Talán ma már senkinek sem kell elmagyarázni, mi az eltörlés kultúrája, a cancel culture. A művészvilág az elmúlt időszakban sorozatosan szembetalálta magát az ellehetetlenítéssel, az átírási ügyekkel, a környezetükre káros személyek kiiktatásától pár év alatt az erőltetett érzékenyítésig tolódott a skála. Mára mindent igyekeznek kitörölni a készülő és már meglévő alkotásokból, ahol csupán kismértékben is megkérdőjelezhető a szociális elfogadhatóság.

Elvész a jó is

A sztárok egy része meghajol a jelenlegi világrend előtt, mondván, nincs akkora ráhatásuk, amivel ezt megváltoztathatnák. De akadnak olyanok, akik kiállnak a saját véleményük mellett, és a kérdés nélküli eltörlés helyett arra buzdítják az embereket, hogy kezeljék a dolgokat a helyükön.

Ezt a csoportot erősíti a neves zenész, Nick Cave, aki úgy gondolja, hogy manapság túlságosan nagy mértékben esik áldozatául a művészet az egyénnel szembeni gyűlöletnek. A The Guardian írása szerint az ausztrál Hay fesztiválon a következőképp fogalmazott:

Az alkotóművészet – és kimondottan a zene – megóvja az embert attól, hogy önmaga legrosszabb verziójává váljon, és épp ezért gondolom, nagyon óvatosan kell meghatároznunk, hogy melyek azok zenék, amelyektől a művész személye miatt megfosztjuk a hallgatóságot. Meg kell értenünk, hogy ezek a dalok adják ezen személyek legjobb részét… épp ezért helytelen kiirtanunk a bennük lévő jót azért, hogy a bennük lévő rosszat büntethessük vele.

Az elmúlt időszakban tett kijelentései és döntései miatt – többek között, hogy részt vett Károly király koronázásán – a New Statesman konzervatív közéleti személyként aposztrofálta a rocksztárt. Ezzel szemben Nick Cave nem tartja magát annak, legfeljebb a mostani temperamentumát, de azt is csupán igen kis mértékben.

Szerinte fontos a fejlődés a társadalomban, de jelenleg ez rossz irányt vett, amikor „mindent szisztematikusan megb*sznak”. Szerinte már a kiindulási tézissel is súlyos problémák vannak, ami szerint az ember alapvetően is romlott, így pedig nehéz pozitív irányba terelni az eseményeket. Úgy gondolja, hogy ehhez részben hozzáad a vallás fokozatos kikopása, amely – legyen jó vagy rossz dolog – egyfajta vákuumot hagy maga után a normák és szabályok terén, amivel jelenleg nem tud mit kezdeni a társadalom.

Két tábor, két véglet

Más nagynevű világsztárok, Steven Spielberg vagy Johnny Depp is sokat mesélt már a cancel culture jelenségéről. Előbbi híres filmjének, az E.T-nek az átdolgozását bánta meg, míg az utóbbi az évtized sztárperének nevezett esemény során megtapasztalta, milyen nehéz bizonyítani az igazát, ha ő az, akit a szőnyeg szélére állítanak.

A magyar hírességek sem rajonganak a jelenségért. A humorista Hadházi László azt nyilatkozta nekünk egy interjúban, hogy az online térben tobzódó agresszió borzalmas hatással van a világra, amelyet igyekszik a lehető leginkább távol tartani magától. Leslie Mandoki is beleállt a kérdésbe, az ő szavaival élve:

A cancel culture szellemi színvonala alacsony.

Eközben sok híresség, legyen szó Taylor Swiftről, Lizzóról, Beyoncéről, vagy a Rolling Stones tagjairól, megteszi a szükséges lépéseket, hogy elkerüljük az efféle konfrontálódást. Míg a világ egyik legrégebbi rockzenekara mára az eltörléskultúra miatt nem játssza híres dalát, a Brown Sugart, addig Taylor Swift képes volt a kövér szót is kivágatni saját klipjéből, mert az aktivisták szerint a kifejezés támadó.

Bár az ellenállók és a visszavonulók tábora teljesen más módon reagál a hasonló helyzetekre, annyi közös van bennük, hogy mára egyre jobban működik a művészek fejében az öncenzúra, hogy megelőzzék a későbbi problémákat. Bár Nick Cave érvelése sokak számára rokonszenves lehet, a világ jelenlegi, online és valós térben egyaránt tobzódó mechanizmusa, a cancel culture nem kecsegtet pozitív végkifejlettel.