Az összes zenekar újabb egyhavi támogatást fog kapni – mondta el az Indexnek a Concerto Budapest zeneigazgatója, miután kiderült, hogy a hazai zeneművészeti szervezetek eddig a 2022-re megítélt, úgynevezett előadó-művészeti többlettámogatás kevesebb mint felét kapták meg, ez pedig a működésképtelenség szélére sodort nagy múltú szimfonikus zenekarokat is. Keller András nemrégiben Prima Primissima díjat kapott, erről és a magyar komolyzene helyzetéről is beszélgettünk.
Hogyan ünnepelt?
A szűk családdal. Nagyon jólesett ez a díj, nagy megtiszteltetés. A díjak felelősséget is jelentenek: arra ösztönöznek, hogy még jobban zenéljek.
Hová kerül a díj?
Van egy szobánk, ami a költészeté, tele van verssel, ott vannak a szellemi kincseink, és most már ott van a Prima Primissima is.
Értesüléseink szerint a zenekarok a 2022-re megítélt állami támogatások csak kevesebb mint felét kapták meg eddig. Megkezdődtek a lemondások, a Concerto Budapest is több koncertet törölt. Milyen helyzetbe került a zenekar?
Az egész ország bajban van, ha megkapnánk az uniós támogatásokat, akkor sokkal kevésbé érintené a kultúrát is a válság. Remélem, csak átmenetinek tekinthetjük a nehéz helyzetet.
Sajnos le kellett mondanunk egy komoly amerikai turnét, amin több évig dolgoztunk. Halasztást kértünk, reméljük, 2024 elején megvalósulhat.
Azt tapasztalom, hogy mindent elkövetnek a válság enyhítésére, de miután a kultúra finanszírozása a korábbiakban kialakult struktúrák mentén működik, ezekkel kapcsolatban vannak kritikai észrevételeim.
Milyen kritikai észrevételei vannak?
A kultúrában – és más területeken is – jobban kellene figyelni és értékelni a valós teljesítményt. A nonprofit műfajokban kialakult rendszerek elsősorban mennyiségi mutatók alapján jöttek létre, az együttesek nem minden esetben a teljesítményük alapján részesülnek támogatásban. Ez nehéz ügy, hiszen a művészet szubjektív, s bár nem sport, vannak mérhető teljesítmények, mérhető életpályák.
Mennyire tudnak most tervezni?
Ebben a pillanatban nagyon nehezen, mivel még nem látjuk, mennyi támogatást kapunk.
Milyen híreket kapott?
Tudomásom szerint az összes zenekar újabb egyhavi támogatást fog kapni, és további korrekció is elképzelhető. A nagy bajtól ezzel egyelőre mindenki meg tud menekülni, de a jövő még mindig kérdéses.
A 2023-as költségvetést még nem látják?
A költségvetés újratervezése most folyik. Megértem, hiszen a nehéz gazdasági helyzetben vannak prioritások. A nonprofit szervezetek nem az első helyen szerepelnek, meg kell találni a helyes arányt a művészet, a tudomány és a sport között, ami az ország identitását és önbecsülését is megőrzi. Ehhez nagy empátia szükséges.
Veszélybe került a munkabérek kifizetése?
Mindent megteszünk, hogy a Concerto mind a 116 kollégája megkapja a bérét.
Most milyen a morál a zenekarban?
Nagyszerű emberek alkotják ezt a közösséget, az elmúlt tizenöt évben remek műhely lettünk.
Miért is fontos a művészet támogatása?
A kultúra támogatását nem szabad jótékonyságnak tekinteni. Churchill 1938-as beszédében azt mondta: a művészetek alapvető fontosságúak a nemzet életében, és az állam magának tartozik azzal, hogy fenntartja és ösztönzi. Ez azt jelenti, hogy a művészet patronálása nem jótékony feladat, ezt nem szabad szem elől téveszteni.
A művészet az ország társadalmi identitásának és jövőjének záloga. Az általános műveltség meghatározó egy ország teljesítményében. Tartozunk azzal, hogy az oktatást és a kultúrát prioritásként kezeljük, ugyanis ha egy országban magas az általános műveltség, annak a termelőereje is erősebb. Kodály Zoltán mondta, hogy olyan kevesen vagyunk, hogy a műveletlenség luxusát nem engedhetjük meg magunknak.
Hogy látja, Magyarországon melyik valósul meg napjainkban?
Ez nem rövid távú politikai kérdés, hanem egy hosszú távú dolog. A rendszerváltás óta az általános műveltség csökkent Magyarországon, aminek nem csak gazdasági okai vannak. A média sem segít a helyzeten, mert azt sugallja, hogy az a jó, ami eladható. „Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra és újra meg nem szerzi magának” – mondta Kodály.
Válságos idők jönnek, vége a pénzbőségnek. Hogy lehet úgy spórolni, hogy mindez nem megy a minőség rovására?
Úgy, hogy még több érzelmet kell beleadni! Ha a zenekarnak és vezetőjének közös a szíve, azzal sok mindent tudnak pótolni. De legfontosabb soha nem feladni, és még több odaadással és hittel gyakorolni!
Mennyire fogy a közönség?
A Concerto közönsége nagyszerű és értő: a koncertjeink nagy részét ismétlésekkel is tudjuk telt házak előtt játszani, amire büszkék vagyunk. Egyelőre nem tudom megmondani, hogy a közönségünk hogyan reagált a lemondásokra. Biztosan vannak, akik csalódtak.
Jegyárat emelnek?
Ez nem az én asztalom, de szerintem egy romló gazdasági helyzetben nem volna szerencsés. Ugyanakkor honnan lehet bevételeket szerezni? A klasszikus művészetnek ugyanis semmi esélye sincs az önfenntartásra. Mecenatúrára lenne szükség.
A piaci szereplők bevonása mennyire megvalósítható?
Ez nagyszerű lenne, de ebben a gazdasági helyzetben az úgynevezett szponzorációk, adakozás nehezen elvárható. Néhány hónappal ezelőtt naivul két dolgot vetettem fel.
Az egyik az volt, hogy a német Solidaritätzuschlag adó mintájára – amelyet tavaly töröltek el, és harmincegy évig működött Németországban – a 15 százalékos állami adó kezdetben 7,5 százalékos, később 5,5 százalékos hányada volt, és eredetileg az NDK felzárkóztatására hozták létre. Ezzel nagymértékben tudnánk biztosítani a kultúra forrásait. A gyermekeink, unokáink és a jövő érdekében szerintem ez megoldható lenne. De megértem, hogy ennek most túl nagy a politikai kockázata.
Milyen választ kapott?
Azt, hogy most nem fognak bevezetni új adót. A másik javaslatom a kultúrából kivezetett tao újragondolása volt. De nem mennyiségi, hanem minőségi alapokon, amelyet megfelelő minőséggaranciával bíró testület kezelhetne.
Úgy gondoltam, miután a sportban ez a mai napig nagyszerűen működik, egy erősebb felügyelet mellett a kultúrát is lehetne ebben a formában támogatni. A nagyvállalatoktól ugyanis nem várhatjuk el, hogy támogassanak, ha nincs társaságiadó-kedvezmény.
És erre milyen válasz érkezett?
Felvetettem, és reménykedem abban, hogy ezt megfontolják.
Ön szerint sok a zenekar Magyarországon?
Ez relatív. A kérdést úgy kell feltennünk, hogy hasznos–e az országnak, hogy sok zenekara van. Vannak, akik soknak találják, de szerintem azt kell nézni, hogy az ország kulturális életminősége szempontjából szükség van-e ennyi zenei együttesre. Egyértelműen igen!
A zenekarok nívóját elsősorban a zenei vezetők határozzák meg, tőlük függ a zenekar fejlődése, hosszú távú építkezése és a teljesítménye is. A kimagasló vezetők munkája egyben garancia egy együttes létjogosultságára. A vidéki önkormányzatoknak sokkal jobban részt kellene venniük az együttesek fenntartásában és ösztönzésében. Minden város büszke szeretne lenni a művészeire és a saját értékeire.
Általánosságban ott lehetne spórolni a kultúrában, ha elsősorban értékes produkciókat támogatunk, olyanokat, amelyek építik az országimázst, ami javításra szorul. Mindannyiunknak rosszulesik, amikor külföldön igazságtalanul bántják a hazánkat.
Mit tapasztal, mitől rossz a hírünk?
Van egy európai politikai trend, ami az úgynevezett magyar utat nem kedveli, és mindent eltorzítva lát. Külföldön járva sokszor hallhatjuk: „Jaj, hogy lehet kibírni az életet Magyarországon?”
Mit szokott erre felelni?
Csak annyit, hogy jöjjenek ide, és nézzék meg, mert nem igaz, amit állítanak.
Először Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója említette, hogy túl sok a zenekar, később – a kulturális finanszírozás átalakításának szükségességéről szólva – Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszter is azt mondta az Indexnek adott interjúban, hogy sehol a világon nincs ennyi egy főre jutó kőszínház és szimfonikus zenekar. Arról is beszélt, szerinte kevésbé az intézményeket, sokkal inkább a produkciókat – azaz a tényleges outputot, a teljesítményt – kellene támogatni. Mit gondol erről?
Nagyon üdvözlöm, hogyha az értékes produkciókat támogatják. De annak megállapításához, hogy mi értékes és mi fontos, szükséges bevonni a legjobb szakembereket!
Csák János miniszter és Demeter Szilárd is arról beszélt, hogy túl sok a fővárosi zenekar. Több megszűnhet. Ha ez bekövetkezik, mi alapján szüntethetik meg a zenekarokat?
Ne következzen be!
Zenekarból valóban sok van, de mihez képest? sok mindenből van sok. Azt kell nézni, hogy mi milyen értéket képvisel.
Budapest csodája, hogy ilyen sokszínű és nívós zenekari életet tudhat magáénak. Úgy vélem, hogy a színvonal soha nem volt ilyen magas. Nem volna szabad bántani. És vidéken is kiváló együttesek vannak, nem szabad megfosztani az országot attól a lehetőségtől, hogy komolyzenéhez jussanak, minden értékes zenei műhelyt támogatni és inspirálni kell.
Amennyiben csökken a zenekarok száma, az eredményezheti a szakmai színvonal csökkentését vagy kisebb versenyhelyzetet?
Ez most egy olyan kérdés, hogy 16 vagy 12 csapatos legyen-e az NB I. Biztos, hogy vannak pró és kontra érvek. Úgy látom, a magyar társadalom egyik problémája az érzelmi intelligencia alacsony szintje. Én sokszor kifejtettem: annak érdekében, hogy emelkedjen az általános műveltség és magasabb legyen az érzelmi intelligencia, minél több magas színvonalú zenei együttesre van szükség Magyarországon.
Viszonylag kevés a kimagasló kamarazenekar, abból sokkal több elkelne, mert mobilizálható műfaj. El tudom képzelni, hogy egyfajta átalakulás legyen, ami a közérdeket, a közjót szolgálná, de megszűnést semmiképp. A versenyhelyzet csökkenése ártalmas a kultúrának. Ha egyes intézményeket monopolhelyzetbe hoznak, akkor nincs verseny. De szerintem csak egyetlen mérce van: a nemzeti és nemzetközi teljesítmény. Számomra ez a kulturális origó.
Ami a fizetéseket illeti, a szakmán belül mennyire van szóbeszéd, hogy ott és ők bezzeg többet keresnek, mint mi itt ? Fogalmazhatunk úgy is, hogy van, illetve várható-e kenyérharc a zenekarok között?
Az országban nem minden zenekar egyforma: az egyiknek magasabb a szakmai teljesítménye, mint a másiknak, tehát vannak különbségek. Ha a Concerto Budapestről van szó – nem csak én mondom –, az elmúlt 15 év hatalmas és áldozatos munkája által világszínvonalú zenekarrá lett. A működéséhez viszont még mindig nem kapta meg azt a támogatottságot, amire a szakmai színvonala és a kulturális teljesítménye predesztinálja.
A legkiemelkedőbb magyar zenekarokban az lenne a szerencsés, ha nagyságrendileg azonos feltételek mellett dolgozhatnának. Ez lenne az ország kulturális érdeke.
(Borítókép: Keller András. Fotó: Sóki Tamás / Index)