Sztálinváros építése idején gonosz erők szállták meg Magyarországot. A szörnyek élén maga Rákosi Mátyás dolgozik a világ szétverésén. Szerencsére földöntúli képességekkel született ellenfele is akad az egyik vidéki brigádban, akinek esélye lehet arra, hogy megakadályozza a teljes összeomlást. Mindezt a Tréfamesterek című kommunista alienekről szóló képregényben követhetjük nyomon, amelyet egy debreceni egyetemi tanárnak köszönhet a jelen s az utókor.
Olyan világ volt már, ahol a Magyar Kommunista Párt kezében összpontosul minden hatalom, és az ÁVH készségesen működött közre a pártvezetők galád terveinek kivitelezésében. Simon elvtársról viszont eddig nem írtak a krónikák. A külsőre átlagos építőmunkás – hasznos tagja az egyik dunapentelei építőbrigádnak – fizikumát tekintve Toldi Miklósra hajaz, de sokkal erősebb nála. Később kiderül (spoiler!), hogy lehet akár Mirhumátor vagy Alangazar is, de nem árulom el, hogy azok mik, és ő igazából kicsoda. Azt viszont igen, hogy láthatjuk a történetben többek között Kádár Jánost, Péter Gábort és egy sor energikus ávóst is, akik ebben a mesében sem rokonszenves hősök. Mindezeken túl Harry S. Truman és sokan mások is felbukkannak a Tréfamesterek című új magyar képregényben, amelyet Pólik József írt.
A szerző civilben a Debreceni Egyetem filozófiai tudományokból doktorált tanára, pontosabban, mint azt az Index kérdésére elmondta: filmtörténetet tanít, és a doktoriját valóban filozófiából írta. Az utóbbi ténynek csak távoli köze lehet a képregényéhez, az viszont valószínűsíthető, hogy a magyar film történetének tanulmányozása miatt került a Tréfamesterek karmai közé. Egyik kedvenc kutatási területe ugyanis pont a Rákosi-korszak filmművészete. Több tanulmányt írt a témában, sőt könyvet is. Utóbbi 2019-ben jelent meg Körhinta a viharban címmel, és tulajdonképpen szakmai háttérül szolgál a Tréfamesterekhez.
A tavaly megjelent képregény előszavában is megemlíti, hogy miközben az ’50-es években nálunk szocreál propagandafilmek készültek, az USA-ban épp aranykorát élte „az idegenek szállják meg a Földet” mozis tematika. Miután szerzőnk jól beleásta magát abba, hogy mi is történt akkoriban a vasfüggöny egymással átellenes oldalain, egyszerűen összekapcsolta az információkat.
Abban mégiscsak van valami csodálatos, hogy itt előkerül Rákosi, Kádár János, az ÁVH, Péter Gábor, ott meg az idegenek
– mesél az alapötlet megszületéséről.
Pólik tanár úr azt is megfigyelte, hogy bár Rákosi Mátyás személye rengeteg híradó jellegű anyagban látható a korszak filmjeiben, színész által életre keltve sehol sem jelenik meg. Senki sem játssza el a jóságos Rákosi elvtársat egy fiktív történetben, ami, mint mondja: „furcsa, hiszen a Szovjetunióban Sztálin vagy Lenin többször is megjelent a vásznon a korszak szovjet színészei által. Nálunk először Mészáros Márta játszatta el Rákosit a nyolcvanas években.”
Anélkül, hogy mély metafizikus üzenetet keresett volna a fentiekben, kitalált egy történetet, és menni kezdett a megérzései után. Arra gondolt, hogy akkor legyen az övé olyan mese, aminek Rákosi a főszereplője:
Őt teljes joggal nem szeretjük, egy csomó rossz dolog kötődik hozzá, tehát legyen egy olyan sztori, amiben negatív karakterként lép színre.
Az ősgonosszal szembe méltó ellenfelet kellett állítani, ő lett Simon, akihez a Toldiban találta meg a méltó mintát. Simonról sokat elmond, hogy szuperereje segítségével még akkor is harcra kész, amikor magát Lenin elvtársat bütykölik ronda gépbogárrá az idegenek.
A szerző amúgy azért merített ihletet Arany János nagy erejű vitézéből, mert az egy „archetipikus figura, ami nagyon a miénk, nagyon magyar, ezért könnyen azonosítható, és népi hős jellegű karakter”.
A regény képi világát Zách Attila grafikus teremtette meg. A történet szerzője, mint már említettük, Debrecenben él, a grafikus Budapesten, és kettejük találkozásában is találhat sorsszerűt, aki ilyesmit keres. Pólik József maga nem látja annak.
Mivel nem voltak ilyen kapcsolatai, márpedig egy képregényhez grafikus is kell, egyszerűen feladott egy hirdetést. Ebben az szerepelt, hogy egy képregény forgatókönyve várja rajzolóját, akit érdekelne egy ilyen feladat, jelentkezzen a hirdetőnél.
Őt is meglepte, milyen sokan válaszoltak a felhívásra. Mint mondja, voltak köztük közepesek, rengeteg teljesen amatőr és számos ígéretes, valamint valóban jó grafikus is. Akiket ő a legjobbaknak gondolt, azoknak küldött egy-két oldalt a képregényből. Ha a leendő alkotótárs hajlandó volt rá – jó néhányan vállalták –, kidolgoztak egy koncepciót a születendő képregény vizuális világáról. Végül Zách Attila lett a befutó, akinek akkor pont bele is fért az idejébe ez a munka.
Neki is láttak – ám itt jön még egy érdekes fordulat – mindez 2013-ban történt, tehát kilenc hosszú év telt el az első közös oldal vázlatának elkészülte és a könyv megjelenése között. Ez önmagában is csodálatossá teszi a történetet, hiszen mint Pólik József maga meséli: „Az ember életéből elég jelentős időszak 9-10 év, addig nyilván mással is kell foglalkozni, meg kell élni, a család is megkívánja a magáét, de közben azért ezt is csinálni kell. Tehát heroikus munka volt.
Voltak benne hullámvölgyek, időnként úgy nézett ki, hogy elakadunk, nem tudunk továbblépni.
Az sem könnyítette meg a dolgukat, hogy Magyarországon nincs olyan kiadó, amely ezt a munkát finanszírozta volna. Akadt olyan cég, amelyet érdekelt a produktum, de érthető anyagi megfontolások miatt sokkal igénytelenebb kiadványban gondolkodtak. A szerző viszont úgy gondolta, hogy ha már ennyit dolgoztak a Tréfamestereken, adják meg a módját, így végül magánkiadásban jelentették meg a könyvet. Ennek köszönhetően valóban pompás gyűjtői példányt vehet a kezébe, aki hozzájut, míves kiállítású, magas minőségű kiadvány lett a végeredmény.
Pólik József szándékosan alakította úgy a történet végét, hogy folytatni lehessen, de jelenleg egy másik ötletét csiszolgatja. Abban Petőfi Sándor jelenik meg egy posztapokaliptikus közegben, amelyet Krasznahorkai László egy novellája ihletett, de azt sem zárja ki, hogy Simonék kalandjai is folytatódnak a Kádár-korban.
(Borítókép: Lapat Lili / Index)