Mahó Andrea Artisjus- és Jászai Mari-díjas színész és énekesnő erdélyi turnéja keretében ellátogat Dés, Máramarossziget és Nagyenyed településekre. Ennek apropóján kérdeztük a művésznőt arról, hogy az operett műfaját hogyan fogadja a határon túli közönség, és miként látja ennek a fajta zenés színháznak a jövőjét.
Az 1920-as évek orfeumi hangulatát szeretné egy felejthetetlen musical-operett gála keretében eljuttatni a határon túli magyar közönséghez Mahó Andrea színész-énekesnő, akivel minderről írásban készítettünk villáminterjút. A turnén Csengeri Attilával, Simon Panna Bogival és Jenei Gáborral, valamint Kael Norbert zongoraművésszel lép színpadra.
Mindig megható számomra, hogy milyen odafigyeléssel, szeretettel és törődéssel várnak és fogadnak minket
– írta kérdésünkre Mahó Andrea.
Az énekesnő elmesélte, hogy a kulturális értékeken keresztül gyakorta megszűnnek a különbségek. Szerinte a zene közvetlen energiájának és értékteremtő mivoltának hála, határon innen és túl is könnyű kapcsolatot teremteni a közönséggel. Számára a romániai magyar közönség mindig különleges értékkel fog bírni. Úgy érzi, hogy az operett műfaja néha még erőteljesebben is képes kiteljesedni ott:
A közönség ott még igazán hű maradt a zenei tradíciókhoz, és ezért talán picit jobban értékelik ezt a műfajt. Náluk még nem hígult annyira fel a zenei piac, és ez lehetővé teszi, hogy ez az autentikus műfaj megérintse őket. Akkor és ott van a múlt és a jelen, és máris megvan a különleges kötelék.
Kérdésünkre kiemelte, hogy az operett világa még nem kopott ki a magyar kultúrából, és szerinte ha megfelelően állnak hozzá, akkor nem is fog a közeljövőben. Bár azt nem tudja, hogy egy évtized múlva milyen lesz a helyzet, de a műfaj sajátossága, hogy kimondottan erős gyökerekkel bír. Olyan zenei szakemberek alkották, akik értették a darabírás szabályait, és képesek voltak humort csempészni a művekbe.
Szerinte „megfelelően tálalt” formájában, amikor az alapvető színpadi mű könnyed színjátszással, a stílus szabályainak betartásával valósul meg, képes az operett a fiatalokhoz is utat találni. A világ gyors változásai miatt nem tudja a színésznő, hogy vajon meddig maradhat életben az operett, de ő mindaddig örömmel adja ezt át, amíg akadnak nézők, akikben megszületik iránta az igény.
A világ rohamos ütemben változik, és az irányt nem mindig könnyű megjósolni. De addig, amíg igény és kereslet van rá, továbbra is örömmel énekeljük ezeket a műveket a kollégáimmal. Bízom benne, hogy az operettek megőrzik varázsukat és egyedi vonzerejüket, s mindig lesznek olyanok, akiknek a szívéhez közel állnak. Én boldogan továbbadom ezt a különleges és szórakoztató műfajt, ameddig van rá igény
– írta a művésznő.
Az operett és musical világát ötvöző koncertsorozat repertoárja felöleli mindkét műfaj ikonikus darabjait. Mahó Andrea, bár abszolút kedvencet nem tud választani, a My Fair Ladyt és Andrew Lloyd Webber – akivel személyesen is volt szerencséje találkozni – zeneszerzői munkásságát emeli ki. Webbertől mindig is örömmel énekelte Az operaház fantomját.
Elmondása szerint egész életében párhuzamosan sajátította el és tökéletesítette az operett és a musical sajátos stílusvilágát. Mára mindkét műfajt a sajátjának érzi:
Büszke vagyok arra, hogy a saját hangomat és művészi kifejezőképességemet hozzáadhatom ezekhez a nagyszerű alkotásokhoz. Az évek alatt folyamatosan azon dolgozom, hogy fejlődjek, ez kitartó munka, elkötelezettség és szenvedély a részemről.
Az előadás fő üzenetét a művésznő az összetartozás, az elfogadás, a becsületesség, az empátia és a szeretet köré helyezi. Szerinte ezek az értékek, még ha közhelynek tűnhetnek is, a megfelelő olvasatban képesek túlmutatni önmagukon. Ezek olyan alapvető szükségletek, amelyekből sokszor hiány van, az ember mégsem képes nélkülözni őket. Szeretné, ha a mostani koncertkör erősítené, segítené ezeket a gondolatokat:
A zene képes felülmúlni a szavakat, érzelmeket ébreszteni és összekapcsolni az embereket. Jólesik másokra valóban figyelni, és olykor önfeledten csak jól érzeni magunkat. Azt gondolom, a mai világban ezek a legfontosabb értékek.