A brit WatsOnStage Award annyiban hasonlít a magyar Színikritikusok díjára, hogy ezt az elismerést a szigetországban is az újságírók szavazatai alapján itélik oda, többek között  az év legjobb előadásának vagy színésznőjének.

„Idén történetesen Danny Robbins 2:22 című színdarabja és annak női főszereplője is első díjat kapott” – meséli Puskás Tamás, a Centrál Színház igazgatója. Ezek után természetesen elolvasta a darabot, ami több szempontból, többek között a történetet lezáró fordulat miatt is lenyűgözte őt mint színházcsinálót.

A Centrál Színházban eddig nem játszottak krimit, kísértettörténetet meg még annyira sem, de most úgy gondolta, hogy ez a színmű érdekes színfoltja lehet a repertoárnak. Az sem hátrány persze a mai járvány sújtotta, rezsi verte időszakban, hogy négyszereplős, egyszínes előadásról van szó. Ráadásul azonnal tudta, ki lesz az a négy kollégája, akire kioszthatná a karaktereket:

Azonnal láttam a szerepekben Martinovics Dorinát, Ágoston Katalint, Lengyel Tamást és Mészáros Andrást, így belevágtam a hazai ősbemutató előkészítésébe.

A rendező a címmel kapcsolatban is tisztázza: a 2:22 kettő után huszonkét percet jelent, bizonyára akkor történt valami, de ha a kettőspontot nullával helyettesítjük, akkor bizony 2022-t kapunk, épp az idei évszámot.

„Miután behatóan megismertem a darabot, nyilvánvaló lett számomra, hogy a szerző, Danny Robbins a jelenről beszél − teszi hozzá. – A történet ugyan napjainkban játszódik, ám a viktoriánus kor Angliájában, amikor a kísértethistóriák fénykorukat élték, a fizikai körülmények miatt is fogékonyabbak voltak a szellemekkel kapcsolatos történetekre az emberek” – meséli Puskás Tamás, majd így folytatja:

A mi történetünkben a feleség, Jenny biztos benne, hogy új házukban minden éjjel 2 óra 22 perckor kísértet jár, de asztrofizikus férje, Sam ezt kategorikusan tagadja. Csúnya veszekedésbe torkollik a szülés utáni első vendégség, ahol a férfi pszichológus barátnője, Lauren és új párja, Ben a meghívottak. 

A szerző korábban stand up szerzőként és előadóként is jeleskedett, ért tehát a humor nyelvén. A 2:22-ben is módot ad a nevetésre, de maga a darab a legkomolyabban vett kísértettörténet − szögezi le a rendező. 

A színdarabot Puskás Tamás fiai, Dávid és Samu fordították magyarra, az előadás zeneszerzője is Puskás Dávid. Mindketten több évig tanultak Angliában és az USA-ban, tökéletesen ismerik a beszélt angol nyelvet. „Felnőttek a fiaim, mindketten őrjöngve érdeklődnek a színház iránt, minden módon és körkörösen – színészként, zeneszerzőként, rendezőként, dizájnerként és most már fordítóként is.”

Nem kreátor, színházcsináló

Saját szerepéről elmondja, hogy nem tartja magát „kreátornak”, nem talál ki történeteket, nem törekszik teátrális bukfencekre, arra, hogy kivételes színházi varázslónak tűnjön.

Nagyon jó szövegeket igyekszem hajszálpontosan színpadra állítani a legjobb hatás elérése érdekében. Ez erre az előadásra is igaz. Adott egy igen működőképes darab, amit úgy próbálok színre vinni, hogy erről meggyőzzem a nézőket is.

Ami a Centrál Színház általános helyzetét illeti, Puskás Tamás elmondta, hogy magánszínház lévén fel se merült, hogy a rezsiköltségek növekedése miatt bezárnák a színházat.

„Minden kihagyott előadás milliós veszteségeket okozna a teátrumnak, magunk alatt vágnánk a fát. Éppen úgy vagyunk ezekkel a nehéz időkkel, mint a magyar családok. Ha többe kerül a rezsi, másutt spórolunk. Mondok egy példát: ha hideg van a színpadon a próbák alatt, akkor melegítőmellényt veszünk a színészeknek. Néhány tízezer forintos kiadás összességében még mindig olcsóbb, mint egész nap fűteni.”

Arról, hogy jegyárakat emelnek-e, a direktor elmondta, a vágtató infláció kényszerítő hatású, de először megvárják, mit történik a télen, és erről majd tavasszal döntenek.

(Borítókép: Central Színház)