Index Vakbarát Hírportál

Meghalt Morcsányi Géza

2023. január 4., szerda 22:44

Meghalt Morcsányi Géza: a Jászai Mari-díjas magyar dramaturg, műfordító, szerkesztő, egyetemi tanár hetvenéves volt. A nagyközönség akkor ismerhette meg, amikor eljátszotta Enyedi Ildikó Testről és lélekről című, 2017-es filmjében a férfi főszerepet.

A Magvető Kiadó fájdalommal tudatja, hogy egykori igazgatója, Morcsányi Géza műfordító, dramaturg és szerkesztő élete hetvenegyedik évében, 2023. január 4-én elhunyt – közölte a kiadó a Facebook-oldalán. 

Morcsányi Géza 1952. augusztus 28-án született Budapesten. 1966–1970 között a Teleki Blanka Gimnáziumban tanult, 1971–1977 között a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatója. 1977–1988 között budapesti (Radnóti Miklós Színház) és vidéki (Pécsi Nemzeti Színház, Győri Nemzeti Színház, szolnoki Szigligeti Színház) színházakban dramaturg. 1988–1989 között az Interpress Magazin szerkesztője, 1989–1995 között az IPC Könyvkiadó munkatársa.

1995 és 2015 között a Magvető Könyvkiadó igazgatója volt, vezetése alatt adták ki mások mellett Bartis Attila, Bodor Ádám, Dragomán György, Esterházy Péter, a Nobel-díjas Kertész Imre, Krasznahorkai László, Nádas Péter, Nádasdy Ádám, Parti Nagy Lajos, Spiró György, Tandori Dezső, Térey János és Závada Pál műveit. 2015. március 1-jétől a Líra Kiadói Csoport igazgatója és a Líra Könyv Zrt. igazgatósági tagja.

Műfordítóként a nagy orosz művek mellett (Bulgakov, Csehov, Gogol, Gorkij, Osztrovszkij, Ulickaja) ő ültette magyarra többek között Martin McDonagh Hóhérok című darabját, amelyet a budapesti Katona József Színházban és a Miskolci Nemzeti Színházban is bemutattak. Enyedi Ildikó Arany Medve-díjas és Oscar-jelölt Testről és lélekről című, 2017-es filmjében ő játszotta az egyik főszerepet.

1999-ben Jászai Mari-, 2004-ben Gemini-, 2005-ben Budapestért-díjjal tüntették ki. 2005-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét.

Felesége, Balog Judit színművész és két lánya, Júlia és Elza gyászolja.

Morcsányi Géza hetvenedik születésnapján így köszöntötte őt Kemény István a Literán:

„Belép valahova, vagy fogad valahol egy nagyon magas, nagyon komoly férfi, akiről valahogy az első pillanattól fogva érezni, hogy nemsokára el fog mosolyodni. De úgy igazán: akkor is, ha már mosolyog. Jelen van vele a Tudás, a Kompetencia, a Korrektség, a Tárgyszerűség, az Odafigyelés, a Felelősség, a Szigorúság, a Méltóság, a Súly. És ha majd tényleg elmosolyodik (úgy igazán), akkor ezek mind együtt mosolyodnak el vele.

Nem az én dolgom felsorolni a születésnapján, hogy Morcsányi Géza a kultúra hány területén és mennyi mindent hozott létre, újított vagy javított meg: színház, könyvkiadás, irodalom, film, művészet, dramaturgia, fordítás. Úgyis kifelejtenék egy csomót. Csak a mosolyáról szeretnék pár szót mondani. Meg arról, hogy a Magvető igazgatójaként ismertem meg vagy huszonöt éve, és hogy évekkel később ő fogadott a legfontosabb magyar irodalmi kiadó szerzői közé, és hogy ez hogy zajlott: milyen volt az a reggel, hogy sütött be a nap a Szervita téri irodába, hogy izgultam…

(…) Súly és mosoly. Azt hiszem, hogy egy működő kultúrának ez a két dolog a legfontosabb. Ha Morcsányi Géza jelen van valahol, akkor a magyar kultúra is jelen van. Ha elmosolyodik, a magyar kultúra mosolyodik el.”

Tóth Krisztina pedig így írt róla: „Jó ég, hányszor hallottam azt a közhelyet, hogy a férfiak többnyire csak egy dologra fókuszálnak, a nők pedig egyszerre több mindenre képesek figyelni! Én ismerek egy embert, akinek egyik alakmása a Magvető kiadóban ült évtizedekig, hogy egy bölcs apa megértő félmosolyával és egy pszichológus türelmével hallgassa kedves, olykor fárasztóan hülye, máskor elkeseredett vagy épp mániákusan felpörgött szerzőit, másik alakmása színházi dramaturgként dolgozott, a harmadik közben fordított, a negyedik pedig fordítás közben kisétált a szobából, hogy Malaccal és a lányaival legyen, és mindezt egyszerre tette, mintha a Harry Potter-féle módszerrel teleportálta volna magát a különféle helyszínek között, közben még csak át se öltözött, egyszerűen mindig elegáns volt, nem is a ruhától, hanem attól, hogy magas, vékony figura, és nagyon öltözteti őt az a szép, ironikus mosolya. A hetedik alakmása filmszerepet is vállalt, és hát hoppá, tökéletest alakított ott is, szó szerint fél kézzel hozta a figurát.

Fogalmam sincs, hogy csinálta, hogyan volt képes ennyi éven át ennyi helyen intenzíven jelen lenni, más a felétől összeroppanna. Elképesztő irodalmi életmű áll mögötte: Bulgakov, Gorkij, Dosztojevszkij, Csehov, Babel, Gogol és még sok más szerző fordítója. Dramaturgként is folyamatosan dolgozott, merthogy alapvetően, egyéb avataréletei mellett, szenvedélyes színházi ember. Mindeközben eligazgatta pár évtizedig a Magvető könyvkiadót is, ha már ez a feladat adódott… És hogyan!”

(Borítókép: Morcsányi Géza 2017. február 10-én. Fotó: Guillaume Horcajuelo / EPA / MTI)

Rovatok