Amikor a Freeszfe – kényszerűségből – megalakult, az egyik zászlóra tűzött mondat az volt, hogy mentsünk meg a főiskola szellemiségét. És ha szellemiségről beszélünk, abban Szinetár Miklós alakja kihagyhatatlan. Ötvenegy évet tanított a Színművészetin, amelyet 158 évvel ezelőtt alapítottak. Szinetár életművének ez közel a harmada – vezette fel a beszélgetést Forgách András író, dramaturg, műfordító, aki a meghívott vendég beszélgetőtársa volt a CEU-n megrendezett eseményen, amelyet a Freeszfe szervezett.
A beszélgetés témája a tanítás volt. Szinetár Miklós tanárként az esetek túlnyomó részében azt tapasztalta – főként a színészeknél –, hogy a tehetség pillanatnyi állapot. Jön, megy, és rengeteg minden befolyásolja, például a társadalmi igények vagy a hormonállapot.
A színészsorsok úgy alakulnak, ahogy a társadalom igénye változik
– hangsúlyozta.
A diákok három-négy év alatt is sokat változnak – mondta Szinetár, majd elmesélte, hogy amikor Zsámbéki Gáborral közösen vezettek egy osztályt a színművészetin, akkor volt egy lány a tanítványai között, aki az első évben jó volt, majd a következőben hat-nyolc kilónyit hízott és tehetségtelen lett. Harmadévre aztán leadta a túlsúlyt, és ismét tehetséges lett. A példa alapján megjegyezte, hogy a pillanatnyi fizikai állapot is sokat számít.
A tanítás lényege az életre való felkészítés. A fiatalok legyenek tisztában önmagukkal. Meddig tart az a határ, ameddig igazán be tudják tölteni a feladatukat.
A Kossuth-díjas művész büszke arra, hogy az 51 éves tanári pályafutása alatt a növendékei túlnyomó többsége karriert csinált. Beérkezett a pályára, széles sprektumban játszott. Ennek az egyik titka a sok beszélgetés volt. A hallgatói talán nem tudták, de ő mindig arrafelé terelgette őket, amit tudtak. „Mert az a legveszélyesebb, amikor azt csinálod, amihez nincs affinitásod.”
Szinetár Miklós eddigi pályafutása alatt 14 ország 20 városában dolgozott, rendezett. Szerinte a különböző nemzetek színészei jócskán különböznek egymástól. Egyszer Kazahsztánban rendezett, ahol az egyik színész hiányzott az egyik próbáról. Megkérdezett valakit, hogy miért nem jött el. Ezt a felháborodott választ kapta: „Biztos dolga van.” Más ország, más szokás – állapította meg.
Az oroszokat elfogultan szereti, miután Oroszországban sokat rendezett. Szeretetre méltó népnek tartja őket. Úgy érzi, pár dologban igazuk volt az ukránokkal szemben. Egyebek mellett az ukránok az oroszokkal rosszul bántak Ukrajnában.
Az oroszoknak sok mindenben igazuk volt, egészen addig, amíg a tankok el nem indultak. Onnantól semmiben nincs igazuk. Aljasság, disznóság, szemétség...
Szinetár Miklós ócska puccsnak tartja azt, ami a Film- és Színművészeti Egyetemmel történt. Az orosz–ukrán háborúhoz hasonlította. Megjegyezte, abban is volt igazság, amit Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója mondott. Egyebek mellett neki sem tetszett, hogy több tanár csak a saját boltját csinálta. Az igazgatók maguknak tanították a diákokat.
De az egykori főiskola megszállása több mint bűn, hiba
– állította.
Szinetár Miklós nézői kérdésre elmondta, az Aranybulla című sorozatból csak két részt látott. „Elég is volt. Amikor arról kérdezték, mit gondol róla, Nádasdy Kálmán szavait idézte: „Ne ragozzuk, rossz.” A sorozatról az Index is írt kritikát.
199 különböző darabot rendezett, amelyből mai téma csupán kettő volt. Az sosem vonzotta. Ezért is tartja szerencsés embernek magát, mert jórészt ő választotta, hogy mit akar megrendezni.
Vannak stílusok, irányzatok, amelyeket nem szeretek. Kivéve, ha jó.
Bevallotta, Mozart Don Giovanniját még szívesen megrendezné. Fontos darabnak tartja, elképesztően fontos üzenettel: a tehetség és a tisztesség két különböző dolog. A világ tele van zseniálisan tehetséges aljasokkal.
(Borítókép: Szinetár Miklós 2022. február 9-én. Fotó: Papajcsik Péter / Index)