Nina Powell megírta azt a könyvet, ami – ha más nem – a „férfigyűlölő feministák” szemében biztosan szálka lehet. Itthon a Jaffa Kiadó gondozásában megjelent Mit akar a férfi? könnyed hangvételű, néhol túl lazán megírt, mégis tudományos alapon nyugvó kötet, amelynek fő üzenete, hogy a férfiak démonizálása előnytelen a nők számára is.
Korunk – az elfogadás ellenére – polarizált társadalmában és a genderelmélettel átitatott világában szinte elképzelhetetlen, hogy egy nő olyan könyvet adjon ki, amelyben nemhogy felszólal a férfiak ártatlansága mellett, de teljes mellszélességgel támogatja őket – sokszor a nőkkel szemben is.
Nina Power végzettségét tekintve filozófus. Van ideje gondolkodni. Gondolkodik is. Szerinte a férfiakat minden irányból támadás éri, hiszen a nyugati társadalom eltörölte a patriarchátus pozitív értelmezését, vagyis „a védelmező apát, a felelős férfit, a gondoskodást és együttérzést tanúsító atyai magatartást”.
Power a Mit akar a férfi? című könyvében azonban reménykedve jelenti ki, hogy az utóbbi idők keserűsége után a férfiak és nők végre megbékélhetnek egymással, és újra (?) harmóniában élhetnek együtt – vagy külön. Mindegy is, milyen feltételek mellett, a lényeg, hogy a férfiakat igen is el kell fogadni úgy, ahogy vannak. Persze csak észszerű kereteken belül…
A könyv természetesen tudományos alapon nyugszik, legalábbis ez lenne a célja, hangvételét tekintve azonban sokszor egy női magazin hasábjait idézi. Az, hogy a szerző hétköznapi példákkal, popkulturális elemekkel egészíti ki a szöveget, sokat dob a kötet közérthetőségén, ugyanakkor helyenként komolytalanná, nyávogóssá teszi. Annak ellenére, hogy Power nem babusgatja a nőket, hajlamos a panaszkodásra – mind a nőket, mind a férfiakat előszeretettel kritizálja, néhol azonban zavaróan személyes hatású, amit és ahogy ír. Az olvasó könnyen érezheti úgy, hogy egy frusztrált barátnője eszmefuttatását kénytelen végigülni.
Az író támogatja a hagyományos, már-már konzervatív értékrendszerhez és erényekhez való visszatérést, a becsület, a hűség és a bátorság hangsúlyozását a férfiaknál. Szívfájdalma, amikor a férfiakban a „nemi kiváltság” miatt bűntudatot keltenek, hiszen vallja, a fiúknak és férfiaknak igenis hagyni kell, hogy jók legyenek, és jobb emberré, jobb társsá váljanak.
Ezek jogos felvetések is lehetnek, de máig nem tudjuk pontosan, mennyire komoly a férfiak démonizálása. Kizárt, hogy teljesen eltűnt belőlük az együttérzés és az erényesség, kizárt, hogy nem engedik a nők őket jónak lenni, hogy a nők direkt a rosszat látják bennük. Ugyanakkor egyre inkább elszaporodtak a lekezelő, általánosító, gyakran sértő és alaptalan kommentek a férfiakkal szemben, amely megjegyzések zöme a nők szájából hangzik el.
Az eltörléskultúra fénykorában mindenki szabadon alkothat véleményt – ennek eredménye ez a kötet is –, a vészjósló felvetések egy cikk erejéig fenntartják a figyelmet, kérdés azonban, hogy egy kötetnyi gondolatsor publikálására valóban szükség van-e.
Power természetesen belátja, hogy a férfiak szerepe és mentalitása jelentősen változott az idők során. Részletesen kitér a XXI. századi férfiképre; az online trendek terjedésével soha nem látott szintre emelkedett a maszkulinitás fogalma. A szerző szót ejt a férfiak körében népszerű életmód-tanácsadókról és gurukról, akiknek a konzervativizmusa rengeteg fiatal férfinak nyújtott iránymutatást, de megemlíti a szélsőséges férfi érdekvédelmi csoportokat is.
Power szeretné, ha mindenki megpróbálná megérteni ezeket a közösségeket ahelyett, hogy csípőből elutasítók lennénk velük. Kiemeli a kortárs problémákat is, például a „ne verd ki” mozgalmat, amely a maszturbációtól és pornográfiától igyekszik eltántorítani a férfiakat. A mozgalom egyébként a kapitalizmussal szemben tanúsított ellenállás egyik formájának tudható be.
Az elmúlt években az identitáspolitikai diskurzusoktól volt hangos a média, így furcsa, de talán még az is kijelenthető, hogy üdítő olyan írót olvasni, aki összefogásra, és nem széthúzásra buzdít, még ha kicsit sajátos módszerekkel is. Power csípős megjegyzéseket tesz (pontosabban utal) azokra a kortárs feministákra, akik megpróbálnak ellenszenvet kelteni a férfiakkal szemben, és egymás ellen hergelni a nemeket.
A szerző szembemegy a jóérzésű liberalizmussal, és észszerűnek tűnő igét hirdet: a férfiakkal szembeni együttérzése közhelyesnek, esetleg törtetőnek, netán álságosnak tűnhet, mindenesetre vitathatatlan, hogy a legtöbb olvasót képes megmozgatni és gondolkodásra, esetleg cselekvésre ösztönözni.
(Borítókép: Karip Tímea / Index)