Jen Beagin regénye hónapok óta izgalomban tartja az olvasókat, a kötetből ugyanis sorozat készül, méghozzá Jodie Comer főszereplésével, aki a nagysikerű Killing Eve után a Big Swiss televíziós verziójában ismét egy vonzó, fiatal, mégis érzelmileg labilis hölgyet alakít, és egy középkörű nővel kezd (ön)pusztító kapcsolatot.

A könyv – pontosabban annak részletei – időközben a világhálón is terjedni kezdett, pláne azután, hogy bejelentették, sorozat készül a műből. Igen ám, de a regény teljes egészében (legálisan) csak a napokban jelent meg, Magyarországon egyelőre az eredeti, angol verziót lehet megrendelni. E sorok szerzője teljesen véletlenül botlott bele a nyomtatott – szintén angol – példányba egy koppenhágai könyvesboltban február első hetében.

Két különc feljegyzései

Flavia huszonéves, svájci származású, házas, bántalmazott nő, akinek nőgyógyász létére sosem volt orgazmusa. Szexuálterapeutához jár, az üléseken elhangzottakat pedig egy Greta nevű középkorú nő jegyzi le a hangfelvételek alapján. Gretát elkezdi érdekelni az általa Big Swissnek, azaz Nagy Svájcinak becézett páciens, Flavia sztorija, akivel egy nap véletlenül összetalálkoznak a parkban, Greta pedig felismeri a páciens hangját.

vagyis nem vallja be, hogy ő jegyzi le Flavia és a terapeuta beszélgetéseit: ezzel a kegyes hazugsággal kezdődnek a bonyodalmak.

Talán semmilyen téma nem mozgat meg annyira, mint két – kis túlzással – elmebeteg nő macska-egér harca, mérgező, mégis szenvedélyes kapcsolata, a kölcsönös adok-kapok, a pusztító, mégis romantikus és szívhez szóló párbeszédek, a felfokozott érzelmek, a megbánás, a felekből sütő bűntudat ábrázolása és ahogy ezek lecsapódnak az olvasóban. 

Valamiért mindig ezek a sztorik és női főhőseik azok, akik közül az egyik szereplő meggyőződése, hogy „nem illünk össze”, a másik meg rávágja, hogy „megérdemeljük egymást”. Két sebzett lélek találkozása egyszerre szomorú és csodálatos. Greta és Big Swiss a legjobbat hozza ki egymásból, mégis – kis túlzással – megsemmisítik egymást.

Különös történet

Míg a regény fő szála a két nő (szexuális) kapcsolatára fókuszál, ez a rész csak a könyv közepén kap hangsúlyt, a regény első fele nem ad sokat hozzá a sztorihoz, sokszor teljesen lényegtelen jelenetek vannak a történetben. A mellékszálak azonban különös dolgokat fednek fel: fény derül Flavia bántalmazásának körülményeire, házasságának kínos titkaira, Greta magánéleti válságára és persze a homoszexuális kapcsolat utóéletére is.

Nem tudni, hogy szándékos döntés vagy a véletlen eredménye, de a szerzőnek sikerült úgy megformálnia az összes karaktert, hogy az olvasó nem tud szimpatizálni velük, még kívülállóként is nehéz megítélni a személyiségüket. Kicsit olyan, mintha a szereplők mindegyike távolságtartó és hideg lenne, nemcsak egymással, de az olvasó felé is. Szoborszerű alakok, akik senki előtt nem nyílnak meg.

A döcögős kezdés után szépen ível felfelé a sztori, ám a regény vége furcsa: keserű szájízt hagy az emberben, hiszen a konfliktus megoldódik, de közben mégsem… A történet cselekménye kimondottan érdekes lenne, nagy benne a potenciál, de a párbeszédek időnként lapossá válnak, a történetvezetés néhol indokolatlanul lelassul vagy éppen felgyorsul, már-már elcsépeltté válik. Egy ígéretes regényről beszélünk, amelyre hónapokat vártak az olvasók: kár, hogy a „nagy bumm” nemcsak a főszereplő, de az olvasó esetében is elmarad. 

(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)