Elég volt a hajnali, csúszós út, az előző esti baráti bulizás és a be nem kapcsolt biztonsági öv ahhoz, hogy derékba törjön egy még sok csúcsot tartogató művészi pálya. Bubik István 46 éves volt, amikor egy szolnoki színházi bemutatót követően bogárhátú Volkswagenjével áttért az út másik oldalára, és összeütközött a szembe jövő Ford Focusszal Ceglédbercel határában. A Jászai Mari-díjas érdemes művész 1958. május 19-én született: még ma is csak 65 éves lenne. Születésnapi kvízzel emlékezünk rá.
Bubik István messze megelőzte a korát, mert már akkor – az 1990-es években – elment raktárosnak Londonba, hogy átgondolja az életét, amikor még nem volt divat szakmai szünetet tartani. Igaz, ő egyébként is formabontó életet élt, nem fért a szűkre szabott keretekbe.
Ez a tűz éltette akkor is, amikor a színpadon volt, játszott vagy zenélt, és akkor is, amikor – a rendszerváltás idején – gyújtó hangulatú beszédet mondott. Az 1980-as években aktív részese volt az ellenzéki mozgalmaknak: 1988. június 27-én az erdélyi falurombolások és Nicolae Ceausescu diktatórikus politikája ellen szólalt fel a Hősök terén tartott tüntetésen.
Színészként őstehetségnek mondták, a főiskola után a Nemzeti Színházban sorra kapta a nagy szerepeket: eljátszotta Moliére Tartuffe-jét, Shakespeare II. Richárdját, ő volt a címszereplő a Bánk bánban, Csongor a Csongor és Tündében, Jézus a Jézus Krisztus Szupersztárban, Mercutio a Rómeó és Júliában, Ádám Az ember tragédiájában és István az István, a királyban.
Minden szerepében érzelmekkel teli, erőteljes alakítást nyújtott.
Egyik legemlékezetesebb alakítása Sütő András Advent a Hargitán című darabjának főszerepe volt, ahol Sinkovits Imrével és Kubik Annával játszott. A darabot a Nemzeti Színház mutatta be 1986. január 2-án Sík Ferenc rendezésében, aminek az aktuális politikai helyzet adott különös jelentőséget.
A moziból is ismerhetjük, Szabó István A napfény íze című filmből, de Bubik alakította 2002-ben a Dér András által rendezett A kanyaron túl című filmdráma főszerepét is. Az 1980-as években játszott a Nyolc évszak című televíziós sorozatban. A szinkronszerepeiben máig hallhatjuk: a Rocky és a Cobra című filmekben ő volt Sylvester Stallone magyar hangja, és az ő jellegzetes orgánumán szólalt meg a Forrest Gumpban Tom Hanks is. A Négybalkezes című filmben pedig ő volt Gérard Depardieu hazai tolmácsolója.
2004. november 27-én egy premierre érkezett Szolnokra. Az előadás után a barátokkal beszélgettek, iszogattak, majd Bubik visszatért a Tisza Szállóba, de a szobájába már nem ment föl, a recepciótól visszafordult és beült az autójába. Hogy hajnalra még nem józanodott ki, hogy csúszós volt az út, hogy az autó is öreg volt már, ráadásul nyári gumikkal futott és Bubik István biztonsági öve sem volt bekapcsolva, ez ma már talán nem is lényeges. Az biztos, hogy mindez felelőtlenség volt a részéről, amivel mások életét is veszélyeztette. Halálával nagy fájdalmat okozott a családjának, és egy ország döbbent meg a hír hallatán.
Lett bennem egy szerkezeti sérülés Pista halálával. Megroggyantam, és nem tudom, hogy lesz ez kijavítva. Negyvenhat éves volt, ez a kirobbanó férfikor. Nem szabadott volna, hogy a Jóisten elvegye őt
– mondta Cserhalmi György a Veszprémi Naplónak adott interjúban Bubik István tragikus halála után.
Művésztársai a színész emlékére létrehozták a Bubik István-díjat, a kuratórium elnöke Kubik Anna. Az elismerést évente ítélik oda egy 35 évesnél fiatalabb színésznek vagy rendezőnek. Bubik István születésnapján most ön is tesztelheti, mennyit tud az életéről és a művészetéről.
(Borítókép: Bubik István, Arthur Miller: Pillantás a hídról című kétrészes drámájában a Pécsi Nemzeti Színházban 2000. november 22-én. Fotó: Kálmándy Ferenc / MTI)