Az M2 Petőfi TV Ez így OK?! című műsorában Menszátor Magdolna színésznő, szinkronszínész és Szirmai Gergely filmkritikus, videoblogger ütköztette egymásnak véleményét a magyar szinkron létjogosultságáról.
Menszátor Magdolna – akit főiskolás korában hívtak először egy-egy mondatos szerepekre, ma pedig már a legfoglalkoztatottabb magyar szinkronhangok egyike – természetesen a szinkron mellett érvelt az M2 Petőfi TV Ez így OK?! című műsorában. Vele szemben vitapartnere, Szirmai Gergő sorolta fel ellenérveit, aki elárulta, hogy gyerekkorában az édesanyja csak angolul engedte mesét nézni, így ő az a generáció, aki a Cartoon Networkön keresztül tanulta meg a nyelvet. Viszont ennek hatására hamar maga mögött hagyta a szinkronos filmeket, hiszen támaszkodhatott a nyelvtudására.
Ám Szirmai szerint nemcsak a nyelvtudása fejlődött édesanyja ötletes kompromisszuma miatt, hanem a világlátása is. Azt is bevallotta, hogy
eleinte fiatalkori sznobizmusa miatt ágált a szinkronos filmek ellen, majd ez az ellenállás később szakmai értékek alapján formálódott benne.
A színésznő szerint a magyar szinkronnak azért lett itthon magas presztízse, mert a rendezők nagyon pontosan választottak színészeket a szerepekre, és amikor sikerült jól beletalálni abba, hogy egy karakternek ki kölcsönzi a hangját, onnantól igazából elég volt hátradőlniük.
A filmkritikus mindezt aláírta, és kifejtette, hogy nem tartja igazságosnak ezt a vitát, hiszen egy szakmai titánnal ül szemben, akinek volt, hogy többet hallotta a nevét, mint a sajátját, de meglátása szerint ma már nem érhető tetten a régi odafigyelés és színvonal, ami szerinte érthető. Hiszen most már rengeteg film születik, és a szinkronban a mennyiség a minőség rovására megy.
Elmondása alapján régebben sokkal több instrukciót kapott a szinkronrendezőktől Menszátor Magdolna is, de azt is kiemelte, hogy manapság nem nagyon találkozik nagy volumenű filmekkel, a mai munkák pedig nem igénylik a cifrázást.
Viszont a színésznő szerint ha már valaki olyan sokszor szinkronizál egy adott színészt, mint például ő Sigourney Weavert, akkor függetlenül attól, hogy az illető épp milyen karaktert játszik, már a megszólalása előtt, a mozdulataiból, gesztusaiból és mimikájából tudni fogja, neki hogyan kell megszólalnia, mi a koncepció és az eredeti játék célja. Azt is hozzátette, hogy egy jó szinkronszínész hozzá is tud adni egy szerephez, ám erre Szirmai Gergely heves fejcsóválásba kezdett.
A legjobb szinkron is maximum más, mint az eredeti mű
– próbálta összefoglalni véleményét Szirmai Gergő arról, hogy amennyiben egy magyar színész hozzá is ad egy külföldi színésznő játékához a saját hangjával, az már egy másik művészeti termék lesz. Szerinte minden színész megsértődne, ha azt az instrukciót kapná a film rendezőjétől, hogy ne figyeljen a hangjára, mert úgyis valaki más felmondja helyette a szöveget, hiszen a játékának a része az is, mit csinál a hangjával.
Azért tisztázva a helyzetet kifejtette, hogy tiszteli a szinkronszakmát, főleg ha animációkról van szó, ahol nem élő színészektől veszik el a művészetük egy részét.
A résztvevők megegyeztek abban, hogy a félrefordítások a szinkronszövegekben, illetve a feliratokban is elég bosszantóak, és ez sokszor lehet olyan tényező, ami miatt az emberek inkább angolra váltanak. Ha viszont az eredeti nyelv nem angol, hanem bármi más, akkor Szirmai Gergő például ugyanúgy ragaszkodik a színészek valódi hangjához, persze felirattal, de szereti az adott nyelvnek és kultúrának megfelelő hanglejtéseket hallani.
Arról kérdezte Menszátor Magdolnát, hogy tapasztalt-e például a török sorozatoknál valami szembetűnő eltérést az amerikai játékmódhoz képest. Ám kiderült, hogy manapság már a török és az amerikai színjátszás között nincs akkora különbség. Persze nem volt ez mindig így:
Eleinte, amikor a Szulejmánt kezdtük – azt hiszem, az volt az első török filmsorozat, ami ilyen szappanopera-szerűen elindult Magyarországon –, feltűnt, és zavart, meg még utána is egy-két filmben, hogy lassan kellett beszélni, és iszonyatos szünetek voltak. Volt, amikor már megszólaltam a mikrofon mögött, hogy válaszolj már. De ma már ez sincs.
A beszélgetés végén Szirmai Gergely nosztalgiázott a történeten, hogy a Dexter laboratóriuma című mesének köszönhetően az ő generációja egy emberként tanulta meg, hogy van franciául a sajtos omlett, mert a mesében volt egy rész, ahol Dexter franciául tanult, de elaludt, a magnó pedig beakadt, és egy mondatot ismételgetett:
Omelette du fromage
(Borítókép: Szirmai Gergely 2022. november 8-án. Fotó: Papajcsik Péter / Index)