Göncz Dalmáról korábban már írt az Index: a beton arttal foglalkozó művésznő – pontosabban formabontó alkotásai – azóta bejárták a világot. A kaposvári származású nő néhány év leforgása alatt a legmenőbb művészeti vásárokba kapott meghívást, képeit Miamiban és Hongkongban is értékesítették.
Dalma, mint mondja, gyermekkora óta erre a pályára készült. Kamasz volt, amikor alkotásaiból már kiállítást rendeztek, ezért is érintette érzékenyen, amikor – éles váltásként – „szülői nyomásra” gazdasági főiskola, majd a civil szféra következett. A képzőművészeti pályától azonban nem sikerült eltéríteni, folyamatosan alkotott, kísérletezett, és szerencsére a főiskolán elsajátított tudásanyag sem veszett kárba, hiszen amellett, hogy a kreatív munkát végzi, ő maga menedzseli művészeti tevékenységét is.
A művésznő a szoros, hosszútávú munkakapcsolatokban hisz, a hazai és művészeti vásárokra, kiállításokra is tudatosan készül. A magyar művészeti szcéna azonban igen zárt közösség, Dalma elmondása szerint „rendszeren kívüliként” sokkal nehezebb érvényesülni, ezért megszállottan igyekszik megtalálni azokat a szakembereket, galériákat, akik segíthetik fejlődését, amolyan ugródeszkaként szolgálva felfelé ívelő karrierjéhez.
Ez nagyon aprólékos, nagyjából 0-24-es munka, fanatikusan hinned kell magadban, hogy meghallják és megértsék, amit mondasz, és ugyanazt lássa a külvilág, mint te. A Képzőművészeti Egyetemen szerzett végzettség nélkül az ember elképesztő mennyiségű falba ütközik ezen a pályán, de nekem sosem vette el a kedvemet, hanem inkább ellenkezőleg, inspirálóan hatott rám.
„Ha kicsit racionálisabban akarjuk megközelíteni a művészeti tevékenységet, akkor ez a sok idő és munka egyben „komoly befektetés” is. Anyagilag, és az ember életének viszonylag rövid földi idejét tekintve is. Sok lemondással is jár, csakúgy, mint mondjuk egy profi sportolónál, de az alkotás öröme, és aztán az, ahogy egy festmény saját útra kel, és otthonra lel valahol a nagyvilágban, vagy itthon Magyarországon, mindenért kárpótol.”
„A kezdeti időszakban az volt az elsődleges célom, hogy amíg nem tudok hazai sikereket felmutatni, addig nem indulok neki a nagyvilágnak. Megkerestem a portfóliómmal magyar galériákat, galeristákat, de eleinte nem jártam sikerrel. Számomra is meglepő volt, hogy először külföldről jöttek a sikerek.”
A Budapest Art Fairen aztán fordult a kocka, Dalma megismerkedett két galériatulajdonos művészeti vezetővel, akik meghívták Miamiba – az első komolyabb nemzetközi megjelenése tehát nem akárhol, hanem az Egyesült Államok egyik legfelkapottabb kulturális központjában volt. Aztán jött a többi megkeresés: Milánó, Párizs, Bécs, Barcelona, Padova, Bejrút és Hong Kong.
Habitus, alázat és remény – emelte ki –, ezek kellettek ahhoz, hogy felfigyeljenek rám külföldön.
A közösségi médiában erőteljesen jelen levő alkotó úgy fogalmazott: portfólióként használja ezeket a felületeket. Legutóbbi, decemberben záruló kiállítása Hongkongban volt – a Shout Galéria is az Instagramon találta meg Dalmát, és fél év intenzív levelezés, valamint kapcsolatépítés után önálló kiállítást szerveztek neki Hongkong belvárosában, egy luxusáruház közepén.
Külön öröm a művésznőnek, hogy a kiállított tíz képéből kilenc el is kelt, így márciusban újabb, nagyobb volumenű, húsz képből álló kiállítást szerveznek neki. Sőt májusban egy másik ázsiai művészeti vásárra is kiviszik a munkáit, és ha minden igaz, Dalmát is.
„Egy kezemen meg tudom számolni, hogy Magyarországról hány fiatal jutott el idáig, főleg önerőből” – emelte ki a háromgyerekes anyuka, aki a háromgyerekes anyaságot balanszírozza az alkotással.
Jelenleg Japán, koreai és dél-amerikai partnerekkel is kommunikál, nem titkolt vágya, hogy New Yorkba is eljussanak a munkái – emellett persze a magyar művészeti közegben is meghatározó szereplő szeretne lenni.
(Borítókép: Göncz Dalma. Fotó: Tamás Pál)