Életének 73. évében, szerdán elhunyt Záborszky Gábor Munkácsy-díjas festő- és grafikusművész, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (SZIMA) tagja.
Záborszky Gábor tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskola festészeti szakán végezte. Mesterei Kádár György, Kokas Ignác és Kocsis Imre voltak. A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában tanított 1980–1989 között. Az Iparművészeti Főiskola adjunktusa volt 1989-től 1995-ig, 1976-tól kiállító művész. A Magyar Köztársaság Érdemes Művésze díjat 2006-ban kapta meg, 2007-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja volt.
Munkásságát az 1970-es évek közepe óta a hagyományos műformák szabályainak megkérdőjelezése, az újító szándék érvényesítése jellemezte. Korai grafikáinak hangsúlyos eleme volt a fotó, festményeibe földanyagok, homokfelületek épültek.
Első, nagy méretű állatfigurái az 1985-ös Új szenzibilitás III. című kiállításon szerepeltek. A természetes és mesterséges anyagokból kevert, megformált domborművei, a geometrikus formavilág és az organikus, sejtelmes, természetre utaló képzetek egységeként születtek meg. Az 1990-es években az arany- és ezüstfelületek műbe komponálása mellett érett hangsúlyosabbá a papír és a papírmassza alapanyagként történő felhasználása. Huszonötéves munkásságát összefoglaló könyve 2001-ben jelent meg.
A Ludwig Múzeum 2016-ban átfogó retrospektív tárlaton mutatta be munkásságát a kezdetektől a legfrissebb művekig Fitz Péter válogatásában.
Záborszky Gábor pályafutása rendkívül egyenletes és kiegyensúlyozott. Következetes könnyedséggel épül egymásra kép, objekt, installáció, grafika, szobor, anyag és forma. Ez a következetesség a legkevésbé jelent egyhangúságot, a témák és formák folyamatosan, logikusan és invenciózusan változnak, egymásra épülnek, az előrelépést visszafordulások követik.
„Egy-egy motívum felmerülését egy későbbi művön a kibontás követi, majd újra és újra előkerül, felgazdagodik, avagy letisztulva tovább él. Nincsenek nagy kilendülések, kevéssé érintik festői felfogását a negyven év külső történései – a világban és művészetben –, mert a művészetről való felfogása, ideája rendíthetetlen és következetes” – olvasható a Magyar Tudományos Akadémia oldalán.
Önmagából építkezik, meditatív művészetére, világfelfogására és értelmezésére a külvilág alig van befolyással
Festői építkezése valójában zenei, a fúga struktúrájával írható le munkássága: van Guida (főtéma), Riposta (felelet), és Repercussio (kidolgozás). Keskeny ösvényt használ, az esztétizálás és a képi brutalitás határán jár folyamatosan. Durva természeti anyagai és csillogó szépségű faktúrái kimért, különös egyensúlyt képesek teremteni. Ez Záborszky művészetének lényege” – zárta sorait Fitz Péter.
A művész halálát a SZIMA közölte szerdán az MTI-vel.
(Borítókép: Záborszky Gábor festőművész, grafikus otthonában 2008. február 20-án. Fotó: Féner Tamás / MTI)