Az írók közös vonása, hogy legtöbbjük már gyermekkorában is előszeretettel vetett papírra történeteket: nem volt ez máshogy Lakatos Leventénél sem, aki első pozitív visszajelzéseit már az iskolában megkapta. A fiú sokáig színésznek készült, de hamar rájött, hogy nem illik abba a miliőbe, így újságírásra adta a fejét.

Miközben a médiában dolgozott, elkezdett a könyvírás iránt érdeklődni: riportkönyveket akart írni, „a fiatal Havas Henrik” címre pályázott – Havas abban az időben olyan kérdésekkel foglalkozott, mint a pornó vagy a prostitúció. Ezek a témák a fiatal szerzőnek is megragadták a fantáziáját, ám akkoriban Leventének íróként még nem volt neve. Legfeljebb a médiában ismerték, neki azonban ez a kis ismeretség is elég volt ahhoz, hogy elinduljon az íróvá válás rögös útján, és a cikkeire érkezett üzenetekre kollektíve, könyv formájában válaszoljon. A kiadók nem kapkodtak a névtelen író művéért, ezért Levente közben elkezdett egy regényen is dolgozni.

A sok „limonádé tinihorrorfilm” láttán elgondolkozott, ilyen történetek vajon miért nincsenek könyv formában, miért csak filmként látnak napvilágot. Mivel a celebvilágban dolgozó Levente még maga is nagyon fiatal volt, magáénak érezte a témát, amiből végül egy történetkezdemény is született: a sztori lett később a Barbibébi című regény alapgondolata, amely ifjúsági vonalon indult el, de írás közben átalakult valami mássá.

Ezalatt a Legyél sikeres fiatal! című, amolyan önismereti tanácsokkal teletűzdelt, főleg kamaszokhoz címzett könyvének kiadására bejelentkezett egy pénzügyi tanácsadó cég, a bizniszből azonban nem lett semmi. Leventének elege lett a hitegetésből, és a sarkára állt.

„Az a gondolat vezérelt, hogy ha én nem hiszek magamban, akkor más miért hinne. Eldöntöttem, hogy magánkiadásban jelentetem meg az írásaimat, felvettem két hitelt, terjesztőt azonban nem találtam, anélkül pedig nem megy a dolog... Az Ulpius-ház Könyvkiadó vezetője végül észrevette, hogy saját kiadásban megvalósul a könyvem. Értékelte, hogy nem vagyok rest tenni az álmaimért, ezért beszállt a könyv terjesztésébe: ez a megállapodás vezetett a regényírás felé. A folytatás már az Ulpiushoz köthető.”

Rögös kezdet 

A Barbibébi nem klasszikus regény volt, elsősorban a keveset olvasókat szólította meg: a könnyen fogyasztható könyv sok kritikát kapott, Leventének pedig elment a kedve a folytatástól, más, hozzá közelebb álló műfaj felé nyitott. Második regénye, a LoveClub már egy sötétebb krimi volt, de elmondása szerint teljesen beleállt a földbe, nem lett sikeres darab.

Időközben kitört a gazdasági válság, a médiában dolgozó Leventét leépítették, aki választás elé került: vagy keres egy másik újságot, vagy végleg hivatásos író lesz. Ez utóbbi akkoriban merész vállalkozásnak tűnt, hiszen az előző regénye megbukott, hiteleket törlesztett, nem volt fix bevétele, a kiadó is küszködött a jogdíjak fizetésével.

Ezekben a nehéz években készült el a Bomlás, ami kiadói kérdésre A szürke ötven árnyalata hangulatát tükrözte volna, de időközben krimivé formálódott: erotikus thriller címkével került a polcokra, és elnyerte az Aranykönyv-díjat, elindítva szerzőjét az országos hírnév felé.

Az Ulpius-ház Könyvkiadó utolsó megjelentetett kötetei között szerepelt az Aktus, utána nem sokkal lehúzták a rolót, Levente a Libri Kiadónál folytatta munkásságát, és a legerotikusabbnak tartott Szigor-trilógiát is náluk adta ki. 

Nem tartom erotikusnak a munkásságomat. Modern romantikus regényeknek hívnám a könyveimet. Olvastam erotikus regényeket angolszász vonalról, azért azoknak egész más a szerkezetük, dinamikájuk, ott tényleg a szexről szól minden. Nálam a cselekményt nem a szex mozgatja, csak van a sztoriban az is, a karakterek nem állnak meg a csóknál.

A romantikával mindenki tud azonosulni, vallja, ezért kell a legtöbb regénybe, legyen az bármilyen műfajú. Az olvasóknak fontos, hogy tudjanak kapaszkodót találni, a szerelmi, érzelmi szál mindenképp ilyen. 

Íróból közszereplő

„Már a karrierem kezdetén elmondhattam, hogy az ismertségem szélesebb, mint amennyien olvasnak. Akik azt gondolják, hogy erotikus regényeket írok, nem is olvasták a könyveimet, legfeljebb félinformációkra alapoznak. Igyekszem nem beskatulyázni magam. Nemrég például művészi aktfotók jelentek meg rólam, meg is kaptam, hogy az írók ne vetkőzzenek le. Miért ne vetkőzhetnék le, csak mert könyveket írok?” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a legutóbbi két regényében nem volt szexjelenet, a kommentek pedig sosem érdekelték.

Az új könyvemben ismét előjön az erotika. Nem is gondolom, hogy el kéne távolodnom ettől. Persze lehet, hogy fogok máshogy nyúlni a történetekhez, talán más műfajban is kipróbálom magam, de egyelőre kényelmes az a stílus, amit az évek során kialakítottam magamnak: romantikus, néhol erotikus jeleneteket tartalmazó történetek, gyakran sötét krimiszállal fűszerezve.

Munkásságának része a figyelemfelhívás, a kirekesztett emberek platformhoz juttatása, ami elmondása szerint a podcastja témaválasztásain is érzékelhető: tavaly megkapta az InStyle #Képesvagyok közönségdíjat is.

Az írás mellett különleges karakterek életét igyekszik bemutatni a publikumnak. A YouTube-on százezres nézettséggel fut a Levente klubja című podcastműsora, amelynek ötlete korábban már évekig ott motoszkált a fejében, de csak 2021 novemberében valósult meg. Színes személyiségek és érdekes történetek, ez volt az alapötlet, hogy olyan emberek is megszólalhassanak, akik máshol nem, és esetleg tabutémákat boncolgassanak. Íróként és magánemberként is érdekli, hogy ki mit miért csinál, mi a történések, emberi életutak mozgatórugója. 

Legújabb dobása, hogy nemrég megalapította saját kiadóját, a Dopamint. Mint mondja, vannak még jó, szórakoztató irodalommal is foglalkozó kiadók, de ezek mással is foglalkoznak, ami Levente profiljába nem illik bele: nem tudta elképzelni magát egyetlen másik kiadónál sem.

„Az előző kiadómnál kezdtem úgy érezni, hogy sok olyan dolgot nekem kell csinálnom, ami nem feltétlenül a szerző dolga lenne. A kreatív munkák mellett egy idő után már a hirdetéseket is én intéztem, az én büdzsémből ment az is. Magyarországon a kiadók általában a szépirodalomra, és nem az általam művelt szórakoztató irodalomra fókuszálnak.” 

A Libri Kiadót két éve elhagyó szerző végül egy – az írás szempontjából – üres év után 2022 végén a Tönkreteszlek című regénnyel, egy új trilógia első részével tért vissza. A Dopamin egyelőre csak Levente saját könyveit gondozza, de szeretne akár külföldi szerzőkkel dolgozni, akár magyar szerzőket „építeni” ­– az utóbbi időigényes folyamat, ráadásul hosszú távú, aktív jelenlétet is igényel, erre pedig jelenleg nincs kapacitása.

Egyik kedvenc kérdésem, hogy mi a sikerem titka, mert fogalmam sincs. Nemrég egy videóműsorban is felvetődött ez a kérdés, és arra jutottunk, hogy talán a bizonytalanságom lehet mindennek a kulcsa. Annak ellenére, hogy a külső szemlélőnek magabiztosnak tűnhetek, én általában bizonytalannak érzem magam. A döntéseim előtt igyekszem alaposan rálátni a különböző munkaterületekre, most is van mit tanulnom, akár a nyomdai papírokról, akár a kameraobjektívekről.

Márkaneve és tevékenysége egészen mostanáig „one man show” volt, minden munkafolyamatot maga csinált, legyen szó grafikai munkákról vagy másról, de még a webshopjában kapható könyveket, termékeket is ő csomagolta. A podcast készítésében azonban már mások segítenek neki, bár erre is csupán azért van szükség, hogy Leventének maradjon kapacitása az írásra. Úgy fogalmazott, ez egyrészről bizalmi játék, másrészről azonban meg kell tanulnia, hogy nem tud mindenről azonnal. Nagy kihívás, hogy életében először mások végzik az eddig általa vitt munkafolyamatokat, de hát ilyen az, ha az ember igazán sikeres.

(Borítókép: Lakatos Levente. Fotó: Zöld Fanni / Index)