A minap arról szóltak a hírek, hogy a Monte-carlói Nemzetközi Cirkuszfesztiválon Michael Martini megcsinálta a trapézon az első négyfordulatos szaltót. Aztán kiderült, hogy ennél jóval bonyolultabb a helyzet. Volt itt már ötfordulatos salto mortale is a manézsban, meg kettős öngyilkossággal fűszerezett szerelmi történet, némi magyar szállal. De ahhoz, hogy ezt megtudjuk, el kellett mennünk Fudi, azaz Zsilák György rezidenciájára.
A minap olyan artistamutatványt adtak elő Monte-Carlóban, amelyet világrekordként, ősbemutatóként hirdettek. Csakhogy erről szó sincs, a turpisságról a legendás magyar cirkuszművész, Fudi, azaz a 80 éves Zsilák György rántotta le a leplet.
2023. január 20. és 29. között rendezték Monte-Carlóban a 45. Nemzetközi Cirkuszfesztivált, amelynek fénypontja – a híradások szerint – a történelem első négyfordulatos szaltója volt a trapézon, a brazil Michael Martini előadásában. A valóban lélegzetelállító attrakció:
Csakhogy amikor felhívtam Zsilák Györgyöt, művésznevén Fudit, a legendás zsonglőrt, gyorsan lelőtte a kacsát.
Ugyan már! Az első négyfordulatos?! Mikor megcsinálták már azt!
Fudiéknál 2021 februárjában jártunk, a világjárvány kellős közepén. A legendás művészék akkor a menye, Anna kisfiát várták. A kis Maxi már majdnem kétéves, az anyuka pedig újra dolgozik férjével, Zsilák Olivérrel.
Olyannyira, hogy a napokban poronddá vált a Veszprémi Petőfi Színház színpada. Az Európa Kulturális Fővárosa program megnyitójának napján a műsorfolyam fénypontja a szemkápráztató, akrobatikus és zsonglőrelemeket felvonultató, a mindenki által ismert klasszikust, Az ember tragédiáját cirkuszművészettel, humorral elmesélő Éva almája című cirkuszi show volt. A csaknem egyórás darabot Anna állította össze és rendezte. Ketten adták elő férjével, Olivérrel.
Manapság a cirkuszművészet is a történetmesélés felé közeledik, és Anna, a jogász végzettségű fiatal anyuka is ezt az irányzatot követi. A produkciókat igyekszik sztoriba ágyazni, és úgy látja, mindez jobban megragadja a közönség figyelmét, mint egy steril mutatvány.
Anna még beszél arról, hogy nem könnyű napjainkban a honi cirkuszművészek élete, kevés a fellépési lehetőség. No és van még egy akadály, amit Anna így foglal össze:
Magyarországot elárasztották az Ukrajnából menekült cirkuszművészek, akik fiatalok, tehetségesek, és elképesztő a munkamoráljuk. Az embernek megesik a szíve rajtuk a hátborzongató történeteiket hallva, ugyanakkor az is tény, hogy konkurenciát jelentenek nekünk, magyar artistáknak.
A kis Maxi közben már játszadozik a zsonglőrbuzogánnyal, apjával és nagyapjával sürgölődnek a szőnyegpadlón, aztán Fudi leül mellém, leemel a cirkuszi kiadványokkal teletömött polcról egy vaskos angol nyelvű könyvet, felüti, és mesélni kezd a sokfordulatos szaltók olykor hátborzongató történetéről.
Mint mondja, a trapéz a mexikóiak felségterülete. Mert a mexikóiak nagyon jó légtornászok, közöttük is Alfredo Codona volt a király. Az 1897-ben, a mexikói Sonorában született Alfredo volt az első, aki megcsinálta a trapézon hátrafelé a tripla salto mortalét, és a húszas években a Flying Codona Brothers légtornászcsoport tagjaként rendszeresen bemutatta ezt a kunsztot. Alfredo 1928-ban feleségül vette a nála négy évvel idősebb Lillian Leitzelt, a Csehországban született, magyar felmenőkkel is rendelkező aprócska német légtornászt. Közös trapézszámukat a Kék Duna keringő dallamaira adták elő.
Lillian Leitzel kora legfantasztikusabb artistanőjének számított, világsikert arató műsorszáma az úgynevezett plange volt. Ez azt jelentette, hogy a kezét belefűzte egy tornászgyűrűbe, felhúzta magát 15 méter magasba a cirkusz kupolájába, és ott minimum százszor, de inkább százötvenszer megcsinálta a plangét, vagyis a teljes fordulatot a vállízületét kiakasztva, ahogy ezen a korabeli videón is látható:
Lillian rekordja 249, egymást követő plange volt. Mutatványát biztonsági háló nélkül adta elő, és elvileg erre nem is volt szükség, mert a gyűrűbe bújtatott csukló holtbiztosan tartotta a testet, lehetetlen volt leesni a magasból.
Csakhogy 1931. február 13-án Koppenhágában megtörtént az elképzelhetetlen. A gyűrűt tartó karabiner állapotát nem ellenőrizték az előadást megelőzően, így az elpattant: Lillian 15 méter magasból a betonpadlóra zuhant. S bár utána még két napot élt a kórházban, február 15-én, szinte napra pontosan 92 éve meghalt.
De ezzel még nem volt vége a tragédiák sorozatának. A java még csak ezután következett.
Alfredo képtelen volt feldolgozni imádott felesége elvesztését. Később ugyan feleségül vett egy másik artistanőt, bizonyos Very Bruce-t, de kapcsolatuk már a kezdettől fogva viharos volt. El is váltak. Amikor 1937. július 30-án a vagyonmegosztási formaságokat intézték a kaliforniai Long Beachben, Alfredo szólt az ügyvédnek, hogy várjon egy percet, mert kimennek Verával megbeszélni valamit.
Odakint előkapta a revolverét, és lelőtte a feleségét annak megrökönyödött édesanyja szeme láttára, majd magával is végzett.
Alfredót kérésének megfelelően imádott előző felesége, Lillian mellé helyezték örök nyugalomra az inglewoodi temetőben, miközben a zenekar a Kék Duna keringőt játszotta...
A sírhely nem messze van a Los Angeles Lakers és a Clippers kosárlabdacsapatok egykori arénájától, az időközben már lebontott Inglewood Forumtól, a ma már a névadó szponzorról Kia Forumnak nevezett csarnoktól.
Ott Fudiék felléptek a Ringling Brothers Circusszal, ugyanazzal a társulattal, mint amelyikben évtizedekkel korábban Alfredo és Lillian elkápráztatta a közönséget. De az előadást megelőzően Fudi az Inglewood Cemeteryben meglátogatta Alfredo Codona és Lillian Leitzel sírját.
Izgalmas volt átélni, hogy szerdán még nekünk tapsol a publikum, csütörtökön meg már Kareem Abdul-Jabbarnak és Magic Johnsonnak
– mosolyodik el Fudi.
A szerelmi dráma történetét hallva az embernek eszébe jut az 1956-ban készült Trapéz című film Burt Lancasterrel, Tony Curtisszel és Gina Lollobrigidával, amely bizonyos elemeiben Alfredo Codona és Lillian Leitzell tragédiájának feldolgozása. Lancaster maga is légtornász volt, cirkuszi karrierjének egy sérülés vetett véget – színészként sokkal többre vitte.
Fudi jól ismerte Fay Alexandert, Tony Curtis dublőrjét a Trapézban. Alexander maga is képes volt a tripla szaltóra, mígnem 1953-ban egy baleset kettétörte a karrierjét, és attól kezdve már csak kaszkadőrködött.
Fay Alexander Charlton Hestonnal is szerepelt a The Greatest Show on Earth című filmben, nem csak a Trapézban. Amikor én 1964-ben a Ringling Brothershez kerültem 22 évesen, ezek az artisták, akik ebben a két legendás, tíz évvel korábban készült filmben szerepeltek, még ott voltak a társulatban.
– mondja Fudi, aki azt is átélte, amikor Tito Gaona, a guadalajarai Gaona család legifjabb és legtehetségesebb sarja, az 1947-es születésű, tehát Fudinál öt évvel fiatalabb mexikói srác 17-18 évesen berobban a cirkusz világába. Titónak a legendás Fay Alexander lett az elkapója, és világsikert arattak a dupla-duplával, amikor is a dupla szaltót követően Tito dupla piruett után kapta el a felé lendített rudat. Sőt idővel Tito a dupla piruettet triplává fejlesztette!
A tragikus sorsú Alfredo Codona után jó húsz évig amúgy egyetlen artista sem boldogult a tripla szaltóval, mígnem 1952-ben az ugyancsak mexikói Flying Palacios kvartett, három fivér és egy lány, José, Lalo, Raúl és Irma megjelent a porondon. Ők is a Ringling Brothers társulatával léptek fel.
Az első négyfordulatos szaltóra azonban még várni kellett. Talán mondanunk sem kell, ismét mexikóiaknak köszönhetően, 41 éve, 1982. június 10-én az arizonai Tucsonban mutatták be a Vázquez fivérek, Miguel és Juan. A négyfordulatos szaltót másfél évvel korábban, 1981 januárjában kezdték el gyakorolni. Próbán Tito Gaonasnak is sikerült a kunszt, de hivatalos előadáson egyszer sem jött össze neki a bravúr.
Miguel Vázquez az ötfordulatossal is megpróbálkozott, de sikertelenül:
És vissza is térünk a jelenbe, Michael Martini négyfordulatosához, amit úgy hirdettek, hogy a világ első quadruple szaltója a trapézon. Fudi szerint a brazil artista ezzel négy évtizedet késett. De ez még hagyján, ugyanis a Flying Martinis csoportnak Monte-Carlóban ez csak a negyedik próbálkozásra sikerült, az ugró előtte háromszor leesett belőle...
Fudi, a tudós artista azt is elárulja, hogy egy másik dél-amerikai légtornász, Juan Cebolla fokozta a fokozhatatlant, úgy csinálta meg a négyfordulatos ugrást, hogy utána másfél piruettet követően kapta el a felé lendített rudat!
Erre megemlítem, hogy láttam a YouTube-on egy videót az ötfordulatos salto mortaléról, amit egy észak-koreai csoport hajtott végre, bizonyos Han Ho Szung volt az ugró:
Erre azonban Fudi legyint:
Hagyjad már! Hiszen itt nem a lengő trapézról száll el az ugró, hanem a társa kezéből, így sokkal könnyebb!!!
Ja, kérem, ha úgy sokkal könnyebb... Mindenesetre így be kell érnünk a négyfordulatossal, ugyanis az ötöst hiteles körülmények között még nem sikerült bemutatni.
(Borítókép: Zsilák György. Fotó: Németh Kata / Index)