Anekdotának vagy legendának is nevezhetjük persze azokat a történeteket, amelyekből az 1847. január 16-án született Mikszáth Kálmán zseniális regényeit írta, de mégis csak korabeli pletykák voltak ezek, amelyek megtalálásához különös érzéke volt. Az érdekházasság, a fondorlatosan kikényszerített kézfogó vagy a házasságon kívül született gyermek történetéből aztán művészi színvonalú, mély társadalmi mondanivalóval rendelkező, izgalmas meséket írt. Születésnapi kvízünkkel rá emlékezünk.
Itt van mindjárt a Különös házasság című regény (1900), amelynek alapját egy reformkori szájhagyomány adta: eszerint a dúsgazdag Buttler Jánost hozzákényszerítették a katolikus paptól megejtett Dőry Máriához. Ma már persze egyáltalán nem lényeges, hogy a valóságban hogyan is történt mindez, hiszen a regény művészi igazsága számít, de az érdekesség kedvéért azért elmondhatjuk, hogy
a regény cselekménye csak nagy általánosságban fedi a valóságot.
Buttler János házassága szerelmi házasság volt, ám kapcsolata a feleségével hamar megromlott. Válni akartak, de az egyház ezt nem tette lehetővé, az ügyvédek pedig mindennel megpróbálkoztak, rágalmakat, legendákat költöttek, hogy kierőszakolják a döntést. Buttler igyekezett politikai síkra terelni az ügyét, és a reformkori közvélemény támogatta is, mert a konzervatív, erőszakos Dőryvel ellentétben nagy összegeket áldozott reformcélokra. A válóper országos botránnyá dagadt, sokféle változatban terjedt.
Ezt a történetet találta meg Mikszáth a „megsárgult krónikára” hivatkozva a szájhagyomány egyik változatában. Aztán 1810-re helyezte a valójában 1792-es eseményeket, amelyeket két erő küzdelmeként ábrázolt: a nagyurak és a papok világa áll az egyik oldalon, a másikon pedig a haladó erők, a korai polgárság figurái. Egyik jegyzete szerint „egy történetnek mindig igaznak kell lennie, ha jóravaló író beszéli. Csakhogy nem úgy, hogy megtörtént, hanem csak úgy, hogy megtörténhetett volna.”
Aztán itt A Noszty fiú esete Tóth Marival (1908) – ma is izgalmas társasági téma lenne, hogy az elszegényedett úri fiú hogyan próbál érdekházasság révén vagyonhoz jutni. Az író az egykori magyar nemesség érdemeit elismeri, de szereplőjével is kimondatja, hogy a dzsentrivé váló vidéki közép- és kisnemesi birtokosi réteg az úri életforma megtartására
kard helyett már csak a karikagyűrűt használja.
Vagyont akar Noszty Feri is, ezért fonja a hálót az iparosmunkából meggazdagodó családból származó Tóth Mari köré. Nem riad vissza a becstelenségtől sem, és ebben segíti az egész rokonság, sőt a vármegye is. A magánéleti szálakat Mikszáth itt is társadalombírálattal szövi egybe, a romlás az egyéni erkölcsöt és a közéletet is elérte.
Regénye ez esetben is valós eseményeken nyugszik: alapötletét az 1901-es „bácskai szenzációból” merítette. Egy kopott „firtli”, egy húszéves dzsentrigyerek megszöktette a milliomos Ungár Lajos lányát, az apa azonban nem volt hajlandó házassággal elejét venni a botránynak. Csak látszólag egyezett bele, de az esküvő napján külföldre küldte lányát, a vőlegény előkelő rokonságának pedig kijelentette, hogy nem szándékozik birtokával megaranyozni az ócska nemesi címereket.
Ezek a kérdések, ha más formában is, de napjainkban ugyanúgy előkerülnek, és akkor a politikai, parlamenti pletykákról, amelyeket szintén megírt, még nem beszéltünk. Mikszáth egyébként nemcsak írta, hanem élte is a különös házasságot, Mauks Ilonát ugyanis kétszer vette feleségül. Hogy miért, az kiderül ünnepi kvízünkből, amellyel ön is tesztelheti tudását.
A játék lezárult.
(Borítókép: Mikszáth Kálmán. Fotó: Wikipédia)