik, azon pillanatban el is tűnik. Egy kortárs zeneszerző számára két út van, hogy a kompozíciói fennmaradjanak: az egyik, hogy kiadják kottában, ami kézzel fogható dolog, a másik, hogy felvétel készül róla. A Bartók Rádió pedig ezt csinálja, azon is dolgozik, hogy a kortárs magyar zeneszerzők műveit felveszi. És ebben teljesen egyedüli, magyarázta.
Ha 100-200 év múlva jön egy zenetörténész, aki Tornyai Péter művének hangzó változatát keresi, arra kíváncsi, akkor a rádió archívumában elő tudja keresni.
Állítása szerint nem új probléma, hogy a klasszikus zenei közönség fogy, és az sem, hogy kevesen érdeklődnek iránta. „Ez évszázadok óta így van, bár nem tudom, hogy ez mennyire probléma, hisz rétegműfajról van szó. Ne gondoljuk, hogy amikor Beethoven megkomponált egy vonósnégyest, ezren hallgatták, hisz akkor is kicsit elit és rétegműfaj volt.”
Szerintem Majkát is azt foglalkoztatja, hogy még több hallgatója legyen, ahogy a Bartók Rádiót is
– jegyezte meg. Hozzátette, ha ez nem lenne, akkor a lendület java része elveszne.
Bősze Ádám előadás-sorozataival járja az országot, ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy nem a klasszikus zenét népszerűsíti, hanem az olvasást, a zenével kapcsolatos olvasást és kicsit a dolgok mögé látást.
Egyes zeneszerzőkre félistenként tekintünk, és való igaz, abban, amit alkottak, az a szó szoros értelmében isteni.
A Parsifal a világ egyik legmélyebb zenéje, ezt nem vitatom, miközben Wagner egy szemétláda volt
– fogalmazott.
A podcastban szó esik még
Ha lemaradt volna az előző arútluK podcastról, amelyben Peller Károly színművész arról beszél, miként bújt Latabár Kálmán bőrébe, ide kattintva meghallgathatja.
(Borítókép: Bősze Ádám. Fotó: Zöld Fanni / Index)