Zajlik a verseny az Operaház főigazgatói székéért, amelynek minden fontosabb állomásáról igyekeztünk beszámolni. Most egy újabb főigazgató-jelölt terveiről, elképzeléseiről adunk hírt: Rost Andrea operaénekes és Ertüngealp Alpaslan török származású karmester után Kesselyák Gergely, az Operaház jelenlegi első karmesterének elképzeléseit hallgattuk meg, aki az arútluK, az Index kulturális podcastjának vendége volt.

Kesselyák Gergely a török karmesterrel ellentétben egyedül érkezett, de elmondta, kik a csapatának tagjai. Mádi Zoltán, akit a pályázat a főigazgató-helyettesi pozícióra jelöl, erős vezetőtárs lehet, hiszen sokszor hívták színházakhoz nehéz gazdasági helyzetben vagy csődközeli állapotban, Herczeg Tamás pedig ügyvezető igazgató lenne. Azért vannak ketten a menedzseri, gazdasági-pénzügyi vezetői poszton, mert Kesselyák Gergely így tud komoly, racionális szakembereket maga mögött tudva elindulni, hiszen a háború bármikor hozhat az országban válságos, nehéz helyzeteket.

A balettigazgató-jelölt Harangozó Gyula, aki Kesselyák elmondása szerint nemzetközi szaktekintély, ezért alkalmas arra a feladatra is, hogy az Operaház és a Magyar Táncművészeti Egyetem között – a párhuzamos balettképzés miatt – kialakult konfliktust rendezze. Kocsár Balázs jelenlegi fő-zeneigazgató ugyanezen a poszton szerepel a pályázatban, ez azért is fontos, hogy meglegyen a kontinuitás.

A csapat egészének 125 évnyi igazgatói tapasztalata van, ami nagyon ritka

– hangsúlyozta Kesselyák Gergely, hozzátéve: ismerik egymást, mindenki dolgozott már mindenkivel, ketten bent vannak jelenleg is az Operaházban, tehát zökkenőmentesen tudnák átvenni a vezetést.

Ókovács Szilveszter érdemei

Arra a kérdésre, hogy vajon miért indultak neki ennyien a pályázatnak, Kesselyák Gergely elmondta, hogy a minisztérium egyértelművé tette, hogy szeretne alternatívákat látni, és erre reagáltak. Szerinte jó, hogy verseny van, de részéről nagyon fontos, hogy ez ne menjen át boszorkányüldözésbe.

Mondjuk azt ki, hogy Ókovács Szilveszternek hatalmas érdemei vannak, azt is megkockáztatom, hogy zenetörténelmi érdemei. Megszületett a keze alatt a rendszerváltás az Operaházban, ami – a szimfonikus zenekarokhoz és a legtöbb színházhoz képest – jó sokat késett. Többen nekifutottak, rettenetesen nehéz volt a szocializmus után az új működésre átállni, beletellett húsz évbe. Ez Szilveszternek sikerült. De utána csak vártunk, és nem kezdődött el az a szakmai építkezés, ami lehetett volna

– mondta Kesselyák Gergely, aki szerint a szakma képviselői most azért buzdultak fel, mert örülnek, hogy megvannak a keretek, és szeretnék megtölteni tartalommal.

A beszélgetésben elhangzott még, hogy

• túl sok-e az Operaházban a premier, és ha igen, akkor hogyan lehet ezen változtatni;
• összeegyeztethető-e a mennyiség és a minőség;
• jó-e a százoldalas étlap;
• miképpen lehet visszahozni a színházi csodát;
• hogyan működik a bécsi operajátszás, és ez járható út-e számunkra;
• miért van szükség társulatra, és hogyan lehet felépíteni;
• hogyan lehet nemzetközi respektust elérni;
• miért van szükség közép-európai operacentrumra;
• miért nem kell olyan szekér után futni, ami nem vesz föl;
• hogyan lehet bekerüli a brancsba;
• hogyan nem szűkül az opera műfaja múzeummá;
• a mai musicalek sikerét és a komolyzene iránt támasztott igényeket miképp lehet vegyíteni és
• hogyan lehetne együttműködni az olaszországi Luccával, Puccini szülővárosával, létrehozva egy Puccini-világfesztivált.

Aki lemaradt volna az arútluK podcast előző adásáról, vagy újra meghallgatná Ertüngealp Alpaslan török származású karmester, főigazgató-jelölt és csapata elképzeléseit az Operaház vezetéséről, az ide kattintva megteheti.

(Borítókép: Kesselyák Gergely. Fotó: Kaszás Tamás / Index)