Érdi Péter több mint húsz éve tanítja a komplex rendszereket az Amerikai Egyesült Államokban, a michigani Kalamazoo College-ban. Jelenleg épp Magyarországon van, ugyanis március 21-én a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen tart előadást, amelynek alapját részben a professzor nemsokára itthon is megjelenő könyve, a Szvetelszky Zsuzsa szociálpszichológussal írt Repair: Hogyan hozhatjuk rendbe az elromlott tárgyakat, kapcsolatainkat és társadalmunkat című könyve adja.
Az interjúban többek között arról beszélgettünk, hogy
A MOME meghívására tart előadást többek között arról, hogy miért lett divatszó a reziliencia, az alkalmazkodóképesség. A reziliens, tehát a jól alkalmazkodó ember, szervezet, egység működéséről legújabb könyvében, a Repairben is ír. Jól sejtem, hogy a pandémia is tehet arról, hogy a szó manapság egyre felkapottabb?
Ezt a könyvet a pandémia előtt kezdtük írni, még 2019 decemberében. 2020 márciusában úgy gondoltuk, hogy a vírus hamar le fog csengeni, nem zavartatjuk magunkat miatta. Persze végül nem így lett, tehát nem volt kikerülhető, hogy írjunk róla, ahogy a háborút is érintenünk kellett. De a tartalom a Covid előtt, közben és utána is érvényes. Kifejezetten kritizálom azokat, akik kapva kaptak az alkalmon, és gyorsan megjelentettek egy ilyen művet, mint például a 2021-es The Resilient Society: Economics After Covid című írás. Ahogy Orbán Ottó költő mondta: A féligazság éles sarló, gyorsan kell aratni vele.
Igen, ez érthető, csupán úgy gondoltam, hogy a pandémia aktualizálta a reziliens működés fogalmát.
Természetesen, hiszen nem csinálhatunk úgy, mintha a Covid nem lett volna. Új tapasztalatokhoz jutottunk. Itt is kiderült, hogy megváltoztak a körülmények, de a dolgoknak folytatódniuk kellett. Az oktatási rendszer is reziliens maradt abban a formában, hogy továbbra is oktattunk, csak más körülmények között: a funkció, hogy a tanár tanítja a diákot, megmaradt, csak nem az órán ültünk, hanem mindenki otthon, a számítógép előtt.
Az emberi faj természeténél fogva remekül alkalmazkodik megváltozott körülményekhez, ezért is éltük túl eddig. Ha jól értem, a könyv inkább arról szól, hogy ezt a képességünket társadalmi szinten kell kamatoztatni.
Igen. Meg kell javítani magunkat, a barátságainkat, a viszonyunkat a kisebb-nagyobb közösségekhez, illetve a tárgyainkat is. Működtetni kell az egész világot, miközben itt vannak a globáliskatasztrófa-lehetőségek, amelyek egyben globális javak is, mint az óceán és a levegő, amiknek nincsen gazdája. Kérdés, hogy ezeket hogyan tartja fenn az emberiség. Szükség van egy új mechanizmusra. De rengeteg más erőforrásunk is van, mint például a család, a telefon, ez az interjú is. A Repair egy általános erőforrás-menedzsmentről szól.
A dolgok védelme és javítása előrelátó, hosszú távú gondolkodást igényel. Ezzel szemben pont a remek ellenálló- és alkalmazkodóképességünk miatt hozzászoktunk, hogy ráér akkor cselekedni, ha baj van. Nem ellentmondásos így a repair a rezilienciával?
Szeretnék óvatosan, de optimista lenni. Nem akarok arról könyvet írni, hogy szar a világ és úgyis baj lesz. Az én feladatom felhívni a figyelmet arra, hogy vannak lehetőségeink életben tartani a világot. Már írom a harmadik könyvet Feedback címmel, How to save or destroy the world alcímmel (Hogyan lehet megmenteni vagy elpusztítani a világot). Szerintem létezik a prosperitás világa és a krízis világa, nagyon vékony határ van a kettő között, és hogy melyik irányba haladunk, azt nagyon finom szabályozások fogják eldönteni. De ezt már a következő generációra hagyjuk. Mi, boomerek idáig toltuk a világot, most egy kritikus határon vagyunk. A kritikus jelenségeknek pedig alapvető tulajdonságuk, hogy kis ingadozások, amik máshol nem számítanak, hatalmas különbséget okozhatnak a kimenetben.
A 2022-es Brain Bar fesztiválon OK Boomer feliratú pólóban tartott előadást. Nem zavarja, hogy ez egy mém, amit pejoratív értelemmel ruháztak fel?
Felvállalom, hogy a generációk között különbségek vannak, illetve az is tagadhatatlan tény, hogy ma már két generációnál is idősebb vagyok. Ha egy diákom számonkérné rajtam, hogy miért tanítok, hiszen – szerinte – a nemzedékem tönkretette a világot, akkor azt mondanám neki, hogy fizetésért, és hozzátenném, hogy attól még, mert én állok ott, nem feltétlenül nekem van igazam. Azt meg tudom mutatni, hol vagyunk most, hogyan jutottunk el idáig, és milyen lehetséges utak vannak, de ez már a fiatalabb generációk világa, nekik kell továbbmenni. Mi valószínűleg nem váltottuk be a hozzánk fűzött ígéreteket.
Ugyanezen a fesztiválon nem csak előadott, vendégként is részt vett, és ahol lehetett, kérdezett más előadóktól. Több alkalommal is kiszűrődött a kérdéseiből, hogy van önben egy erős vágy, hogy megtalálja a közös hangot a Z generációval.
21 éve tanítok a Kalamazoo College-ban. A szituációnak megfelelően én minden évben egy évvel idősebb vagyok, miközben előttem a diákok mindig ugyanannyi idősek. Nagyon érdekes a Gen Z, én felajánlom nekik a párbeszédet. Engem tényleg érdekelnek, és szerintem van tőlük mit tanulni.
Tanárként hogy látja, mi az, amiben különböznek például az Y generációtól?
Ma már nem tudok olyan nevet mondani, amit hallottak. Ezt egyszer elmeséltem egy matematikus barátomnak, aki visszakérdezett: te ismered azokat a neveket, amiket ők? Sokáig nem volt Netflixem sem, de muszáj volt ezt is követnem, mert érteni akartam, hogy miről beszélnek. Tudom, ki Taylor Swift vagy Billie Eilish.
Viszont nagyon nehézzé teszi az oktatást, ha ők semmit nem tudnak, semmit nem olvastak, semmit nem hallottak. Persze ez az amerikai oktatási rendszer szégyene is. Az óráimon néha szoktam beszélni az örök visszatérés elméletéről, de már nem tudja senki, ki volt Nietzsche. Viszont ők mást tudnak, más a készségük, a tudásbázisuk, és az is lehet, hogy ma már nem érdemes tudni, ki mit gondolt az örök körforgásról.
Akkor beszéljünk arról, amit érdemes tudni. Az előadáson a rendszerek működéséről és működtetéséről is mesél majd.
Igen, többek között egy történeti rekonstrukciót is tervezek. A negyvenes évek közepétől az ötvenes évek közepéig létezett egy kibernetika nevű tudományág. Tartottak tíz darab interdiszciplináris nagy konferenciát, ami arról szólt, hogy a rendszerek hogyan működnek. Az első konferencia akkor volt, amikor Winston Churchill elmondta a vasfüggönyös beszédét, az utolsó pedig körülbelül Sztálin halálakor. Addig a kibernetika szitokszó volt a Szovjetunióban, utána az lett az állami tudomány. Maga a fogalom Norbert Wiener nevéhez köthető. A második világháborúban minden matematikust mozgósítottak, hogy próbáljanak meg kiszámítani olyasmiket, hogy például miként lehet ügyesebben lelőni a cikkcakkos mozgást végző repülőket. Wienernek is ez volt a feladata, de közben rájött arra, hogy ezeknek a gépeknek az állatokhoz hasonlóan céljuk van, így megalkotta az állatok és a gépek közös elméletét. 1948-ban megjelent a könyve Kibernetika: Vagy irányítás és kommunikáció az állatban és a gépben (Cybernetics: Or Control and Communication in the Animal and the Machine) címmel, ami hatalmas siker lett. Wiener rájött arra, hogy integrált rendszerek vagyunk, elméletéből pedig világmagyarázó elv lett.
A cikkcakkmozgás könnyebben megjósolható, mint a pénzfeldobás?
A pénzfeldobásról tudjuk, hogy nem jósolható, a cikkcakkos mozgásnál több a támpont. Nagyon érdekes kérdés, hogy mi jósolható és mi nem. A legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, ha megpróbálunk kitalálni valamit, ami megjósolhatatlan. Ugyanez a modellje a tőzsdének is. 1972-ben jelent meg a világmodellekkel kapcsolatos írás, azt hiszem, A növekedés határai volt a magyar címe (Limits to growth, Donella H. Meadows). Ez arról szól, hogy a számítástechnika elérkezett oda, hogy meg tudjuk jósolni a jövőt. Az újságokban megjelenő zanza az volt, hogy ha mindent úgy folytatunk, mint eddig, akkor 2100-ra véget ér a világ. A valóságban ez finomabb volt. 12 szcenáriót számoltak ki, ebből hat olyan volt, ami még tartható, hat pedig olyan, ami nagyon rossz képet mutatott.
Tehát a dolgok univerzális méretben is összefüggenek, ezért nem tudunk megjósolni egy pontos eseménysort, de mégis vannak rendszerek, amiből következtetni lehet esetleges történésekre?
Ha nagyobb a populáció, növekednie kell az élelmiszer-mennyiségnek, mert ha nem növekszik, éhínség lesz. Ha növekszik a populáció, nagyobb lesz a hulladéktermelés, de ha nagyobb lesz a hulladékmennyiség, csökkenni fog a populáció, tehát ezek visszacsatolásos rendszerek. Kétfajta visszacsatolás van: pozitív és negatív. A negatív visszacsatolás legegyszerűbb példája a termosztát, amit ha beállítunk, hogy 20 fok legyen, akkor alacsonyabb hőmérsékleten bekapcsol, ha melegebb lesz, akkor meg ki, így a 20 fokot nagyjából fenn tudjuk tartani. A pozitív visszacsatolás viszont növeli a különbségeket. Sokáig a komplexrendszerek-órámon volt egy gyakorlatom a diákokkal, ami alatt én azt mondom, hogy igen, valaki pedig nemet, és ezt egyre hangosabban ismételjük, a végén már üvöltve.
Tavaly bejött egy tanár, és megkérdezte, hogy öljük-e egymást. Michiganben tanítok, tőlünk 100 mérföldre nem olyan régen volt egy lövöldözés, és bár a mi campusunkon nem volt, már hozzánk is beköltözött a félelem, így idén ezt a gyakorlatot már nem mertem eljátszani.
De a pozitív visszacsatolás mechanizmusa figyelhető meg az epilepszia, a földrengés, a tőzsdekrachok mögött is. A komplex rendszerek azt tanítja, hogy bár ezek egészen más diszciplínákhoz tartoznak, de a mechanizmusuk hasonló, így át tudunk vinni módszereket az epilepsziakutatásból a tőzsdekutatásba és vissza. A pozitív és negatív visszacsatolásból fel lehet építeni komplex rendszereket, ezek alapján matematikai modellekkel számításokat is lehet végezni, de ezeknek megvannak a korlátai. A klímakutatók különböző eredményekre jutottak a mai modelleket használva, de ez nem jelenti azt, hogy ezeket a modelleket ki kellene dobni. Továbbra is ez a legjobb lehetőségünk jósolni, máskülönben marad a politikusok handabandája.
Érdi Péter holnap, azaz március 21-én 17 órától tart előadást a MOME-n az interjúban elhangzott témákról és még számtalan olyan érdekességről, amelyek a beszélgetésbe nem fértek bele. Az előadás nyilvános, de regisztrációhoz kötött, bővebb információkat az előadás Facebook-eseményében talál.
Ez a cikk a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem közreműködésével jött létre.
(Borítókép: Érdi Péter. Fotó: Németh Kata / Index)