A dédnagypapájáról írt könyvet Borbás Barna Első gól címmel, amelyben annak a gólnak állít emléket, amelyet a magyar válogatott első mérkőzésén dr. Borbás Gáspár rúgott. Ez volt a nemzeti tizenegy első gólja, a minap rúgták az 1975-et a bolgárok ellen. A meccs és a dédnagyapa életútjának felgöngyölítéséhez a történész végzettségű dédunoka hazai és külföldi levéltárakban is kutatott, s a nyomozás során különleges életút állt össze, ami a családi legendáriumon jóval túlmutatva a 20. századi történelmükről is mesél.
Esős nap volt 1903. április 5-én, amikor a magyar válogatott kifutott a Millenáris pályára. Ez volt a magyar futball hőskora. Ma ezerszeres lassításban próbáljuk megfigyelni, hogy melyik az a pont, amikor Messi eldönti, hogy ha most akcióba lendül, akkor ebből gól lehet, de
a magyar futballt megteremtő fiúknak másuk sem volt, mint ez a tudás.
Hiszen nem voltak még erőnléti edzések – azt majd egy ír bokszoló hozza be az 1910-es évektől –, nem volt szervezettség, nem az volt a lényeges, hogy ki milyen gyorsan fut, hanem hogy milyen gyorsan gondolkodik: ilyen értelemben igenis létezik Duna menti észjárás a magyar fociban.
Saját lelkesedésükből és észjárásukból építettek focit
– mondta Borbás Barna a dédnagyapjáról, dr. Borbás Gáspárról (1884–1976) írt Első gól című könyv bemutatóján.
Mindez pedig összefüggött azzal, hogy ezeknek a férfiaknak mind volt polgári foglalkozásuk, a döntésképességet a polgári neveltetésből hozták magukkal. „A könyv írása során egyre erősebb lett a benyomásom, hogy az amatőr labdarúgás hőskorában a résztvevők iskolázottsága, foglalkozása alapján a futball főként polgári tevékenység volt. Úgy is lehet mondani, hogy a magyar középosztály lábán és fejében született meg a magyar labdarúgás” – mondta a dédunoka.
Ezek a sportolók tehát a hivatásuk mellett futballoztak, az általuk űzött amatőr foci pedig az Aranycsapatig és az azon is túl ívelő magyar labdarúgás évtizedeit alapozta meg. „Szeretjük azt hinni, hogy az Aranycsapattal kezdődik a magyar foci, pedig 1938-ban már szereztünk egy vb-ezüstöt, és ez az egyenesen emelkedő pályaív ott indult, 1903. április 5-én, a magyar válogatott első mérkőzésén.
Puskásék is azt a focit játszották, amit ezektől a srácoktól láttak a pályán
– mondta Borbás Barna.
Hogy ezekről a fiatalokról most jóval többet tudhatunk meg, mint amennyit eddig (nem) tudtunk, az Borbás Barnának köszönhető, aki elindult a családi emlékezet nyomán, és történészi módszerekkel kutatva felgöngyölítette dédnagyapja, dr. Borbás Gáspár életét – rendet vágva az emlékek, az anekdoták és a sajtóhírek között –, akiről „csak” annyit tudott, hogy ő lőtte a magyar válogatott első gólját.
Mindez éppen 120 éve, április 5-én történt – ekkor állt össze először a rivális klubcsapatokból a nemzeti válogatott, a rivális szurkolótáborokból pedig az egységes közönség.
Ezen a napon, 2023. április 5-én mutatták be a Borbás Gáspárról szóló könyvet is, éppen ott, ahol 120 éve a meccset is játszották, a Millenáris pályán. Sipos Jenő, a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) szóvivője felidézte az első gól körülményeit, és kiemelte, hogy Ádám Martin bolgárok elleni találatával már 1975-re emelkedett a magyar válogatott góljainak száma.
A nemzeti válogatott megszületése nem is volt olyan magától értetődő, mert bár 1901 óta létezik az MLSZ, 1903-ban még az Osztrák–Magyar Monarchia keretei között éltek – és futballoztak – a magyarok. Éppen ezért az ellenfél meghatározása sem olyan magától értetődő: egyes sajtóhírek csehekről, mások a prágaiakról beszéltek, a bécsi lapok prágai és budapesti csapat összecsapásáról tudósítottak.
A helyszín is érdekes, 1896-ig legelő volt a Millenáris pálya területén, egy 1908-as fotón pedig már látszik a Lechner Ödön által tervezett Magyar Királyi Földtani Intézet jellegzetes épülete. A Millenáris pályára 1927-28-ban építettek – az addigi fatribün helyett – háromezer főt befogadni képes tribünt, Hajós Alfréd tervei alapján.
A könyv rendkívül érdekes történelmi hátteret fest a három rendszert és majd’ egy évszázadot megélt dédanagypapa sorsát bemutatva. A kötet második felében kirajzolódik dr. Borbás Gáspár ügyvéd második világháborús szerepe, amikor egészen más pályán küzdött: okirat-hamisítással és menlevelekkel mentette az üldözött zsidókat. A történet szálai Teller Ede családjáig vezetnek, Borbás Barna leírja, hogyan menekítette őket a dédapja.
„Tóth Potya Istvánnal együtt ők voltak a legnagyobb ellenállók, ezért semmiképp sem lehet igaz az a rigmus, hogy nem minden fasiszta fradista, de minden fradista fasiszta” – mondta dédunoka a könyvbemutatón.
Borbás doktor jelentős szerepet játszott a kecskeméti honvéd csapatkórház menekítésében, de hogy pontosan hogyan, azt nem tudjuk, és Borbás Gáspár sem beszélt erről soha. Ha Barna ma találkozhatna vele, megkérdezné tőle, hogyan is történt a kórház mentése, ahogyan azt is, hogy miért halkult el élete végén, miért nem beszélt soha a családjának sem a futballról, sem az embermentő tevékenységéről. Utóbbira választ adhat az, hogy soha nem dicsekedett semmivel, illetve az, hogy ’56 után meghurcolták, kizárták az ügyvédi kamarából, nem gyakorolhatta a hivatását.
S amit Barna szintén megkérdezne az első „doktor labdarúgótól”, az az, hogy tényleg ő lőtte-e az FTC első gólját is, erről ugyanis csak legendák keringenek, megbízható forrás nem maradt fönt róla. Zárásként dédapja iránymutatását idézte: „Egyet tudok tanácsolni a mai fiataloknak: ne a gól ellen küzdjenek, hanem a gólért!”
A kötet a Válasz Online Kiadó gondozásában jelent meg.
(Borítókép: Borbás Barna. Fotó: Németh Kata / Index)