A forgatókönyvírók sztrájkja Hollywoodban más művészeti ágakat is inspirált. Ezúttal a dalszerzők is azon gondolkodnak, miként kezdhetnének hasonló volumenű megmozdulásba, tekintve, hogy az ő helyzetük talán még rosszabb is, mint filmes kollégáiké.
Ahogy arról korábban már írtunk, 2023. május 2-án nagy horderejű sztrájkba kezdtek Hollywood forgatókönyvírói, mivel érdekképviseletük nem tudott egyezségre jutni a filmstúdiók vezetőivel. Ehhez hasonlóra volt már példa a történelemben, így mindenki tudja, hogy egy ilyen akció dollármilliárdos kiesést eredményez az ágazatban. Jelenleg olyan sorozatok munkálatai csúsznak emiatt, mint például a Stranger Things.
Most a dalszerzők is hasonló lépésen gondolkodnak, igaz, esetükben a helyzet némiképp problémásabb: a forgatókönyvíróknak van egységes, hivatalos érdekképviseletük, a zenei ágazatban azonban Amerikában eddig jobbára csak szakemberek közti összefogásról, önszerveződő mozgalmakról lehetett beszélni.
A WGA-írók közül sokan évek óta a barátaim. Szerintem az, amit csinálnak, csodálatos és inspiráló, s hogy őszinte legyek, irigy vagyok
– mesélte a Rolling Stone magazinnak Justin Tranter, aki olyan előadóknak írt már dalokat, mint a Fall Out Boy, Justin Bieber vagy Selena Gomez.
A magazinnak több dalszerző is mesélt azokról a nehézségekről, amelyekkel az utóbbi években meg kellett küzdeniük. Elmondásuk szerint amióta a zenei piac jelentős része átállt a streamingalapú terjesztésre, a bevételeik még az eddigiekhez képest is megfogyatkoztak. Míg a cégvezetők tetemes összegeket kapnak egy-egy produkció után, addig a fix, alacsony díjazású szerzők arra kényszerülnek, hogy másodállást vállaljanak,
mert hivatásukért nem kapnak annyi pénzt, amiből képesek fenntartani magukat.
A Rolling Stone újságírója arra is rávilágít, hogy amíg a forgatókönyvíróknak az iparág hajnala óta van szakszervezetük, a dalszerzőknek nincs ilyen hátterük. Ronald Reagan elnöksége alatt a Nemzeti Munkaügyi Kapcsolatok Tanácsa hozott egy rendeletet, miszerint a dalszerzők független vállalkozóknak minősülnek, ezért számukra jóval komplikáltabb a központi, együttes fellépés.
A dalszerzők nem tudnak szakszervezetet alapítani, és szakszervezet nélkül az egyetlen járható út az, ha a világ összes dalszerzőjével megállapodunk abban, hogy nem dolgozunk. Minden héten találkozom olyan új, izgalmas dalszerzőkkel, akik milliárdos streamingforgalmat generálnak, közben mégis Ubert kell vezetniük, vagy fenn vannak az OnlyFansen, mert nem tudják fizetni a lakbérüket
– meséli Tranter.
James „Jhart” Abrahart, aki olyan előadók dalait szerezte korábban, mint Kygo, Camilla Cabello vagy a OneRepublic, szintén az összefogásban látja a szakma egyedüli jövőjét:
Sokszor egymás ellen uszítanak minket, vagy bábként kezelnek a hatalmon lévők, hogy ne kerüljünk abba a helyzetbe, mint a forgatókönyvírók, ahol valóban összefoghatunk, követelhetünk valamit, és sztrájkba kezdhetünk.
Michelle Lewis, a Songwriters of North America csoport vezetője szerint bár a múltban sikerült aratniuk néhány kisebb győzelmet, amíg nem képesek erőteljesebb hangot megütni az iparág többi résztvevője mellett, addig nagy változásokat nem tudnak elérni. Szerinte a forgatókönyvírók mostani sztrájkja keserédes emlékeztető arról, hogy mi vár a dalszerzőkre a jövőben, ami ahhoz kell, hogy eredményeket csikarjanak ki:
A streamingalapú gazdaságban a reformok tekintetében csapódik le az egész. Ami ma a leginkább elkeserítő, az a szembeszökő felismerés, hogy valójában mennyi is a valós hatalmunk. Tulajdonképpen semmi hatalmunk sincs.
Lewis arról is mesél, hogy a szerzőknek rengeteg munkát nem fizetnek ki rendesen, legyen szó a stúdióban eltöltött időről, amikor az előadókkal dolgoznak, vagy a végső keverések utáni százalékos megoszlásról, amiből ők sokszor nem kapnak.
Nem akarok azért meghalni, mert dalszerzőként nem vagyok jogosult egészségügyi ellátásra. Nagyon igazságtalan, hogy mindenki az előadói jogszervezeteknél, a kiadóknál vagy a lemezcégeknél jogosult ellátásra, a dalszerzők számára ez mégsem alapvető
– meséli a Songwriters of Noth America vezetője a Rolling Stone-nak.
Bár a múltban többször megpróbáltak már kisebb csoportok változást elérni, a valódi, széles körben egyesült front hiányában nagy sikereket senki sem könyvelhetett el. Hogy hol van az a pont, amikor a dalszerzők csalódottsága dühbe fordul, és nagy volumenben szállnak szembe a kiadókkal, jelenleg még kérdéses. Annyi bizonyos, hogy a forgatókönyvírók sztrájkja intő jel a lemezcégek számára, hogy amennyiben a jelentős dalszerzők megtagadják a munkát, az fájó anyagi veszteségként csapódhat le náluk is.
(Borítókép: A Universal Music Group székháza Santa Monicában 2021. június 4-én. Fotó: Bing Guan / Bloomberg / Getty Images)