Kiss Tibor, a Quimby frontembere a SopronFesten mutatta be új tárlatát. Ehhez kapcsolódóan beszélgetett vele Till Attila életútról, múltról és jelenről. A podcastműsorban szó esik arról, milyen pedagóguscsaládban felnőni, miért döntött Kiss Tibi a zene mellett a képzőművészet helyett, milyen hatással van az ember környezetére a függősége, és mikor döntött úgy, hogy kigyógyul ebből.
Április végén, egészen pontosan 28-án kezdődik a SopronFest, a nyugati határ legújabb fesztiválja. Az összművészeti urbán rendezvénysorozat egyszerre mozgatja meg a művészet zenei, irodalmi, színházi és képzőművészeti oldalát. Utóbbi – mint a fesztivál bemelegítő programjainak egyik ékköve – igazán különleges kiállítással startolt el 2023. április 22-én.
A Quimby zenekar a frontembere, Kiss Tibi kiállításának megnyitójára érkezett Sopronba, ahol egy apró trükkel rögvest egy podcastbeszélgetésben találta magát. Kérdezőpartnere nem más volt, mint Till Attila. Az énekes szinte teljes életútját felelevenítették a gyermekkortól napjainkig – az „utazás” szép és kevésbé szép emlékeivel együtt.
Kiss Tibi egész életében a képző- és a zeneművészet között mozgott félúton. Némileg mindig is kívülállóként tekintett magára:
Azáltal, hogy ennyiféle dologban vagyok, csomószor azt érzem, hogy képzőművésznek nem vagyok elég képzőművész, zenésznek se vagyok elég. Valahol pont a periférián. Nem vagyok naprakész, nem jártam annyit kiállításokra, nem mozgok kortárs festők között, hanem inkább zenészek között, de azokhoz meg túlságosan képzőművész vagyok. Kicsit ilyen senki földjén érzem magam.
Az énekes a szakmai kérdéseken túl életének nagy kihívásairól is mesél a beszélgetésben. Úgy fogalmaz: „Ha válságból vagy mély helyzetből jössz ki, a te válladat sem veregetik meg. Ha egy hegyre mész fel magasra, akkor azt mondják, hogy »ez igen«. De ha mélyről, gödörből jössz fel, és még fenn sem vagy a felszínen, akkor nem mondják azt... Teljesen mindegy, hogy te objektíven, kívülről nézve a világ legcsodálatosabb életét éled, attól függetlenül még kiugorhatsz a tizedikről.”
A Quimby frontembere hosszú utat tett meg, hogy kilábaljon függőségeiből. A kihívás minden vetületét elmeséli: az efféle „betegség” saját magára gyakorolt hatásától a közvetlen környezetére és gyermekeire nehezedő nyomásig.
Till Attilával arról is beszélnek, hogy bár fontos lenne, hogy ilyen témákról minél több ember előtt beszéljen az, aki mindezt átélte, ám a külvilág, az emberek és még a médiumok is sokszor csupán a legkeményebb pontokra helyezik a reflektorfényt, és ez nem segíti megérteni a történet egészét.
A hosszas beszélgetésben szóba kerül az is, hogy:
(Borítókép: Kiss Tibi. Fotó: Szollár Zsófi / Index)