Sokan gondolják úgy, hogy Süsü echte magyar találmány, egy valóságos hungarikum, de Süsü történetét Miroslav Nastosijevic szerb szerző rádiójátékából (fordította: Fehér Ferenc) ismerte meg Takács Vera dramaturg, és első hallásra beleszeretett. Miután sikerült a Magyar Televízió gyermekműsorok készítésével megbízott főszerkesztőségén elérnie, hogy Süsü történetéből zenés bábjáték készüljön, Csukás Istvánt bízták meg a forgatókönyv megírásával. A munkába bekapcsolódott a rendező, Szabó Attila és a bábtervező Lévai Sándor is.

Megújították a kesztyűsbáb-technikát

Süsüről kilencrészes bábfilmsorozat készült, és bár hagyományos kesztyűsbáb-technikát használtak, sikerült a műfajt megújítaniuk: nem érezzük úgy, mintha paraván előtt ülnénk, filmszerű beállításokat használtak, a kamera szabadon követhette a szereplőket. A bábok szeme a különleges világításnak köszönhetően élővé vált, Süsü ráadásul még mozgatta is a szemét, és pislogni is tudott. Süsü fejét a felvételeken a legendás bábos, Kemény Henrik mozgatta, a testét három másik ember cipelte a paraván mögött.

Süsü egy jóindulatú sárkány, akit eredeti hazájában, a sokfejű sárkányok földjén gyakran kigúnyoltak az egyetlen feje miatt. Miután az apja, a háromfejű sárkány kitagadta, Süsü elkerült az emberek földjére, ahol eleinte rettegtek tőle, mert az hitték, hogy a király lányát akarja elrabolni. Szerencsére összetalálkozott a kóbor királyfival, látszatpárviadalt vívtak a királylányért, amit az előzetes megbeszélés szerint Süsünek kellett volna megnyernie, de ő elárulta magát, így végül mégis a királyfi vette feleségül a királylányt. Süsüt ezután befogadták a várba, ahol sokat segített: követ tört, szenet égetett, fát vágott. A bábfilmsorozat sokadik részében Süsü találkozik egy (szintén egyfejű) sárkánylánnyal, és azonnal beleszeret. Visszatér a sárkányok földjére, és fia születik, Süsüke.

(Borítókép: MTVA, fotó: Zih Zsolt)