Index Vakbarát Hírportál

Ezeket a könyveket jelölték a Merítés-díjra

2023. május 29., hétfő 07:58 | tíz hónapja frissítve

Nádas Pétert, Tóth Krisztinát, Darvasi Lászlót és Visky Andrást is jelölték a 2023-as Merítés-díjra.

A Merítés-díj független, a magyar irodalmat szerető olvasók által 2014-ben alapított díj. A díjat minden évben négy kategóriában ítélik oda (széppróza, líra, gyermek- és ifjúsági irodalom), és a zsűri díja mellett közönségdíjat is kiosztanak a moly.hu felhasználóinak szavazatai alapján. A díjra az adott naptári évben megjelent első kiadású magyar művek esélyesek. Nevezési folyamat nincsen, a zsűri maga választja ki a szavazásban részt vevő könyveket a lehető legnagyobb teljességre törekedve – olvasható az ekultura.hu-n.

A zsűri döntése alapján a széppróza tízes listán az alábbi könyvek szerepelnek:

Az elismerést a széppróza mellett Líra, Ifjúsági irodalom és Gyermekirodalom kategóriában is átadják, a jelölteket várhatóan a későbbiekben jelentik be. A közönségdíjra a moly.hu aktív felhasználói az alábbi linkre kattintva szavazhatnak. A díjazottak nevét szeptember elején hirdetik ki.

A széppróza kategória korábbi nyertesei:


A zsűri díja 2015: Závada Pál: Természetes fény 2016: Darvasi László: Isten. Haza. Csal. 2017: Krasznahorkai László: Báró Wenckheim hazatér 2018: Vida Gábor: Egy dadogás története 2019: Garaczi László: Hasítás 2020: Bodor Ádám: Sehol 2021: Tompa Andrea: Haza 2022: Danyi Zoltán: A rózsákról

Közönségdíj 2015: Dragomán György: Máglya 2016: Bartis Attila: A vége 2017: Grecsó Krisztián: Jelmezbál 2018: Vida Gábor: Egy dadogás története 2019: Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem 2020: Moesko Péter: Megyünk haza 2021: Nádasdy Ádám: A szakállas Neptun 2022: Gerlóczy Márton: A katlan

Ők jó helyen voltak 

Mint azt korábban megírtuk, a tavalyi év legnagyobb könyves eseménye Visky András Kitelepítés című regényének megjelenése volt, nem véletlen, hogy ez a különleges alkotás szerepel minden 2022-es könyves toplista élén.

„Boldog történetet akartam írni” – mondta Visky András az Indexnek adott interjúban, ami annak fényében, hogy a regény miről szól, mellbevágó kijelentés. Az író saját családjának történetét írta meg – ezzel együtt a mű nem memoár –, az 1956-os forradalom után ugyanis református lelkész édesapját huszonkét év börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélték, édesanyját pedig hét gyermekével együtt kitelepítették a Duna-deltával határos sztyeppe egyik lágerébe, a román Gulagra. Az író ekkor kétéves volt.

A regény annyiban rokonítható Kertész Imre Sorstalanság című művével, hogy mindkét író sok éven keresztül hurcolta magában a vele történteket, mire megtalálta a megfelelő kifejezési formát, mindketten egy gyerek nézőpontjából írták meg a szörnyűségeket, és mindkét irodalmi műben megjelenik a humor és a boldogság.

Hosszú időnek kellett eltelnie, amíg megtaláltam a regény formáját, hogy az írás valódi igazságtevés legyen, és ne az derüljön ki belőle, hogy rosszkor voltunk rossz helyen, hanem ellenkezőleg, mi bizony jókor voltunk jó helyen

– mondja Visky András, és ha belegondolunk, ez tényleg így van: ha az igazak, a jók kerültek börtönbe, lágerbe, akkor bizony az önazonosságuk fényében ők jó helyen voltak.

Más nincs, és már nem is lesz

Nádas Péter tavaly ősszel lett 80 éves. 2022. szeptember 30. és október 2. között Budapest több helyszínét is bevonó programsorozattal tisztelegtek a munkássága és életműve előtt a Budapest Brand és a Jelenkor Kiadó szervezésében. A háromnapos fesztivál összművészeti élményt kínált: az irodalmi vonatkozású események mellett zenei, színházi, képzőművészeti, sőt gasztronómiai tematikájú programok közül is válogathattak az érdeklődők.

A háromnapos program egy kultikus Nádas-helyszínen, a Margit-szigeten zárult, ahol a Kristály Színtér üvegtermében Nádas Péterrel Kustos Júlia és Vincze Bence beszélget az írói életmű város- és társadalomképéről, élet és halál útjairól, kulturális (e)migrációról, az eredet kérdéséről és az eleve elrendeltség lehetőségéről.

A Rémtörténekkel másfajta otthont alkotott meg? Mert addig csak bizonyos rétegeit használta a nyelvnek, kérdezték tőle. „Nem alkottam meg semmit, mert van és volt is, csak addig nem engedtem be a küszöbön. A saját munkám anyaga nem engedte be. Ezért is mondom, hogy

a munkám az otthonom. Más nincs, és már nem is lesz.

Ehhez a dolgozószobám is hozzátartozik. Sokféle volt. Mivel fényképész vagyok, mindet lefotóztam. Jók voltak, mert jól tudtam bennük dolgozni” – magyarázta.

Rovatok