Pár hete jelentették be, hogy Lady Dömper a Freeszfe-n tart előadást. Elmentünk, megnéztük, meghallgattuk, és megállapítottuk, hogy semmiféle polgárpukkasztó dolog nem történt, cserébe olyan sok új információ sem hangzott el, mint amire számítottunk, de így is tanulságos este volt.

Nagyon szép kontrasztot alkotott egyszerre látni a hatalmas kivetítőn színes parókában, sminkben, női ruhában Lady Dömpert, aki a fotón úgy néz ki, mint egy operettlátogató nagyasszony, a színpadon látható civil Petróczi Zoltánnal, aki bőrmellényben, kockás inggel inkább hajaz egy diákokat folyamatosan kisdolgozatokkal riogató földrajztanárra.

Akik esetleg nem ismerik a munkásságát, vagy még nem hallották nyilvánosan beszélni, nagyjából a második mondatnál szembesülhettek Petróczi stílusával, aki azonnal nevetéssel lazította a közönséget:

Baszogatni senkit nem fogok, nem az Alteregóban vagyunk

– utalt az egyik legismertebb itthoni melegbárra.

Miután felszólította a közönséget, hogy tegye fel a kezét az, aki még nem élt 1988-ban, és a terem nyújtózkodó fiatalok látványával telt meg, előadását egy kis történelemórával indította.

Mesélt az első itthoni LMBTQ-szervezetről, azaz a Magyar Homoszexuálisok „Homérosz Lambda” Országos Egyesületéről. A szervezet elsődleges célja a HIV-fertőzés megelőzése volt, de közösségi és kulturális programokat is szerveztek, foglalkoztak érdekképviselettel, illetve az első budapesti hivatalos LMBTQ-szórakozóhelyet, a zárt körű klubként működő Lokált is ők üzemeltették, ahol állítólag több nappali programot is szerveztek, ám ezek érdeklődés hiányában elmaradtak, majd kikoptak.

Az előadás ezen pontján Petróczi kijelentette, hogy amikor homoszexuálisokról beszél, akkor igazából az egész LMBTQ-közösségre gondol, csak már nem tudja követni a mozaikszó minden betűjének jelentését.

Én csak egy sima buzi vagyok, nem tudom, mit jelent az, hogy queer.

Kifejtette, hogy nem új keletű dolog, hogy összemossák a transzvesztitákat a homoszexuálisokkal, a transzneműekkel stb. Szerinte ez már 20 éve is jelen volt. Viszont úgy látja, hogy amikor pár éve az egyik legnagyobb üdítőmárka plakátjain azonos neműek szerepeltek azzal a felirattal, hogy „Love is love”, és erre a jelenleg regnáló hatalom képviselői negatívan reagáltak, igazából egy teszt volt, hogy mennyire harapnak rá az emberek a meleggyűlöletre. Kiderült, hogy harapnak, így ma már nem csak a szélsőjobboldal sajátossága homofóbnak lenni.

Arra is kitért, hogy szerinte borzalmas következményei lesznek annak, hogy megtiltották a transzneműek nemátalakító procedúráit, ugyanis így arra kényszerítik az érintetteket, hogy külföldre költözzenek, vagy más, drasztikus módszerekkel vessenek véget a boldogtalanságuknak.

Örülök, hogy nincsenek itt gyerekek, mert pont nem hoztam magammal a nemátalakító táskámat

– reagált Petróczi arra, hogy a magyar törvények szerint azért nem tarthatna transzvesztitaként előadást fiatalkorúaknak például a melegségről, mert azzal befolyásolhatná a kiskorúak identitását.

Aktuális olvasmányát is megmutatta. A Park Kiadó gondozásában megjelent, Meleg Budapest című könyv Kurimay Anita tollából eredetileg Queer Budapest címmel látott napvilágot, tehát valószínűleg nem csak Petróczi Zoltánnak gyűlt meg a baja a szó értelmezésével.

A könyv valóban érdekes, mert rengeteg forrás feldolgozásával mutatja be a magyar főváros 1873–1961 közötti szivárványos életét. Mindez azért is fontos, mert szintén népszerű narratíva, hogy a hanyatló Nyugat és az egyre szabadabb liberális felfogás hatására át lehet nevelni embereket például meleggé. Sajnos Lady Dömper előadásában csak említés szintjén kapott szerepet a könyv, ahogy ez sok más, általa felhozott témára is igaz volt az este során. 

Bár az előadást úgy hirdették, hogy Lady Dömper „beszél életéről, transzvesztita múltjáról és jelenéről, illetve megismerhetjük csípős véleményét 2023 Magyarországáról is”, ez nem igazán fedte a valóságot, mert a rövid és rögtönzött töriórát egy nagyon hosszú beszámoló követte arról, hogy Petróczi mely filmekben volt kiemelt statiszta, milyen színházi előadásokban szerepelt, és mikor volt Szulák Andrea egyik műsorában vagy akár a Fábry Show-ban.

Ez a felsorolás abban a vonatkozásban lehet érdekes, hogy 10-20 éve transzvesztitaként még filmekben, színházban és tévében is szerepelhetett, ma ez már egyáltalán nem jellemző. Azt is megtudtuk, hogy nemrég forgattak egy late night show-t Lady Dömperrel, ám hiába sikerült állítólag jól a pilot, végül elkaszálták a beszélgetős műsor ötletét. Azt sajnos nem tudtuk meg, hogy kik és hol, de azt igen, hogy Petróczi Zoltán csak akkor öltözik nőnek, ha fizetnek érte, ingyen soha. 

előbbire például remek bizonyíték, hogy a pandémia alatt beállt önkéntesnek a Vöröskereszthez, és call centeres feladatokat látott el majdnem másfél évig. 

Tehát az igaz, hogy az életéről bő lére eresztve tud mesélni, de arról, hogy miként éli meg a címben is leírt „genderőrületet”, vagy milyen transzvesztitának lenni Magyarországon, nem sok szó esett. Kicsit az volt az érzésünk, hogy koncepció nélkül kérték fel erre az estre, és senkivel sem egyeztetett arról, hogy miről lenne érdemes mesélni. Pedig maga a lehetőség szuper, és láthatóan sokakat érdekelt volna az előadás eredeti témája.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a rengeteg kérdés, ami az előadás végén érkezett az előadóhoz. Itt jegyeznénk meg, hogy Lady Dömper egész este kerülte a személyeskedést, az aktuálpolitikáról sem beszélt indulatokkal, és akkor is ötösre vizsgázott, amikor a kérdések ezt feszegették.

Amikor például az egyik kérdező arra volt kíváncsi, hogy Petróczinak mi a véleménye Szájer Józsefről, a következő választ adta:

Sajnálom, hogy egy olyan rendszer építésében vett részt, amiben nem lehet önmaga. De amúgy mást nem mondhatok, legalább harminc éve nem találkoztunk, ezenkívül annyit tudok róla, hogy hatalmas koponya.

Attól függetlenül, hogy elkélt volna egy műsorvezető az este folyamán, hogy tényleg a releváns kérdéseket tudják napirendre tűzni, és ne olyan információk hangozzanak el, amit egy Google-keresés is pótolni tud, Petróczi előadása kifejezetten szórakoztató volt. A közönség is láthatóan élvezte az estet, nagyokat nevettek. 

Különleges élmény volt az is, hogy amikor elhangzott egy-két olyan gondolat, ami a médiában elterjedt sületlenségekre észérvekkel reagált (például, hogy át lehet nevelni embereket homoszexuálissá), megkönnyebbült és felszabadult tapssal jutalmazták az előadót. Ez számomra azt a tényt erősítette, hogy az embereknek szükségük van rá, hogy többek között ilyen témákról beszélhessenek. Jelenleg azonban Magyarországon ehhez el kell érni a 18-as korhatárt.

(Borítókép: Németh Kata / Index)