Mint azt korábban megírtuk, újabb öt évre Barnák László jelenlegi főigazgatót választotta egyhangú döntéssel a Szegedi Nemzeti Színház vezetőjévé a város közgyűlése. Szintén valamennyi képviselő támogatta, hogy a Szegedi Szimfonikus Zenekart 2028-ig Gyüdi Sándor irányítsa.

Barnák László az Indexnek elmondta, hogy a döntésnek azért is örült, mert időközben a következő évad terveit elő kellett készítenie: címeket, szerzőket lekötni, rendezőkkel és a társulattal tárgyalni. Ezért is öröm számára, hogy minden fórum egyöntetűen támogatta a pályázatát.

A végső győztes kihirdetése előtt néhány nappal azonban nem várt fordulat kavarta föl az állóvizet. Az egyik pályázó, Peller Károly az önkormányzat kulturális bizottságának ülésén visszavonta a pályázatát. Így tiltakozott az ellen, hogy szerinte a színház vezetőjének személyéről már korábban döntöttek a városházán. Úgy véli, hogy a pályáztatási folyamat sok szempontból méltatlan és etikátlan volt, ennek további részletezését azonban nem érezte fontosnak és előremutatónak. 

Barnák László az Indexnek reagált az elhangzottakra. Mint fogalmazott, két dolog jut eszébe. Egyrészt sajnálja, hogy bizonyos aspiránsok a médiafelületeken közzétett ócsárlással, másokra mutogatással próbálják kimosni magukat abból a helyzetből, hogy az elégtelen pályázatukat a bizottság nem támogatta.

Ha én kerültem volna olyan helyzetbe, hogy a szakmai bizottság nulla szavazatot ad, amellyel gyakorlatilag nem javasolja folytatásra a pályázatomat, akkor sokkal elegánsabb lett volna azt mondani, hogy vagy végigcsinálom, mint a másik pályázó, Tóth Péter, vagy kiszállok. De biztos nem kezdtem volna el másokra mutogatni. A megszólalása a társulattal való ötéves közös munkát is beárnyékolja, miközben az állításnak semmi alapja nincs

– tette hozzá Barnák. A város vezetése a szakmai bizottság döntése alapján jelezte, hogy azt támogatja, aki addig eredményesen vezette az intézményt, ez jogilag megállja a helyét. A végső szót úgyis a közgyűlés mondja ki, pártállástól függetlenül – jegyezte meg.

A pályázatomat egyébként a szakmai és a kulturális bizottság is egyöntetűen támogatta. Mindig pártállástól függetlenül dolgoztam, és a jövőben is így kívánom vezetni a színházat. Peller Károly megnyilvánulása ebből a szempontból is kontraproduktív, és csak őt minősíti.

Ötfős művészeti tanács

Barnák egy ötfős művészeti tanácsot szeretne felállítani. A művészeti koncepciót korábban a tagozatvezetők tárgyalták, vitatták meg. Azt mondta, az országban több olyan színház van, amelyekben sikeresen működik az, ha többféle alkotó tudja összedugni a fejét, és meghatározni, hogy a társulat számára mi lehet az ideális út.

A kiválasztott szakemberek nagy tapasztalattal, tehetséggel, elhivatottsággal, pedagógiai érzékkel rendelkeznek, és az ország több színházában dolgoztak már. Barnák úgy véli, a feladatmegosztás és a művészekkel való közös munka is hatékonyabban fog működni, mint eddig.

Arra a kérdésre, hogy a művészeti tanács tagjai mennyire tudnak majd aktívan részt venni a színház munkájában, azt felelte: 

Annyira, amennyire aktívnak kell lenniük. A pandémia időszaka is megmutatta azt, hogy színházat home office-ban nem lehet csinálni. Az egyeztetések, tárgyalások, koncepciómegbeszélések és tervelfogadások zöme mégis úgy zajlott le, hogy az adott tervező vagy esetleg rendező a monitor túloldalán volt, nem a helyszínen

– mondta Barnák László, aki arról is beszélt, hogy idén két operabemutatóval készülnek Szegeden, ami szerinte egyedülálló a vidéki operajátszás terén.

Hogy miért kell ennyi operabemutató, arra azt felelte: már a pályázatában jelezte, hogy a nagy költségvetésű műfajokat, mint az operát a finanszírozás tükrében érdemes átgondolni, oly módon, hogy a Dóm téren vagy a Szegedi Szabadtéri Játékokon egyáltalán érdemes-e elővenni.

„A sajtóban már megjelentek visszajelzések és petíciók is elindultak. Gyertyagyújtás volt azért, hogy az opera ne tűnjön el a Dóm térről. De a szándékot nem értették, mert a mondataimat hamisan ragadták ki és forgatták bele a petícióba. Az operajátszásnak évtizedekre visszanyúló hagyománya van Szegeden, de az más kérdés, hogy a közönség érdeklődése erősen megkopott, lanyhult az elmúlt évtizedben” – mondta, hangsúlyozva, hogy a műfajt továbbra is fenn kívánják tartani, hisz nemzeti státuszú színházként komolyan veszik a feladatot.

Ha ezt meglépnénk, azzal olyan lejtőn indulnánk el, amely az opera műfajának eltűnését eredményezné. Ebben nemcsak a Magyar Állami Operaháznak van felelőssége, hanem a kultúrafinanszírozást kezelő minisztériumnak is, ahonnan egyébként a mai napig nincsen információ arra vonatkozóan, hogy mikor írják alá a színház közös működtetési megállapodását, ami 2022. december 31-én lejárt.

Hozzátette: még azt sem látják, hogy a kultúrafinanszírozásban milyen átalakuló modellek vannak, viszont ismét kaptak egy statisztikára vonatkozó kérést, hogy 2010-ig visszamenőlegesen információkat szolgáltassanak. Ebben az opera-előadások is benne lesznek, meg az is, hogy ők ezt a műfajt is komolyan veszik.

Az egész ágazatot veszély fenyegeti

Az igazgató szerint arra is megoldást kell találni, hogy megtartsák a műhelyekben dolgozó munkatársakat, miközben a színházi fizetések köztudottan messze nem piacképesek. Úgy véli, ez ügyben jó lépés volt a kormány részéről, amikor két évvel ezelőtt a kulturális szektor 20 százalékos bérinjekciót kapott. Egyrészt széles területet fedett le, másrészt nagy költségvetésű tétel volt.

„Sajnos az energetikai veszélyhelyzet és az infláció azóta elmosta ezt a 20 százalékot. Az intézményeknek egyre alacsonyabb a finanszírozása, a fenntartók, az önkormányzatok szintén küszködnek, mert az állami költségvetés hiányát nem tudják pótolni. A színházak pedig rentábilisan nem tudnak olyan bevételeket generálni, amelyekből eltarthatják magukat és fizetéseket tudnak emelni.

Tehát nehéz ügy az, hogy miképpen tartsuk meg azokat a kollégákat, akik az életüket a színháznak szentelték úgy, hogy akár hétvégén és esténként is dolgoznak. Jelen helyzetben fiatal színészt találnék egyik napról a másikra, de megfelelő szintű világosítót, hangosítót vagy egyéb más technikai szakembert nehezebben, nincs elég a szektorban. Ez a veszély az egész ágazatot fenyegeti, nem csak a mi színházunkat.

A rezsiválság miatt 2023. január elsejétől március 3-ig zárva volt a Szegedi Nemzeti Színház. Kérdésként felmerült, hogy mennyit tudtak spórolni úgy, hogy közben bevételük sem volt ez idő alatt.

A bezárt színházak nem tudnak bevételt generálni, ez már eleve bevételkiesés, így gyakorlatilag a megemelt gáz- és áramfogyasztást kellett megspórolni. Eközben az embereknek feladatot kellett adni, ami megtörtént, hiszen a színészek, a tánc- és az énekkar is próbált. Mindezzel együtt körülbelül 90 milliót spóroltunk.

Barnák László öt év múlva azzal lenne elégedett, ha a produkciókat ugyanúgy telt ház előtt tudnának játszani, mint most. Reméli, hogy akkor már a színház munkatársait is jobban meg tudják majd fizetni.

(Borítókép: Barnák László. Fotó: Szabó Luca / Szegedi Nemzeti Színház)