35 éve debütált a Münchhausen báró kalandjai. A ma már klasszikusnak számító film akkoriban leszerepelt, most azonban digitálisan felújítva jelentette meg a Criterion Collection. A film rendezője, Terry Gilliam az RTL-nek adott exkluzív interjút.
A film elkészítésére 23 és fél millió dollárt adott a stúdió, de amikor elkészültek a vizuális tervek és a storyboardok, a könyvelő azt mondta, ez 50 milliónál kevesebből nem jön ki.
„A producer kirúgta a könyvelőt, felvett egy másikat, aki azt mondta, 40 millió. Ő is repült, végül négy könyvelővel később sikerült kihozni, hogy 23 és fél millióból is kijön a film. Miközben én semmit sem változtattam a terveken, de legalább elkezdődhetett a forgatás. 21 hetünk volt, de a producer le akarta vinni 18-ra. Megpróbáltuk, hátha lehetséges. Nehézséget most már csak az okozott, hogy a hatodik hét után minden pénz elfogyott.”
Vulkán szerepére Marlon Brando is bejelentkezett, végül mégsem vállalta a produkciót – mint kiderült, ehhez a producer is hozzájárult, hiszen nem volt hajlandó kétmillió dollárt adni neki; nem értette, miért esik mindenki hasra a színész előtt.
Brando mellett nehéz eset volt Robert De Niro is, aki a Brazilban szerepelt: ő túl aprólékosan készült fel a szerepekre, emiatt megnehezítette a stáb és az általában pénz szűkében levő Gilliam munkáját.
Bruce Willis pedig a 12 majom című filmjét forgatta.
A forgatás előtt azt mondtam Bruce-nak, hogy meztelenül jöjjön a forgatásra, vagyis hogy ne hozza a sleppjét. Mint kiderült, az ő meztelenségről alkotott fogalmai némileg eltértek attól, amire én gondoltam, igaz, tényleg kis csapattal érkezett: csak egy izraeli testőr volt vele, és egy kamion, ami a konyháját és a séfjét szállította. Bruce számára ez jelentette a „meztelenséget”, és ez rendben is volt, szerintem élete egyik legjobb alakítását nyújtotta a filmben. Csak egyszer adódott egy kis probléma, amikor az egyik hétvégén elugrott az épp esedékes Die Hard-film pótforgatására. Ahonnan Bruce Willis, a szupersztár tért vissza a mi kis forgatásunkra. Egy hétbe telt, míg sikerült lehozni a földre; rémálom volt, de végül csak megérkezett közénk, és az alakítása önmagáért beszél
– fogalmazott.
A Münchhausenben eredetileg Sean Connery játszotta volna a Holdkirályt, ám végül visszakozott, és Robin Williams ugrott be a helyére. Mivel azonban a hatodik hét után elfogyott a pénz, leállították a produkciót, a kétezer statiszta helyett csupán kettő „mehetett a Holdra”. Így került a képbe Eric Idle haverja, Robin Williams.
Egykori Monty Python-os társa, Eric Idle fontos szerepet játszott a Münchhausenben. A Python felbomlása után Michael Palinnek is szerepet adott a filmjeiben, John Cleese pedig az Időbanditákban tűnt fel. Graham Chapman korán meghalt, de Terry Jonesszal nem jött össze semmi a későbbiekben – igaz, a Jabberwockyban azért szerepelt, valamint együtt rendezték a Gyalog galoppot is, a Brian életét azonban Gilliam már egyedül alkotta meg.
A Python tagjaként folyamatosan beszólogattak egymásnak, jó móka volt így elszórakozni, ám szerinte a játékosság mára teljesen kiveszett a nyilvánosságból, minden szót patikamérlegen kell mérni.
Gilliam néhány éve két sztrókon is átesett, így a bal szeme perifériásan sérült – ennek ellenére semmiségként fogta fel, ami vele történt, azonban nem tudja, belevágna-e még egy akkora kaliberű produkcióba, mint a Münchhausen. Egy nagy forgatáshoz már öregnek érzi magát, inkább kisebb filmeken dolgozna szívesen, igaz, elmondása szerint neki még a kisebb filmjei is komplikáltak, minden értelemben.
Több polgárpukkasztó forgatókönyve is ott pihen a fiókban, a rendező azonban úgy fogalmazott:
Ez ma nem nagyon megy. Mindenki fél, mert még valaki meg talál sértődni valamin. Írtam egy forgatókönyvet egy fiatal brit drámaíróval, mert úgy éreztem, túl öreg vagyok ahhoz, hogy a társadalom rákfenéiről értekezzek. Azért írtuk, hogy mindenkit megsértsünk.
Hozzátette, a forgatókönyvet (amely kiindulópontja, hogy Isten úgy dönt, végez az emberiséggel) egyébként rosszkedvében írta...
(Borítókép: Terry Gilliam 2019. november 22-én. Fotó: Khaled DESOUKI / AFP)