Az orosz–ukrán háború kitörésének évfordulója alkalmából az Index összegyűjtötte, miképp sérült a kultúra a háború ideje alatt, miként rombolják a csapások az épületeken kívül az emberek szellemi létét és alkotói mivoltát.
Egy éve tart Ukrajnában a háború, amely a folyamatos véráldozaton kívül gazdasági és kulturális szankciókban is megnyilvánult. Az oroszbarát közegek rengeteg ukrán művész, míg az Ukrajnát támogató országok rengeteg orosz alkotó lehetőségeit vágták el. A mai napig vita tárgyát képezi, vajon a kultúra bojkottálása mennyiben alkalmazandó háborús eszköz, és mennyiben romboló hatású mindkét fél számára.
Az orosz alkotók a háború kezdete óta egyre rosszabb megítélésben részesülnek. Kezdetben a Valerij Gergijev karmesterhez hasonló személyek – akiknek Vlagyimir Putyin orosz elnökkel személyes kapcsolatuk van, melyet nem akartak rögvest megszakítani – voltak a kulturális offenzíva fő célpontjai. Mára az orosz származású, bécsi énekesnőhöz, Anna Nyetrebkóhoz hasonló előadók is terítékre kerültek, akik hiába ellenzik a háborút, ha nem hajlandóak elég erőteljes kritikát nyíltan megfogalmazni és teljesen elszigetelni magukat Oroszországtól, ellehetetlenednek a művészeti életben.
Az Aljazeera értesülései szerint Nyetrebko még tavaly februárban úgy fogalmazott:
Orosz vagyok, és szeretem a hazámat, de rengeteg barátom van Ukrajnában. A fájdalmuk és szenvedésük láttán megszakad a szívem.
Az énekesnő azt is hozzátette, hogy szerinte igazságtalan rákényszeríteni a művészeket és a közéleti személyeket, hogy nyíltan formáljanak politikai véleményt, és ítéljék el hazájukat.
Nyetrebko felkerült ezáltal egy ukrán szankciós listára, amely 118 másik – főként orosz és néhány ukrán – művészt tartalmaz. Teljes ukrajnai vagyonukat és tulajdonukat lefoglalták, melyet tíz évig nem kapnak vissza. Az énekes mellett olyan személyek is szerepelnek a listán, mint Filip Kirkorov orosz popzenész és Nyikita Mihalkov Oscar-díjas orosz filmrendező.
Eközben a CBS értesülései szerint a híres orosz csellista, Anasztaszija Kobekina – aki nyíltan elítélte a háborút, és jogtalannak ítélte a lépést – sem úszta meg az ellehetetlenítést. Tavalyi koncertjeit Svájcban visszamondták a nemzetiségére hivatkozva.
Annyira ellentmondásosnak és szükségtelennek tartom. Hogyan változtat ez a lépés a globális helyzeten?
A londoni Royal United Services Institute egyik analitikusa, Jonathan Eyal arról mesélt a CBS-nek, hogy ez egy gyakori lépés, mikor a művészetet és a sportot éppúgy szankcionálják, mint a gazdaság egészét. Elmondása szerint erre korábban is volt példa, mikor 1980-ban az afganisztáni helyzet miatt a Szovjetunió és az Egyesült Államok bojkottálta egymás sporteseményeit.
Sokszor a sportolók, valamint a művészek kizárása a legnagyobb nem kívánt veszteség egy efféle leszámolásban. Ha az állam polgára vagy, akkor az állam részeként kezelnek. Mindez persze semmit sem változtat a Putyin-rezsim politikáján, csupán emlékezteti az egyszerű orosz embert, hogy mostanra milyen elszigeteltté vált az országa.
Vagyim Zaharov orosz művész, aki korábban a Velencei Biennálén az orosz pavilonhoz készített installációt, nyíltan kiállt a háború ellen, külön kiemelve, hogy nyilatkozata nem művészeti, hanem politikai jellegű – írja az Apollo magazin. Zaharov az orosz pavilon előtt állva, kezében egy táblával tiltakozott az ország cselekedetei ellen, a táblán a következő sorok szerepeltek: „Tiltakozom az orosz propaganda és az ukrajnai háborúhoz vezető orosz invázió ellen. A nők, gyermekek, ukrán emberek meggyilkolása Oroszország szégyene. Itt állok az orosz pavilon előtt, szemben a háborúval és az orosz kormány kultúrával való összefonódásával.” Az alkotó a művészek háborús szerepvállalásáról azonban másképp vélekedik.
A véleményem, mely abszolút népszerűtlen gondolat, hogy az orosz művészeknek és az orosz kulturális körök résztvevőinek el kell némítaniuk művészetüket, legalább a háború lezártáig.
A 2022-es Velencei Biennálén, a világ egyik legrangosabb kulturális eseményén nem volt orosz pavilon, mivel a művészek visszakoztak, tekintve, hogy nincs helye művészetnek, amikor az emberek a rakéták elől menekülnek, és a háború ellen tüntetőket elhallgattatják.
Persze megjelenik – akár orosz alkotói körökben is – a direkt provokáció szintje, ahogy ezt a Pussy Riot tagja, Nadja Tolokonnyikova egy új szintre emelte. A zenekar, mely egyben aktivistacsoport is, korábban szembenézett már börtönbüntetéssel, és régóta felszólal minden olyan jellegű közérdekű témában, melyben nem ért egyet a kormányzat álláspontjával.
Az aktivista zenész úgy fogalmazott a Rolling Stone-nak egy interjúban: „Feladatomnak érzem, hogy oly mértékben sértsem meg Putyint, amennyire csak lehet, és az ellenem indított per fenyegetése azt mutatja, hogy őt és a körülötte lévőket tényleg sikerült megsebeznem a Putyin’s Ashesszel, úgyhogy ez egy remek hír” – utalva a nemrég lezárult installációjukra, valamint az orosz törvénykezés ellene felhozott büntetőjogi vádjaira.
Eközben a film- és a zeneipar is részben vagy egészben elvágta az orosz kötelékeit. A Warner Brothers, a Disney és a Sony is kijelentette, hogy korlátozzák az általuk gyártott filmek oroszországi vetítéseit. Eközben a Universal Music Group bezárta oroszországi irodáit, és felfüggesztette tevékenységét Putyin államában.
A táncművészet sem volt kivétel a szankciós lépések alól. A londoni Royal Opera House visszamondta a moszkvai Bolsoj Balett fellépését még tavaly. Az orosz balett sztárjainak idei ciprusi fellépését is bojkottálni akarták az orosz kultúra terjesztését ellenző körök, ez azonban nem sikerült. Hasonló ellenszenvet váltott ki a Magyar Állami Operaház frissen bemutatott Háború és béke-előadása. A Tolsztoj klasszikus műve nyomán készült operaest negatív visszhangnak örvendett a The Guardian cikkében – elsősorban nem minőségét, hanem időzítését tekintve, mivel az invázió évfordulójához ilyen közel mutatták be.
Az orosz kultúra klasszikusait is támadják ezzel egy időben. A Cardiffi Filharmonikusok úgy döntöttek, az orosz–ukrán konfliktus lezárulásáig nem hajlandóak műsorra tűzni Csajkovszkij műveit, valamint Milánó egyik egyetemén nem hajlandóak oktatni Dosztojevszkijt a háború végéig. Erre maguk a diákok lázadtak fel, akik kiemelték, hogy
az író maga is munkatáborban sínylődött Szibériában, mert a cári rezsimmel szembeni írásokat terjesztett.
Akadnak olyan művészek és előadók, akik alapvetően nem oroszok, mégis tönkretette őket a háború. Így járt többek között az osztrák Russkaja zenekar is, amelynek frontemberével, Georgij Makazariával interjút is készítettünk, melyben a zenész mélyen elítélte Oroszország cselekedeteit. Bár Georgij maga Oroszországban született, még tinédzser korában Ausztriába költözött családjával, a zenekar többi tagja pedig osztrák volt. Náluk az orosz kötődés váltotta ki az ellenszenvet, még akkor is, hogyha parodisztikus formában elevenítették fel a szovjet jelképeket – ahogy teszik ezt lassan húsz éve.
Természetesen fordítva is jelen van az ellenszenv. Az orosz vezetésnek is van egy, az ukrán tiltólistához hasonló saját gyűjteménye olyan előadókkal, mint Szvetlana Loboda, aki nyíltan oroszvezetés-ellenes. Számos művész került feketelistára, akit akár ötven évre is kitilthatnak Oroszországból. Ezeknek az alkotóknak a zöme ukrán vagy nyíltan háborúellenes orosz művész.
Vannak, akik kisebb büntetéssel is megúszták a száműzetésnél, mint például a koncertjeik betiltása, így járt az AloeVera zenekar is.
A kölcsönös művészetmegvonás érvényessége, ahogy Jonathan Eyal kifejtette, bevett szokás a másik nemzet gyengítésére. Az orosz–ukrán konfliktus a világ számtalan országát vonta be közvetlenül vagy közvetve, és alkotók ezreit lehetetlenítette el valamilyen formában. A helyzet hosszú távú, művészetre gyakorolt hatása még kérdéses, hogy pontosan mi lesz, de annyi bizonyos, hogy ártalmas.
(Borítókép: Anna Nyetrebko 2002. február 11-én New Yorkban. Fotó: Jack Vartoogian / Getty Images)