A vörös rózsa a szerelmesek virága, mely a mai napig az egyik legkedveltebb ajándék, amit Valentin-nap alkalmából adnak. Bár a gesztus egyértelmű, hogy honnan ered a rózsa kultusza, az már jóval kevésbé. Ennek jártunk most utána.
Alapvetés, hogy mikor meg szeretnénk lepni partnerünket valamilyen alkalomból, virággal kedveskedünk neki. Bár a hölgyek ízlése megoszlik ezen a téren, a legtöbb férfi számára biztos kiindulópont a virágválasztáskor a vörös rózsa, mely a szenvedély és a szerelem szimbóluma a köztudatban. Évszázadok óta adnak rózsát egymásnak a párok érzelmeik kifejezésére,
de miért épp a tövises virág, és annak is miért a vörös változata lett az etalon?
Mondhatnánk, hogy a rózsa eredettörténete egy egyszerű, kedves kis globális anekdota, de koránt sincs így. Kultúránként, népcsoportonként, kontinensenként eltérnek a virághagyományok. Hiába a rózsa az egyik legnépszerűbb, más és más okból jelentős Európában, az iszlám világban, az ókorban és a huszadik században.
Legkorábbi említése közel háromezer évre nyúlik vissza. Homérosz ír róla az Iliászban, a trójai háború kapcsán. A rózsa Aphroditéhez, a szépség és szerelem istennőjéhez köthető, aki rózsaolajjal kente be Hektor, a trójai hős halott testét, így védve, hogy Akhilleusz ne tudja azt elpusztítani. Szintén Aphroditéhez fűzi a virágot az ókori költő, Ibycus is versében. A judaizmusban is említik a virágot az Énekek énekében, ahol a zsidó embereket a rózsához hasonlítják, mely a tövisek közt is szép tud maradni.
Később, mikor a Római Birodalom átvette a kereszténységet, Szűz Mária szimbólumaként kezelték a rózsát. Az évszázadok alatt ebből a szimbolizmusból alakult ki – ahogy a név is utal rá – a rózsafüzér, mely egy sor Mária-ének gyűjtőneve a katolikus egyház tanaiban – ahogy az eredetként szolgáló rosarium szó is egyfajta rózsakertet jelent. Ennek egyszerű oka, hogy akkoriban az írnoki munkát gyakorta hasonlították a föld felszántásához,
az imagyűjtést pedig a virágoskert gondozásához hasonlatos tevékenységnek tartották.
Ezzel párhuzamosan a keleti kultúrában is megjelent a rózsa, mint a vágy, a szépség és az előkelőség motívuma. Az iszlám világban nagy hagyománya van a geometrikus kertművelésnek, ahol a rózsa szinte mindig kiemelt és hangsúlyos helyet kapott. Az arab, gazal költészet egyik fontos alkotója, Háfiz versében például a rózsa szépségének hatására kel vágyakozó dalra a fülemüle. A virág ott is kapott isteni szerepet, ahogy Ibn Arabi, muszlim tudós és filozófus egyszerre állítja párhuzamba a rózsát a szerelmesek kipirult arcával és a mennyei jelekkel.
Ahogy közeledünk a jelenhez, az első, igazán a mai szerepéhez köthető hagyománya a rózsának Spanyolországból ered.
Katalóniában sárkányölő Szent György napján, április 23-án – aki Katalónia védőszentje – a szerelmes férfiak vörös rózsával ajándékozzák meg a választottjukat, csakúgy, mint Valentin-napon, itt viszont a hölgyek könyvet adnak nekik viszonzásul. Ekkor az utcai virágárusok mellett rengeteg könyvárus is kint van.
Természetesen egy népszerű szimbólum esetében elkerülhetetlen, hogy negatív tartalommal is párhuzamba hozzák. Angliában a rózsa a nemzet virága, de a szín korántsem mindegy. Akiknek ismerős még a történelemkönyvekből a rózsák háborúja, annak nem lesz új információ, hogy az 1400-as években két dinasztia ontotta egymás vérét több mint három évtizedig.
Az egyik a Lancaster-ház, aminek jelképe a vörös rózsa volt, másikuk, a York-ház amelyet a fehér rózsával azonosítottak. Végül a Tudor-dinasztia egyesítette a két frakciót, létrehozva az úgynevezett Tudor rózsát, mely egy egyszerre vörös és fehér rózsa, mely az egyesített Angliát jelképezi.
A 19. század végén a nyugati szocializmussal is összefüggésbe került a vörös rózsa.
Az 1848-as forradalom után Franciaországban és Németországban elterjedt nézet követői elsődlegesen a vörös színt használták fel, mint megkülönböztető jelzést. Ahogy az idő haladt, sorra tiltották be a kormányok ezeket a jelképeket, kezdve a vörös zászlótól, a kokárdán és masnikon át egészen addig, mikor már nem volt ruhadarab, amit tömegesen hordhattak a szocialisták önmaguk megkülönböztetésére.
Ekkor kezdett az 1880-as években elterjedni, hogy vörös rózsabimbót viselnek a ruhájukon a szocialista párttagok és támogatók.
Természetesen ez sem tartott sokáig, hamar letartóztatásokba fulladt a próbálkozás, ahol a bíróság kimondta, hogy bár mindenkinek megvan a joga bármilyen virágot viselni kiegészítőként, amikor ezt politikai megfontolással teszik csoportosan, akkor a rózsa pártjelképpé válik, és a viselői törvényt szegnek vele. Később ez a jelkép Európa-szerte elterjedt, egyes helyeken pedig a vörös rózsát egyéb vörös virágok váltották fel a szocialista körökben.
Már a rózsa Valentin-nap általános jelképévé vált, hisz számos kultúra kezdetektől a szerelemmel, a vággyal és szépséggel azonosította. Bár elsődlegesen a romantika virága, mégis számtalan formában jelenik meg a művészetekben, az irodalomban és a filmes világban. Oly széles alkotói palettán válogathat a néző, ahol a romantikus filmek kimondott vörös rózsás pillanataitól a V mint vérbosszú főszereplőjének kedvelt virágáig szinte kötetlen tartalmi formában elevenedik meg előttünk a jelentése.
Ahogy a híres író, Umberto Eco is írja legendás műve, A rózsa neve kapcsán:
Oly gazdag jelentéssel bír a rózsa szimbóluma, hogy mára alig maradt bárminemű tényleges jelentése.
(Borítókép: Sebastian Gollnow / picture alliance / Getty Images)