Az Operaház – a főigazgatói pályázat körüli izgalmak közepette is – köszöni, működik, és különleges premierekre is sor kerül a falai között. Legutóbb Mozart Magyarországon ritkán játszott operáját, az Idomeneo, Kréta királya című művet mutatták be Almási-Tóth András szokatlan rendezésében.
Nem lehet megunni a szépen felújított Operaház melegarany színeit, a kényelmes székeket, a tökéletes akusztikát, és nem lehet eléggé értékelni, hogy a magyar szöveget nem csupán a színpad fölött lehet követni, hanem az előttünk lévő szék háttámláján lévő kis monitoron is.
Az is sokat hozzátesz a nézői élményhez, hogy bizonyos előadások előtt Kódfejtő címen kisebb előadást, bevezetőt tartanak az adott műről: Mozart 1781-es, Idomeneo, Kréta királya című operájáról megtudhattuk, hogy ez az úgynevezett Mozart-nagyoperák – Don Giovanni, A varázsfuvola, Szöktetés a szerájból, Figaro házassága – előtti utolsó mű, ami talán kevésbé ismert, de Mozart zsenialitásához méltó opera.
A cselekmény ismertetésén keresztül képet kaphattunk arról, hogy milyen feszültséget érzékelhetünk majd a hazatérő király magán-, illetve közéleti döntése, szerepe között, milyen kommunikációs problémák fordulhatnak elő családon belül – ez mindenkinek ismerős lehet –, amikor nem tudunk, vagy nem merünk beszélni a legfontosabb kérdésekről, illetve hogyan kerül sor végül generációváltásra a trónon.
Megtudhattuk, hogy Mozart ebben az operájában szinte hangeffektként használja a zenekart, a kórusnak pedig, amely a népet jeleníti meg, sokszor olyan rövid és gyakori megszólalásai vannak, hogy rendező legyen a talpán, aki zökkenőmentesen meg tudja oldani a színpadi jelenlétüket. Az opera mindemellett az énektechnikai bravúrokat is az érzelmi vívódások és emberi konfliktusok szolgálatába állítja.
Abból is kaphattunk ízelítőt, hogy a rendezés egy sosem látott, futurisztikus miliőbe repít el minket, ahol az első felvonásban, mint később láttuk, fényreklámok várják a hazatérő királyt, a másodikban pedig a növények kezdenek eluralkodni. Az opera első perceiben már láthattuk is a görögösen kék díszeteken megjelenő fényreklámokat, ami a szereplők se nem modern, se nem klasszikus öltözékével együtt valami időtlen térben jelenítette meg azokat a gondolatokat, amelyek az opera alakjait foglalkoztatják.
Az opera központi dilemmája abból fakad, hogy Neptun tengeristen megkímélte a viharban a trójai háborúból hazatérő krétai király, Idomeneo életét, cserébe viszont azt várja, hogy a király feláldozza neki az első embert, akit a sors az útjába sodor.
Ez azonban nem más, mint a saját fia, Idamante, aki nem érti, miért bánik vele olyan ridegen az apja, hogy még száműzi is az országból. Mivel Idomeneo nem hajlandó az áldozatra, kiváltja az istenek haragját, járványt szabadítva ezzel a népre: Neptun csak akkor csillapodik le, amikor Idomeneo kész lesz arra, hogy betartsa az ígéretét, ám az istenek kiengeszteléséhez át kell adnia a trónt a fiának. Közben szerelmi szál is bonyolódik, amely a kiváló énekesnőknek ad brillírozási lehetőséget, de minden szereplő teljesítménye előtt le a kalappal.
A Magyar Állami Operaház több mint 40 év után mutatta be újra Mozart Idomeneo, Kréta királya című operáját Almási-Tóth András rendezésében, Kocsár Balázs vezényletével. A darab az utóbbi évtizedekben a nemzetközi operajátszás alaprepertoárjának részévé vált, Magyarországon azonban ritkán hallható: a Magyar Állami Operaház mindössze egyszer mutatta be, 1979-ben, Ascher Tamás rendezésében.
A jelenlegi előadásban Ilia, a legyőzött uralkodó lányának szerepét napjaink egyik legfoglalkoztatottabb magyar szopránja, Baráth Emőke formálja meg, míg Idomeneót a szintén jelentős nemzetközi pályafutással rendelkező tenor, Brickner Szabolcs. A további szerepekben Balga Gabriella (Idamante), Ádám Zsuzsanna / Topolánszky Laura (Elektra), Ninh Duc Hoang Long (Arbace) és Rácz István hallható.
Az előadás az Operaházban a 2023. június 30-ig tartó MítoszFeszt része, ahol Alföldi Róbert, Anger Ferenc és Kovalik Balázs rendezései mellett Baráth Emőke és Julija Lezsnyeva önálló koncertjei is várják a látogatókat.
(Borítókép: Nagy Attila / Magyar Állami Operaház)