A Museo Picasso de Málaga eleve a cancel culture (az eltörlés kultúrájának) célkeresztjébe kerülhetne, mivel a huszadik XX. legnagyobb festője 233 művének (plusz a kölcsönkapott alkotásoknak) megjelenést biztosító épület enyhén szólva is megkérdőjelezhető módon került tulajdonosa birtokába.

Tudniillik a katolikus királyok, Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella abban az évben foglalták vissza Málagát a móroktól, és a szokásoknak megfelelően az őket segítő vazallusokat bőkezűen megajándékozták. Méghozzá úgy, hogy a város addigi uraitól, a móroktól elkobzott javakat szétosztották a város visszafoglalásában, a reconquistában aktív szerepet játszó spanyol családok között.

Így jutott a mai Museo Picasso épületéhez Dona María Mendoza, a város ostroma közben elesett főnemes, Cabra grófjának özvegye. Nem pitiáner viskóról beszélünk, hanem a korabeli adománylevél szavaival „egy elbűvölő házról, megannyi patióval (belső udvarral) és gyönyörű kerttel”. Ebben az évszázadok során számtalanszor átépített, kitatarozott és kibővített palotában – melynek neve ma Palacio de Buenavista – nyílt meg húsz éve a világ számos Picasso-múzeuma közül az egyik. (Párizsban, Barcelonában és Madridban is van Picasso-múzeum, utóbbi azokat a műalkotásokat tartalmazza, amelyeket a művész Eugenio Ariasnak, a borbélyának adományozott élete utolsó negyedszázadában a dél-franciaországi Vallaurisban.) 

De nem a málagai múzeumot és a nagy festő Plaza de la Merced 15. szám alatti szülőházát vették tűz alá harcos feministák (a #metoo-mozgalom fáradhatatlan tüzérei),

Aki 1973. április 8-án hunyt el. Ebből az alkalomból például a Brooklyn Museumban hamarosan kiállítás nyílik ezzel a címmel: It’s Pablo-matic. Érdekes szójáték, ugye? Az a Pablo Picasso, akit halálakor a The Guardian a XX. század legnagyobb hatású művészeként aposztrofált, mára problematikus lett...

A Brooklyn Museumban összerakott kiállítás kurátora, az ausztrál Hannah Gadsby nem is olyan régen ezt találta mondani Málaga halhatatlan szülöttéről:

Itt van a kubizmus... Minden létező perspektíva egy festményen. No de melyik perspektíva egy nőé?! Semelyik! Mintha nem is szemeddel, hanem a ...dal néznéd a világot!

A kipontozott helyre tessék odaképzelni egy bizonyos férfitestrészt.

Picasso varázsa rabul ejt

Itt tartunk most, 2023 áprilisában, miközben az ámulattól félájultan téblábolunk a málagai Picasso Múzeumban. Egyik lenyűgöző alkotástól a másikig. Az Avignoni kisasszonyok csodálatos szőnyegváltozatától a Málagai kikötő című képig, Picasso első dokumentált festményéig, amit kilencéves korában festett, vagy éppen az 1923-as Három gráciáig, a sokak szerint legszebb, legharmonikusabb Picasso-opuszig. Azon morfondírozunk, lehet-e függetleníteni a műalkotást a létrehozójától, csökkenti-e egy festmény, egy regény, egy film értékét, ha a megalkotója adott esetben mondjuk Hitler kedvence volt (Leni Riefenstahl); besúgóként szolgálta az elnyomó kommunista rendszert (Szabó István), vagy szoknyavadász nőfaló volt, aki a szeretőit sok esetben játékszernek tekintette, ahogyan Picasso is...

Igen, nőfaló, de hogy hímsoviniszta, nőgyűlölő lett volna? Ez minimum vitatható, még ha nem is teljesen alaptalan feltételezés. Az állítás alátámasztásához vagy elvetéséhez mindenképpen meg kell vizsgálnunk a világtörténelem alighanem legtermékenyebb művészének – aki halálakor nem kevesebb mint 40 000 festményt, szobrot, grafikát, metszetet hagyott az örököseire és az utókorra – gyermekkorát.

A kis Pablo ugyanis nőkkel körülvéve és általuk dédelgetve serdült fel. Kezdjük ott, hogy már vezetéknevét is anyjától, Maria Picassótól, nem pedig az apjától, Joré Ruiz Blascótól kölcsönözte. Korai képeit még P. Ruizként írta alá, de aztán, mivel ezzel is jelezni akarta, hogy eltávolodott botcsinálta festő apjától, a húszas éveitől már Picassóként szignálta az alkotásokat. 

Hölgykoszorú dédelgető kényeztetése

Pablónak két húga volt. Conchitát hétéves korában elvitte a diftéria, a művésznél két évvel fiatalabb Lola megannyi Picasso-festmény modellje lett. Pablo soha nem tudta kiheverni Conchita halálát. Mivel apja szinte sohasem volt otthon, mert megfeszített munkával próbálta eltartani a családot, Pablo nők között, kényeztetve nőtt fel. Inés, a nagymama, továbbá Eladia és Heliodora, a két anyai nagynéni, no meg a két kishúga, Lola, valamint a Pablónál hat évvel fiatalabb Conchita folyton dédelgette, kényeztette a család egyetlen fiúsarját, nem is beszélve Maríáról, Pablo édesanyjáról.

Csoda-e, hogy a kisfiúból olyan felnőtt serdült, aki lehengerlő tehetségének köszönhetően világéletében a nők bálványa lett?! És aki vissza is élt ezzel a kitüntetett helyzetével. És ezért most meg kellene kérdőjelezni művészi nagyságát?

Az az ikonikus Robert Capa-fotó

Még hogy Picasso nőgyűlölő lett volna?! Elég egyetlen pillantást vetni a málagai Picasso Múzeumban is látható 1948-as Robert Capa-fotóra, amelyen a 67 esztendős művész napernyőt tart 27 éves szerelme, később két gyermekének anyja, Francoise Gilot feje fölé. Ez lenne a nőgyűlölő, szeretőit csak eldobandó tárgyaknak tekintő hímsoviniszta? (Megjegyzendő: Francoise idén novemberben lesz 102 éves...)

Szóval, Picasso és a nők... Ne is szépítsük, a festő nem tudott ellenállni a szebbik nem csábításának, és nem is próbált. Hosszú, csaknem 92 évig tartó élete során több száz hölggyel volt intim kapcsolata, az alábbi nyolccal pedig házastársi vagy annak tekinthető viszonya.

1. Laure Germaine Gargallo Pichot. A Picassónál egy évvel idősebb modellel 1900-ban ismerkedett meg Párizsban, majd miután a hölgy szeretője, Picasso barátja 1901-ben öngyilkos lett, a festő „megörökölte” tőle a lányt. Kapcsolatuk hamarosan véget ért, Laure pedig férjhez ment.
2. Madeleine. A lány, aki modellt ült Picassónak 1904 nyarán, vezetéknevét nem is ismerjük. Azt viszont tudjuk, hogy azon a nyáron teherbe esett a festőtől, Picasso nyomására azonban elvetette a magzatot. Madeleine, pontosabban az őt ábrázoló festmények feltűnnek Picasso 1904-es, úgynevezett kék korszakában. A hölgy 1968-ban, amikor előkerült egy őt ábrázoló Picasso-opusz, ezt mondta: „Képzeljenek el engem egy 64 éves gyermekkel...”
3. Fernande Olivier. Picasso első nagy szerelme, akivel 1904 őszén jött össze a montmartre-i műterme közelében. Viharos kapcsolatuk hét évig tartott. Erre az időre esett Picasso kubista korszaka, Fernande-ot számos képén megörökítette. Húsz évvel azt követően, hogy 1911-ben szakítottak, Fernande megjelentetett egy könyvet, amelyben számos, Picassóra nézve kompromittáló részlet szerepelt. Ezek után a festő egy nagyobb összeget fizetett a nőnek azért, hogy ne jelentesse meg a könyv folytatását.
4. Eva Gouel. A festő 1911-ben szeretett bele, amikor még Fernande-dal élt. (A továbbiakban is jelentős mértékben átfedik egymást Picasso hölgykapcsolatai...) Eva iránti szerelmét a Nő gitárral „Ma Jolie” című kubista festményével deklarálta. Eva 1915-ben tuberkulózisban meghalt.                  
5. Gabrielle (Gaby) Depeyre Lespinasse. Gaby egy párizsi kabaréban énekelt és táncolt, Picassónak barátja, André Salmon mutatta be 1915-ben – amikor még tartott kapcsolata Evával. A románc Gabyval mindvégig titokban maradt, jóllehet utóbb kiderült, Picasso meg is kérte a táncosnő kezét, aki azonban kikosarazta. A liezonra csak Picasso halála előtt röviddel, 1972-ben derült fény.
6. Paquerette (Emilienne Geslot). A lány húszéves volt, Picasso 35, amikor egymásba szerettek. Kapcsolatuk fél évig tartott, 1916 nyarán és őszén. A lány feltűnik Gertrude Stein memoárjában, így: „Picasso, amikor meglátogatott engem, mindig magával hozta Pâquerette-et, ezt a gyönyörű lányt”.
7. Irene Lagut. Picasso 1916-ban őrülten beleszeretett a lányba, aki amúgy egy orosz nagyherceg kitartottja volt. A festőt nem zavarta, hogy közben javában tartott a Paquerette-liezon... Picasso és barátja, Apollinaire, a költő megszöktette Irène-t a nagyhercegtől, egy Párizs melletti villába vitte, ahonnan a lány visszaszökött a nagyherceghez, ám egy héttel később mégis visszatért Picassóékhoz. 1916 végén elhatározták, hogy összeházasodnak, de a hölgy az utolsó pillanatban kihátrált a kapcsolatból. Hét évvel később, 1923-ban még egyszer összejöttek, ekkor festette Picasso kettejükről a The Lovers (Szerelmesek) című képét, neoklasszicista stílusban:                                                                                                                                      
8. Olga Hohlova. Picasso első felesége, orosz balett-táncosnő. Picasso jelmezeket és ruhákat tervezett az orosz balett-társulatnak, amit Olga nyomban elhagyott, amikor egymásba szerettek. Olga 26, Picasso 36 éves volt ekkor, 1918. július 12-én össze is házasodtak. Bár házasságuk tíz évig tartott, a kapcsolat tönkrement azok után, hogy gyermekük, Paulo megszületett 1921. február 4-én. (Paulo 54 évesen, 1975-ben májrákban elhunyt.)
9. Sara Murphy. Sara és férje, Gerald Murphy gazdag amerikaiak voltak Párizsban. Sara jó barátságban volt Picassóval, többször is modellt állt neki, és olykor-olykor le is feküdtek egymással...
10. Marie-Therèse Walter. A 17 éves Marie Thérèse 1927-ben találkozott a 46 éves Picassóval, aki akkor még bőven Olgával élt együtt. De ez nem akadályozta meg a lányt abban, hogy a festő múzsája és első lánya, Maya édesanyja legyen. Kapcsolatuk 1936-ban ért véget, amikor Picasso találkozott Dora Maarral, a horvát fotográfussal, akinek az igazi neve Henriette Theodora Markovitch volt. Marie-Thérèse 1977-ben, négy évvel Picasso halála után felakasztotta magát.
11. Dora Maar. A sokoldalú hölgy festő és költő is volt amellett, hogy fotografált. 1935-ben, 28 évesen találkozott az akkor 54 éves Picassóval. Gyakorlatilag végigkísérte és inspirálta a művész leghíresebb festménye, a Guernica elkészültét 1937-ig. Picasso komiszul bánt a nővel, lényegében versenyeztette Marie-Thérèse-zel. Dora 1943-ban idegösszeomlást kapott, ekkor Picasso faképnél hagyta, de előbb még megfestette róla a Weeping Woman (Zokogó nő) című híres kubista képét:           
12. Francoise Gilot. A 22 éves diáklány 1943-ban találkozott az akkor 62 éves Picassóval. Akkor még mindig tartott a festő házassága Olgával, ezért nem tudtak megesküdni, egy darabig titokban tartották kapcsolatukat, de aztán a lány beköltözött Picasso villájába, majd két gyermeket szült neki, Claude-ot és Palomát. 
13. Jacqueline Roque. A férjezett nő 26 éves volt, amikor 1953-ban találkozott a 72 éves festővel. 1961-ben tudtak összeházasodni, amikor Jacqueline végre el tudott válni a férjétől. Jacqueline Picasso legnagyobb hatású múzsája volt, egy évben akár 70 portrét is festett róla, 17 éven át szolgálta inspiráló modellként a művészt. Amikor Picasso 1973. április 8-án elhunyt, Jacqueline megakadályozta a festő gyermekeit, Claude-ot és Palomát abban, hogy elmenjenek apjuk temetésére. Picasso ugyanis az anyjuk, Francoise emlékiratai miatt mindhármukat kitagadta a vagyonból. Később azonban peres úton hozzájutottak jussukhoz. Megemlítendő, hogy Picasso unokája, a 24 éves Pablito (az Olgától származó Paulo fia) sósavat ivott, és meghalt. Az öngyilkosság oka az volt, hogy Jacqueline neki sem engedte meg, hogy részt vegyen nagyapja temetésén... 1986-ban Jacqueline-t is utolérte a végzet, öngyilkos lett abban a dél-franciaországi kastélyban, ahol Picassóval élt. 

Nagyjából így néz ki Picasso viharos kapcsolata a női nemmel, anélkül hogy a több mint száz alkalmi szeretőjét felsoroltuk volna. Nem is tudnánk, hiszen jobbára nem is ismerjük őket. Az olvasóra bízzuk annak eldöntését, ki hogyan értékeli ezt az életművet. És most nem a műalkotásokra, hanem az emberi kapcsolatokra utalunk.

• Ha az ikonikus Robert Capa-fotót nézzük, arra a következtetésre jutunk, hogy Picasso a tenyerén hordozta szeretőit és feleségeit?
• Ha viszont szakadatlan és leküzdhetetlen gigantikus libidóját, a féktelen vadászszenvedélyét látjuk, akkor azt kell hinnünk, hogy a nőket csupán szexuális vágya tárgyainak tekintette?

Vagy múzsáknak, inspiráló közegnek. És ebből a szempontból ezek a hölgyek elengedhetetlen katalizátorai voltak a világtörténelem egyik legnagyobb művészének. Mert az aligha vitatható megállapítás: ha kivesszük a nőket Picasso életéből, az életműből nem marad semmi.

(Borítókép: Pablo Picasso 1966-ban. Fotó: Tony Vaccaro / Getty Images)