Karácsony Gergely ezt írta: „Hetvenéves korában elhunyt Gerő András, Budapestért-díjjal kitüntetett Széchenyi-díjas történész, a Budapesti Negyed című várostörténeti folyóirat alapító főszerkesztője.”

Tanított az ELTE-n, a CEU-n, vendégelőadóként pedig több rangos amerikai egyetemen. Tudós volt, aki nemcsak érteni akarta a történelmet, de el is akarta magyarázni, és nem csak az egyetemi katedráról.

Médiaszerepléseiben és publikációiban felkészült volt, és bár következtetései megosztották a gondolataira fogékony értelmiséget, tudását senki meg nem kérdőjelezte. A hazai és a budapesti tudományos élet fontos és karakteres figuráját veszítette el. Nyugodjék békében!”

L. Simon László így emlékezett: „Mindannyiunkat megrázott a reggeli hír András haláláról. Néhány hete még jókat viccelődtünk és izgalmas vitát folytattunk. Hiányozni fog remek humora, iróniája és öniróniája. Számomra példát jelentett az intellektusa, imponáló műveltsége, a szavait és írásait átható, cselekedeteiben is tetten érhető hazaszeretete. Isten nyugosztaljon, András!”

A gyermekkor soha nem múló emlékezete

Gábor György közös élményeit osztotta meg: Meghalt Gerő András, a történész. Meghalt Gerő András, a gyerekkori barát.

„Közös balatoni nyaralások, órákig tartó focicsaták a »másik« Andrással, Aratóval (én mutattam be őket egymásnak Siófokon, egy túrós és egy kakaós palacsinta között), vízben fejelés, késő esti belógás a siófoki szabadtéri mozi 18 éven felülieknek vetített filmjeire, vitorlázó bátyámmal nagy hajókázások,

kölyökkori budapesti séták, egymás vizsgáztatása, ki tud többet Budapestről, látod azt ott a ház falán, na mi az, jegyüzérektől vett mozijegy a Puskinba, a Szikrába, a Vörös Csillagba, mikor hogy, és a jegyüzérek apropóján vita a szocialista gazdaságtanról. Közös gimnázium, ő egy évfolyammal fölöttem, az ember lefelé nem nagyon barátkozik, fölfelé büszke, mert én bizony ismerem a »nagy« Gerőt.

(…) A Balaton partján, a pesti utcákon, a Beatles, a Rolling Stones zenéjétől hangos bulikon, az állandó vitakedvtől zajos gimi folyosóin konvergáló világok végérvényesen divergálnak. Marad a gyermekkor soha nem múló emlékezete, benne anyámmal és apámmal, testvéreimmel, rokonaimmal és barátaimmal, köztük Andrással. Innentől kezdve minden zárójelek közé kerül, s a hiányjel rettentő és sosem múló hatalma éktelenkedik. Nyugodj békében!”

Kíváncsi néző volt

Schiffer András ezt írta: „Éppen az Ez itt a kérdés idei első adására készülnék: Gerő András nélkül, és ez már mindig így lesz. Tegnap hívott a szerkesztő, hogy András nem tud jönni. Belém hasított valami fura balsejtelem, ami mostanában egyre gyakrabban fog el látszólag közömbös »hiányjelzések« kapcsán.”

„Gerőt a művein keresztül ismertem meg. Jó három évtizeddel ezelőtt felvételire készülve, aztán a magyar alkotmánytörténet iránt érdeklődve akadtak kezembe munkái. Mindent tudott a dualizmus koráról, a magyar polgárosodásról, a hazai zsidóság történetéről, a magyar nemzeti identitás kibontakozásáról. (…)

Gerő András az utóbbi években sem tett egyebet, mint egész életében: a klasszikus liberalizmus értékeit képviselte egy egyre inkább értékvesztett világban. Ahogyan utolsó művében fogalmazott: »Az én világképemben nincs helye a törlés kultúrájának.« András elment, a liberális látószög ránk maradt.”

A Nemzeti Színház megrendülve fogadta Gerő András történész halálának hírét. „A család közleménye szerint súlyos beteg volt, búcsúztatását szűk családi körben tartják.”

Gerő András történész a 2014/15-ös évadban a Nemzeti Színház „hivatásos” nézője volt. Minden premiert megtekintett, és a Nemzeti Magazin Nézőpont rovatába megírta róluk a véleményét. Tetszett neki az ötlet: egy intézmény a saját lapjába felkér két embert (Gerő rovattársa Horkay Hörcher Ferenc volt), hogy egy évadon át szabadon írják meg, amit a látottakról gondolnak.

Gerő András kíváncsi nézőnk volt. Tanulságos volt megismerni a nézőpontját, érdemes volt figyelni a meglátásaira, élmény volt beszélgetni vele. Most már örökre hiányozni fog a Nemzeti nézőteréről.

Ahogy arról korábban az Index beszámolt, hivatalos levélben kezdeményezte Fürjes Balázs, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára, hogy a kedd reggel elhunyt Gerő András professzor posztumusz Budapest-díszpolgári címet kapjon.

(Borítókép: Gerő András 2018-ban. Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI)