Őszintén megvallva soha nem lelkesedtem annyira Dzsúdló zenéjéért, de mindig is kíváncsi voltam arra, mit szeretnek ennyire a fiatal srácban. Nem is lett volna jobb alkalom élőben megnézni Juhász Marcit, mint a Parkban. A koncerthelyszín legmenőbb sold outját produkálta, amikor januárban körülbelül két nap alatt teljesen megtöltötte azt. Be kell ismernem, a fiú tényleg nagyon tud valamit. Egyrészt elképesztően jó kiállással létezik a színpadon, másrészt sokkal jobban szólnak a dalai élőben, ami nem túl gyakori.

A mostani, májusi estét a furcsa stílusú Kolibri indította. Koncertje alatt kicsit megijedtem, hiszen a hangosítás kegyetlen rossz volt, legalábbis ott, ahol én álltam. Alapjáratban nem lenne rossz a srác zenéje, de sajnos az összevissza szóló gitárok és a rosszul kevert ének eléggé elvágta a bulit. Kolibri amúgy szintén benne van a hiphopzenei kör krémjében, többször dolgozott Hundred Sins producerrel, szerepelt Co Lee albumán is, és legutóbb Lil Frakk-kal, ajsa lunával és kristoaffal hozott ki új dalt.

Telt ház, igen, ez tízezer ember

Éneke érdekesen ötvözi az elektronikus, mégis gitárcentrikus zenét a szinte népzenei, alteres énekdallamokkal. Kár, hogy most ennyire rossz hangosítással szólt.

Ezek után aggódtam, hogy Dzsúdlót is utoléri a hangosítás démona, de szerencsére minden elemi erővel száguldott. Az énekes olyan profi show-t hozott, hogy azt rengeteg külföldi előadó is megirigyelné. Ehhez hozzátartozik, hogy a srác mellett kiváló zenészek muzsikálnak, és ez rengeteget emel a színvonalon.

A koncert egyből egy nagyágyúval, a Ha eddig nem kellettem című dallal indult. A nóta a személyes kriptonitom, mert a rossz prozódia kiégett a refrénben, mégis, így élőben, több ezer emberrel együtt már nem idegesített annyira. Utána olyan slágerek jöttek, mint a Reggel, az Ennyi és a Virágok. Utóbbit eddig is kedveltem, de mostantól csak élőben szeretném hallani. Még szerencse, hogy az énekes 2022-es Live Session albumán ez a dal is szerepel.

Az biztos, hogy a közönségnek elképesztő hangereje volt. Ez már a koncert elején is érződött, de a Spanom alatt érkezett el a pillanat, hogy azt gondoltam:

Ez a nagyon friss Rosszlány alatt pedig csak fokozódott, aztán a 21 című dal alatt Young Majré is megérkezett, onnantól kezdve pedig már végig elképesztő volt a hangulat. A Sprint gitárszólójáért hatalmas köszönet Tembónak, aki nemcsak játszik Dzsúdlóval, de a zeneszerzésben is mellette van.

Krúbi és Azahriah

A melankolikus Ha meghalok című nótát a Bálnák követte, amiben Dzsúdló bevetette az atombombát: Krúbi érkezett a Budapest Park színpadára. Ennél hangosabban csak akkor sikítottak a lányok, mikor a Várnék alatt Azahriah is előkerült a francia tehénpásztor cosplayében. Mindkét közreműködő rengeteget adott a buli hangulatához.

Dzsúdlóval nagy problémám, hogy viszonylag kevés bulis, pörgős zenét ír, de a koncerten a lassabb, nyugisabb dalok is megteltek élettel. Az Állat eredetileg Berta’Lami közreműködésével jelent meg, a koncerten viszont az egyik vokalista lány, Varga Zsófi lépett főszerepbe. A show az énekes legbulisabb dalával, a Lej című nótával zárult.

Több ilyen zene kellene Dzsúdlónak, hogy megtörje kicsit a „puhafiú”-alkotások monotonitását.

Az énekes a koncert második felében kezdett igazán megérkezni, már el tudta engedni a telt házas Budapest Parkkal járó szorongást. Látvány szempontjából is nagyon rendben volt a buli, a Rammsteinnel vetekedő pirotechnika és a különleges színpadkép növelte a koncert élvezetét.

Azt azért nem mondom, hogy mostantól Dzsúdló lesz a kedvenc énekesem, de végre megértettem, miért imádják ennyien. Tehetséges, kiválóan énekel élőben, jó zenészeket választott maga mellé, és nem marad meg a magyar középszerűségnél.  

(Borítókép: Németh Kata / Index)